Kommentár nélküli kommentár - Barangóról
   Szerep kellett: rajtam ragadt
   Önkín-célú hajszámban
   Saját katasztrófeámat
   Épp telibe találtam

   
   Barangó Zoltán
   
   Kommentár nélküli kommentár
   

Andrassew
   Tulajdonképpen nem illő kommentálni ezt az Andrassewnek írott levelet. Azonban meghökkentő módom még mindig senki írástudó fejében nem merült fel, nem próbálta meg végiggondolni egy publicisztikában, miképpen változott ekkorát a közbeszéd. Mi alakította ki azt a fajta - korábban elképzelhetetlen - gátlástalanságot, hogy a televízió, a rádió szinte a maga eredetiségében működteti a köznyelv egyik legkevésbé átgondolt, legalpáribb rétegét, a kocsmanyelvet. Kocsmanyelv + alkoholos segedelmek.
   Itt sem történik meg.
   Pedig Andrassew odafigyel mindenre, ami az országban történik. Érdekes, hogy ez soha nem merült fel témaként. Talán nem jár az eredetvilágnak számító kocsmákban, talán nem ezt látja lényegesnek.
   Barangó vélhetőleg - és sajnálatosan - nem fogta fel (túllépve a fatális Demokrata-tévedésen), hogy ostoba módon legitimálta a szélsőjobb neoavantgard plaszticitását. Ebből következik, ha minden így marad továbbra is, a kisrealista Barangó-költő irgalmatlan karácsonyi szónoklatának köszönhető.
   *
   Andrassew Iván
   *
   
    Andrassew Iván naplójából:
   
   Kaptam egy levelet Barangótól:
   
   „ Megbocsáthatatlan kijelentésem elhangzása után nem volt merszem újságot olvasni. Igazából megszólalni is alig, de kénytelen voltam, ha kérdeztek. Ha. Mert amíg a Magyar Hírlap, a Népszava, a Színes Mai Nap és a Blikk legalább esélyt adott egy rövid megnyilatkozásra, a botrányt kirobbantó Magyar Nemzet kategorikusan elzárkózott minden olyan próbálkozásom elől, hogy legalább egy néhány soros bocsánatkérés erejéig megszólaljak.
   

Barangó
   Az első írás, melyet végig mertem olvasni, Andrassew Iván jegyzete volt, és korrekt írásnak tartom. Egy apróbb és egy kevésbé apró tévedéstől eltekintve:
   
   „...a sors úgy hozta, hogy Barangóval is és főleg az édesanyjával ... dolgoztam egy szerkesztőségben.” Velem igen, édesanyámmal semmiképp nem dolgozhatott egy szerkesztőségben a szerző, de ennek épp tíz éve, úgyhogy teljességgel bocsánatos e tévedés. Bocsánatos a másik, sokkal fontosabb tévedése is – miszerint „állítólag a Demokrata publicistáját tisztelhetjük a költőben” –, hiszen valóban olvashatott hasonlót „a Barangóban igen tájékozott Uj Péternél”. A tavalyi Sziget Fesztiválon Uj Péterrel és egy punkzenészből a Demokrata publicistájává formálódott barátommal boroztunk együtt, és erről U. P. másnap az Indexen híven be is számolt. (Valószínűleg innen származik az „Arany János, a sült paraszt” pontos idézete is. Kösz.) Kettőnk, magam és publicistává serdült barátom sajnálatos egybemosásából származhatik a tévedés, miszerint a Demokrata szerzője volnék. Sietek kijelenteni, hogy soha egy sort sem írtam a jelzett hetilapba, és ezután sem fogok, bárhogy is kapkodjanak utánam a jobboldali orgánumok ezután.
   
   Pontosak voltak viszont az idézetek, s bár elfogadom, hogy „alapvetően műkedvelő” verselő volnék, s így az idézett sorok nem is nagyon érdemelnek több figyelmet, mégis egy rövid kiegészítést tennék. Különösen mert az egyik idézett vers-csökevény, melyet több mint tíz éve írtam, valahogy illik jelen helyzetemre. Épp a rímválasz maradt le a cikkbeli idézetből, s ha nem is jobb, mindenképp teljesebb a strófa, ha ideírom a két záró sort is.”
   
