Domokos Géza - Románia Csillaga-díj
A Románia Csillaga érdemrend tiszti fokozatával tüntette ki tegnap Ion Iliescu román államfő Domokos Gézát, a Kriterion Könyvkiadó egykori igazgatóját, aki 1990 és 1993 között a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnöke volt.

   Domokos Géza (ex-Kriterion) kitüntetése
   

   
    A magas román állami kitüntetést Domokos Géza irodalmi munkásságáért és közéleti tevékenységéért kapta. A Mikes Kelemen falujában, Zágonban született író, műfordító és szerkesztő 1970 és 1990 között vezette a méltán nagy hírnevű Kriteriont, a romániai nemzetiségi kisebbségek könyvkiadóját. Ebben az időszakban a Kriterion mintegy 2500 kötetet jelentetett meg magyar nyelven. Az elmúlt években Domokos Gézának több irodalmi és memoárkötete jelent meg.
   
   A kitüntetés átadása alkalmából rendezett ünnepségen részt vett Markó Béla, az RMDSZ elnöke, a szövetség több vezető politikusa és a kitüntetett barátai is.


Domokos Géza: Éveim, útjaim, arcaim

Benkő Samu kiemelt egy részletet a kötetből, ami az egész domokosgézai élet mondanivalóját foglalja össze: „Nem tartom magam sem bal- sem jobboldalinak, konzervatívnak vagy liberálisnak.”

Megmaradni – de hogyan?

Gálfalvi a nívódíjak történetét vázolva hagyományt emleget, lévén, hogy már 12. alkalommal került sor díjkiosztásra. Milyen a díjak és a díjazottak viszonya? Mit jelent számunkra, közösség számára ez a díj, és mit jelent a Látó számára a lehetőség, hogy rendszeresen kioszthatja díjait? „Díjat kaphat sarokba szorult ember, sarokba szorított ember is, díjat kaphat tehetetlenségre ítélt ember is, díjat viszont csak az adhat, akinek – ha bármilyen kicsi is, de: biztonságérzete van.”

Szabó Géza: Székelyföldi záróaktus (10 éves a Pallas-Akadémia Kiadó)
A jeles irodalomtörténész élesen fogalmaz, amikor arról értekezik, hogy a magyar irodalomkritikai művek nem egyszer papagájnyelven íródnak, amit néhány beavatottan kívül senki sem ért. A gond viszont az, hogy ezt a világot bizonyos értelemben populárisabbá, közérthetőbbé kellene tenni, lévén, hogy „a magyar irodalomtörténet-írásnak van egy feladatköre, ami nem csak az irodalomtörténet-írás dolga”

Írónak lenni tehetség, lángolás, szenvedély

Hiábavaló volt az első sorokban ülő tanárok állandó integetése, a hátsó sorok csak nem csendesedtek el, egészen addig, amíg KAF szóra nem emelkedett. Elmondta, hogy neki igen-igen sietnie kell, máshol is várják, s habár nem ő következne, belefog beszédébe. (Mint később kiderült, nem is volt olyan sietős az útja, hiszen végigülte a rendezvényt.) Véleménye szerint a kérdés, mármint hogy milyen feladat az írás, a költői lét problematikájára mutat rá. E kérdésre válaszolva KAF a De jó isten… című verset olvasta fel.
   
   

2004-01-14 09:46:00