Karinthy Márton: Ördöggörcs
Utazás Karinthyába
Az Ulpius-ház Könyvkiadó a Centrál Kávéházban november 12-én szokatlanul nagy érdeklődés mellett mutatta be Karinthy Márton színházi rendező, igazgató Ördöggörcs című regényét. A könyvről rendhagyó recenziót olvashatnak három tételben.
(I. tétel. Könyvbemutató: a meghívó szerint Centrál Kávéház, november 12., 11 óra. Karinthy Márton Ördöggörcs – Utazás Karinthyába című könyvének premierje, melyet az Ulpius-ház két kötetben jelentetett meg.) Már 3/4 11-kor minden hely foglalt a kávéház emeleti részén, s hosszan kígyózik a sor Karinthy Márton asztala előtt, aki még a ceremónia előtt megkezdte a dedikálást.
Sorra érkeznek az illusztris vendégek: irodalmárok, szigorú ítészek, népszerű színészek, egyikőjük hatalmas virágcsokorral. Az egyre növekvő tömeg láttán az egyik asztalnál magába roskadva ülő Kossuth-díjas írónk arcára kiül a rémült irigység: "Ez a sok ember egy olyan elsőkönyveshez jött, aki nem is igazi író..." Nincs jobb szó: elementáris a könyvbemutató.

(II. tétel. A könyv előzményei.) Karinthy Márton 54 éves színházi rendező és direktor nehéz keresztet hordoz kora ifjúságától kezdve. Karinthy Frigyes unokájának, Karinthy Ferenc fiának születni nem minden tehertétel nélküli, felér egy istencsapással. A Marci gyerek mégis vette a bátorságot, szembenézett őseivel, és leszámolt saját maga kétkedő gyötrődésével. Bizonyára nem volt könnyű dolga, sokat "görcsölhetett", de megérte.

 

(III. tétel. Az olvasmány felér egy krimi izgalmával. Nem lehet letenni!) "Majdnem száz esztendő telt el azóta, hogy a magyar közönség vár egy Karinthy-regényre. Most itt tartja a kezében" – írta Heller Ágnes a bemutatóra invitáló meghívóra.
Karinthy Márton dokumentumregényt írt, vagy ahogy ő fogalmaz, a könyv szereplői és eseményei mind valóságosak, csak a történet menete a képzelet szüleménye.
A nagyközönség kevésbé tudja, hogy Karinthy Frigyesnek nemcsak egy Ferenc nevű író, hanem egy Gábor nevű költő fia is volt. Akik olvasták Karinthy Gábor verseit (a kötete ma is fellelhető), igencsak elgondolkoztak azon, hogy a tehetséges költő miért süllyedt el szinte "névtelenül" az irodalomtörténetben. Nos, ennek a tragikus költői sorsnak a nyomába eredve írja meg Karinthy Márton a maga "tehertételének" minden kínját, gyötrődését.

 

Könyvének jóformán csak erényei vannak. Karinthy Márton, mint rendező már többször végzett dramaturgiai feladatokat, átültetett színpadra műveket. Most derül ki csak igazán, hogy tud írni! Sehol, még véletlenül sem zsúfolja gondolatait körmönfont, szépelgő mondatokba.
Egyszerű őszinteséggel, határozottan tárulkozik ki. Soha nem mérlegel; szabad-e az ősökről nem illendőt kimondani, szabad-e magát kiadnia – ő csak meg akar szabadulni az ördöggörcstől, s ez teszi drámai erejűvé vallomását. Kitűnő vágástechnikával dolgozik, de elvarratlan szálakat sehol sem találni.
Van egy rész a második kötetben, amikor az apa és a fiú, K. F. és K. M. egy este ( 1981. július 31.) beszélget egymással, s Marci ezt magnóra veszi. Ez a könyv csúcspontja: egy gyötrelemsűrítmény. Fájdalmas lehetett újra meghallgatni, és a magnóról átírni. Marcira most (ott fent) nagyon büszke lehet nagyapja és apja.

Utóirat: Akik eddig nem ismerték, vagy eddig rosszul ismerték Karinthy Mártont, dobjanak el minden előítéletet, s olvassák el a könyvet!

[ Deák Attila ] 2003-11-24 11:02:00