   Szerep kellett: rajtam ragadt
   Önkín-célú hajszámban
   Saját katasztrófeámat
   Épp telibe találtam

   
   Barangó Zoltán
   
   
   Andrassew válasza
   

   Kedves Zoltán, nagyon örülök a levelednek, pláne - ahhoz képest, hogy megsértettelek - a magyar közéletben példamutató hangnemnek. Fogalmam sincs, miért gondoltam, hogy közös ismerősünk fia vagy. Arra emlékszem, hogy együtt dolgoztunk, többször is beszélgettünk, nyilván ő is a köztünk volt, és a fia is ott dolgozott, így a messzi távolba nézve összemostam a dolgokat.
   Ami a demokratai publicistaságodat illeti - valóban nagyot hibáztam. Emlékezetből utaltam U.P. írására. Utána kellett volna olvasnom. Ez csakugyan akkora sértés, mintha azt híreszteltem volna rólad hamisan, hogy valami rádióban a keresztények kiirtásának vágyáról számoltál be. Erre nincs mentség. A rend kedvéért elnézést kérek a Magyar Demokrata szerkesztőségétől és Uj Pétertől is.

   *
   KAPCSOLÓDÓ:
   Ez a Tilos - az a Tilos
   

   
   *
   
   Andrassew eredeti írása
   
   Ámokló, szubsztár, dontvöri
   
   Sajátos, ám jellemző módon Magyarország kifutó esztendejének utolsó hetében nem Kövér gyalázatos ámokló erdélyi beszéde lett a fő téma a közéletben, hanem - mint már annyiszor - a jobboldal talált magának egy túlbeszélhető, bírák elé cipelhető, azonnali intézkedést sürgető témát: a jóval csekélyebb súlyú ámokfutó, Barangó ünnepi megjegyzését a Tilos Rádióban, miszerint ő kiirtaná az összes keresztényt.
   

   Még nem találkoztam olyan emberrel, aki Barangóra azt mondta volna, hogy normális. Talán én vagyok az egyetlen, aki mindig annak tekintettem, mert valamiért messziről fölismerem a szerepjátékosokat. Ehhez persze tudni kell: a sors úgy hozta, hogy Barangóval is, és főleg az édesanyjával – aki kiváló asszony és igen jó korrektor - dolgoztam egy szerkesztőségben, így nem vagyok teljesen érintetlen, ám meg tudom őrizni elfogulatlanságomat. Annál is inkább, mert úgy gondolom, hogy Barangónak vállalnia kell a felelősséget azért, amit mondott. (Már bocsánatot is kért az ittas beszédért.) Teljesen egyetértek azzal, hogy kirúgták a Tilos Rádióból, és azzal is, ha bíróság elé idézik, amiként például ifjabb Hegedűst (aki nem kért bocsánatot). A jobboldal vérmes kampánya pedig – amelyben a Tilos betiltását meg más rettenetes erejű szankciókat követelnek - természetesen teljesen érdektelen és hiteltelen, ráadásul mocskosan cinikus, mivel annak idején elfelejtették följelenteni ifjabb Hegedűst és nem nagyon követelték a Pannon Rádió betiltását, amelyik pedig beharsogta az éterbe Hegedűs kirekesztő förmedvényét. Hogy más műsorszámokról most ne is tegyünk említést.
   

   Különösen figyelemre méltó ez a hatalmas Barangó-ellenes támadás, hiszen állítólag a Demokrata publicistáját tisztelhetjük a költőben, legalábbis ezt olvastam a Barangóban igen tájékozott Uj Péternél, aki amúgy a muzsikus költő polgári szalonképességén is sokat emelt, mert éppen elégszer írt róla rajongással.
   
   Noha a Tilost a kedvenc rádióim között tartom számon, sőt pici amatőr részt is vállaltam annak idején megmentő kampányában – úgy gondolom, nem elég, ha a rádió vezetői elhatárolódtak és kirúgtak: maguk is személyesen felelősek Barangóért, hiszen pontosan tudhatták, kivel van dolguk.
   
