Német és osztrák festmények a középkortól a klasszicizmusig
Német és osztrák festmények a középkortól a klasszicizmusig címmel kiállítás nyílik a Szépművészeti Múzeumban 2003. szeptember 30-án. A kiálltást megnyitja Prof. Dr. Hazai György az MTA tagja és a gyüjtemény igazgatója dr. Tátrai Vilmos.
A Szépművészeti Múzeum évek óta tartó rekonstrukciójának köszönhetően felújításra került az ún. városligeti szárny, amelybe a Régi Képtár elsőként a német és az osztrák festménykollekcióval költözött be.
A középkortól egészen a klasszicizmus koráig ívelő időszakot minden korábbinál teljesebb módon reprezentálja a most kiállított, közel 150 mű. 9 új szerzemény és 31 raktárból kiemelt kép mellett természetesen továbbra is láthatóak a gyűjtemény jól ismert főművei: id. Hans Holbein "Mária halálá"-t ábrázoló korai remekét a történeti áttekintésben a német reneszánsz nagymesterek - Albrecht Altdorfer, Albrecht Dürer és id. Lucas Cranach - munkái követik. A barokk, a rokokó és a klasszicizmus kora a legmarkánsabb festőegyéniségek munkái révén, széles műfaji skálán bontakozik ki. Johann Heinrich Schönfeld, Johann Liss, Salomon Adler, valamint az állatfestés Raffaeljeként tisztelt, de portréfestőként is igen népszerű Johann Heinrich Roos alkotásait, - hogy csak néhány fontosat említsünk -, a múzeum legendásan gazdag Kupezky- és Maulbertsch-kollekciója, illetve Angelika Kauffmann művei koronázzák.

Az első nagyteremben és a hozzá tartozó három kabinetben elhelyezett XV-XVI. századi képeket néhány manierista alkotás követi a negyedik kabinetben, majd a XVII. századtól a XIX. század elejéig terjedő korszak kerül sorra a második nagyteremben és az utolsó három kabinetben.
Különösen ezen utóbbi századok művei tették lehetővé az együttes mindeddig nem látott összefüggések szerinti válogatását és rendezését. A XVII. századnak szentelt kabinetben a holland - és tegyük hozzá, néhol a flamand festészet sokrétű hatása érvényesül. A két Rembrandt-tanítvány, Jürgen Ovens és Christoph Paudiss egy-egy műve mellett itt látható Joachim von Sandrart "Férfiportré"-ja, amely első ízben kerül a közönség elé, várva, hogy a mester elmélyült jellemábrázolási képessége festményének esetleges restaurálása után tehetségéhez méltóan érvényesüljön.
Utrecht városát választotta működése színhelyéül a lipcsei származású Nicolaus Knüpfer és a frankfurti születésű Abraham Mignon is, akit az északi csendéletfestészet nagyja, Jan Davidsz. de Heem vezetett be a műfaj rejtelmeibe. Paudiss puritán és Mignon ezernyi árnyalatban pompázó, részletgazdag csendéletének végleteit hidalja át Gottfried Libalt koponyákból komponált Vanitas-csendélete és Johann Karl Thill(?) "Falra függesztett szárnyasok"-at trompe 1'oeil-szerűen ábrázoló képe. Mindkettő megérdemelten került a raktár mélyéről a múzeum állandó kiállítására.

Georg Flegel: Csendélet
 

Első ízben nyílt alkalom egy olyan rokokó hangulatú emlékegyüttes kialakítására, amely nemcsak a kor német, osztrák, illetve cseh piktúrájának tipikus műfajait, a táj- és a portréfestészet különböző irányzatait fogja át, hanem jól rávilágít a múzeum rejtett tartalékaira is. Norbert Grund intim hangulatú tájait Franz Edmund Weirotter és Christian Georg Schütz korábban raktárban őrzött művei, illetve Johann Christian Brand nemrégiben vásárolt, gouache technikával finoman cizellált képe követi.
Nagyívű áttekintést nyújtanak a portrék is: a reprezentatív és a polgári válfaj ugyanúgy jelen van, mint ahogy egyaránt találunk példát a festőönarcképek udvari etiketthez igazodó típusára és bohém változatára (Martin van Meytens, Christian Seybolc).
Az itt kiállított művek által mesterek, tanítványok, barátok és riválisok szövevényes, szerteágazó kapcsolatrendszerébe nyerünk bepillantást. Az új szerzemények sorát Johann Gottfried Auerbach "Önarckép"-e teljesíti ki, a raktárból kiemelt művek körét pedig az az Adam von Liechtenstein hercegről készült arisztokrata-portré, amely Maulbertsch tanárának, Peter van Roynak munkájaként már átvezeti a látogatót a Maulbertsch-kabinetbe.
Johann Heiss külföldön már bemutatott, a múzeumban azonban először kiállított allegorikus képeit követően kerültek elhelyezésre a közép-európai freskó- és oltárképfestészet Magyarországon is gyakran foglalkoztatott osztrák nagymesterének, Franz Anton Maulbertschnek a művei.
A korszak arculatának megértéséhez ugyanúgy hozzátartoznak Paul Troger, Martino Altomonte és a XVIII. századi Rembrandtkövetők (Johann Zick, Januarius Zick, Christian Wilhelm Erest Dietrich) munkái, mint a jeles osztrák festő és grafikus, Martin Johann Schmidt (Kremser-Schmidt) alkotásai. Záróakkordként került ide - és részben az enfilade igen alkalmas lezárásaként Christoph Unterbergernek az a két, klasszicizáló hangvételű, mindeddig raktárban őrzött- korai műve, amellyel pályadíjat nyert a bécsi akadémián.
A klasszicizmus korszakát a nagyteremben olyan európai rangú mesterek, mint Anton Raphael Mengs, Angelika Kauffmann, J. H. W. Tischbein és a tájképfestő Jacob Philipp Hackert művei képviselik. Soha nem látott hangsúllyal szerepel mellettük a bécsi Képzőművészeti Akadémia egykori igazgatójának, Friedrich Heinrich Fügernek három, műfaját és festői modorát tekintve is eltérő képe, köztük azzal a Mária Ludovika császárnőt ábrázoló alkotással, amely méretinél fogva nemcsak a terem hangulatát határozza meg, hanem impresszionisztikus könnyedségével már túlmutat saját korán. A művet 1995-ben magángyűjteményből vásárolta a múzeum.
Valamennyi festmény szakszerűen előkészítve került a kiállításra. Az elmúlt években 24 kép teljes restaurálására sikerült megteremteni az anyagi feltételeket, de további művek várnak még arra, hogy visszanyerjék egykori állapotukat.

Részletek Gosztola Annamária katalógusából.

2003-09-26 09:02:00