Az ezerhúrú város
30 éves az Esztergomi Nemzetközi Gitárfesztivál
„1973-tól az Esztergomi Nemzetközi Gitárfesztivál és – szeminárium művészeti vezetője vagyok” - A Szendrey-Karper László(fotó) gitárművész 1988-ban készült önéletrajza ezzel az egyetlen mondattal referál élete egyik főművéről, a semmiből teremtett, s egycsapásra hírnevet szerzett nagyszabású zeneünnepről.
Rövid az emlékezet, könnyen felejtünk… Ismét egy évforduló amely „nem jöhetett volna létre ha…” nincs Szendrey-Karper László, akiről méltánytalanul kevés szó esik mostanában. A jubileum alkalmából idézünk egy könyvből, amelyet a művész házaspárról Kerényi Mária állított össze.

 
Az idea már régen érlelődött benne, de hát a keleti tömbből elindítani egy több kontinensre kiterjedő akciót akkoriban még igazán nem volt egyszerű; a kézi vezérlésű kultúrpolitika a „három T” jegyében regnált (azaz tiltott, tűrt, támogatott), s a világra ajtókat táró plánium bármelyik címkét megkaphatta. Ennek tudatában a művész olyan hátteret keresett merész álma megvalósulásához, ami minden tekintetben megkérdőjelezhetetlen; így szemelte ki a céljainak legkedvezőbb időpontot és helyszínt: a fennállásának ezredik évfordulóját ünneplő Esztergomot.

 
…A program a változatosságával hívta fel magára a figyelmet: a mindennapi koncerteken kívül előadások, szemináriumok, zenekari műhely-foglalkozások színesítették a kínálatot. De népszerűek voltak az ősi vár termeit, folyosóit, hangulatos zugait benépesítő sétáló hangversenyek is: minden helyszínen egy-egy gitáros játszotta el a maga tizenöt-húszperces műsorát, amit a publikum végighallgatott, megtapsolt, majd átvonult a következő előadó felségterületére. Ezek a muzsikáló délutánok Czigány György vezetésével mindenkit megnyertek az addig nálunk ismeretlen „promenádkoncertek” divatjának.

Találkozás Kekkonen Finn köztársasági elnökkel
 
Első alkalommal 11 országból 78 résztvevője volt az eseménysorozatnak, 1981-ben – Bartók születésének centenáriumán – 25 országból, 1983-ban 27 országból 421 jelentkezőt fogadott a jubiláló zeneünnep.

Az esztergomi gitárfesztiválok sikersorozata férjem heroikus munkájának volt a gyümölcse. A súlyos infarktus után – ami 1988 novemberében érte -, a következő év augusztusában zajló kilencedik gitárfesztivál idején még utókezelés alatt állt, de az irányítást így is kézben tartotta. Nagy reményekkel és tervekkel nézett a tizedik találkozó elé, biztos volt benne, hogy 1991-ben ismét a rá jellemző dinamizmussal maga kormányozhatja a fesztivál menetét.
Tanítani indult 1991 február 12-én. A tanterembe azonban már nem érkezett meg, tanítványai hiába várták. Útközben érte a második – és ezúttal halálos kimenetelű – infarktus, amiből már senki és semmi nem tudta visszahozni…
Férjem sírhantján soha el nem hervadó virág Keresztury Dezső verse.

FÉNNYEL TELT ZENE
Sz. K. Lászlónak

Hervad a virág, csak egy makacs tő rózsa
készül, hogy kinyíljék pár késő bimbója,
de színes lesz a lomb: vörös, lila, sárga,
mert rálehelt már a nyirkos őszi pára.
Nézem e hűs lánggal égő őszi pompát;
tudom, megvénültem, de nincs bennem gond, vád;
irígyet, haragost sokat eltemettem:
pár ragaszkodó szív megmaradt mellettem;
köztük is kiválóak ők – KALÁSZROLÓLA;
összeforrt név – így éltek összefonódva.
Megremeg a szívem – nincsenek már ketten,
mint mikor őket keblemre öleltem.
Laci húrjai csak lemezről pengenek már,
de hangszere élő emlék, néma oltár;
fénnyel telt egében az ő zenéjének pilleszárny-hamvasan szárnyal föl az ének,
mert nem eszköz volt csak szépszavú gitárja –
zengő fénye lelkünk világát bejárta;
törékeny kis hangszer, de szólt, ha akarta:
nem az eszköz teszi, de ki játszik rajta.

Budapest, 1991. VII. 5.

A dőltbetűs sorok Ágai Karola visszaemlékezései.

[ Kalóz Róbert ] 2003-08-09 13:02:00