   Barangó ugyanis egy szubsztár, egy bizonyos, néhány ezer fős fenekedő szubkultúra fenegyereke. Rajongói vannak, költészete egy törzsi közegben népdalamokként szivárog a lelkekben (U.P.). Ha a Tilosnak szüksége volt erre a közönségre, és ezért megengedte, netán szorgalmazta, hogy Barangó műsort vezessen, akkor most legalább magyarázza meg, hogy ezt miképpen gondolta. (Az is megérne pár szót, hogy miért nem akkor rúgták ki, amikor először ittasan vezetett műsort.)
   

   Mivel jómagam nem vagyok megérintve a jelzett törzsi punk filingtől, szenvtelenül tudom a Barangó-verseket vizsgálni. Szerintem ahhoz a fajtához tartozik, aki – egy-két jó sorát leszámítva alapvetően műkedvelő – pontosabban: eléggé közepes költeményeket ír -, ám ezt palástolni tudja zajjal, cirkusszal, hangerővel, botránnyal és legendával. Idézek pár versből, hiszen elképzelhető, hogy a legműveltebb olvasóinkban is csak egy nagy Barangó-űr van, és ez most megengedhetetlen műveltségi hiátus. (Tizennyolc éven aluliak itt fejezzék be az olvasást!)
   
   Szerepjétékra enged következtetni Vad-morzsa-sors című verse - mindjárt a „bazd meg ez egy szonett” sor után: „Mű-életem botránykavics / Fel-feldobott félkrajcár / Kártyán vesztett pénzem hamis / Úgyhogy te is rábasztál // Szerep kellett: rajtam ragadt / Önkín-célú hajszámban”… etc.

Barangó
   A Tilos vezetői előtt nem lehetett kétséges, hogy Barangó miket gondol a társadalomról: „Leszarom az alapelveket / Anarchiám magával temet // Nem érdekel, hol és hogyan végzem / Párnák között, sitten vagy kötélen” – írja a Hiába című költeményben. Azt tudni lehet, hogy a pózokból ittasan kínos dolgok kelnek.
   A Tilos szerencséjére Barangó nem valami nemzeti ünnepen fakadt ki, pedig abból is jókora bortány lehetett volna: „Elbájoló leprafészek / Büszke vagyok hazámra / Mint öngyilkos idült részeg / Süllyed lassú halálba” - Jegyzi meg a Közép-Kelet című nyomasztó költői vallomásban. Hazám című versében pedig ezt írja: „Azt mondják, hogy legyek kicsit / Büszkébb magunkra / De én utálom a fajtámat és / Büdös a munka”.
   A kissé dzsihados, önpusztítós, ám poétikus agresszivitás ott van Kézigránát című hírneves szövegében: „Kézigránát kell / Kézigránát kell ide / Elhajítani // Belevágni mindegy mibe / Minek szenvedjem / Ócska szerepben? / Kinyírom magam / Hullaszagom van úgyis”…
   A keresztényirtási vágy nyilván annyira vehető komolyan, mint ez a vers. Vagy mint a költőirtás, ami az „Arany János, a sült paraszt” című önazonosító, irodalomtörténeti helykereső végén horgad föl: „Petőfinek butasága / verseiből égbe kiált / Ebben kissé lepipálja / Csokonai Vitéz Mihályt // Arany János a sült paraszt / mélázott a nemzet vesztén, / még akkor is verset farag, / amikor már reszketeg vén (…) Pilinszky - papok barátja / Tandori - a verebeké / Összes magyar poétába / az isten nyila vágjon belé!
   Aki ilyen beszédű embernek adott lehetőséget műsorvezetésre, az kevesebbet ártott volna a rádiójának, ha egy találomra önmagát élesítő bombát rejt el a stúdióban. Pláne, ha a szerkezet nem alkohol hatására robban. Ezt jelzi Kócos hozzászólása a „far from the sun” blogon – internetes naplón: „… bírom a Barangót is, csak gondolom be volt tépve és hülyéket beszélt. Szokása. Dontvöri! „
   Andrassew Iván
   
[ - onagy zoltán - ] 2004-01-06 07:48:00