Születésnapi levél - Lukács Ervinnek
az árnyékod is
derűs vidám ma legyen
új évbe léptél


(Notis Georgioutól)

Erkel Színház, 2002 Májusa.

Aida II felvonása után meghatottan panaszkodsz:„Sacerdote, io resto a te!
Bárcsak egyszer, egyetlen egyszer, el tudnám énekelni. Ahogy odafent marad az A-n….”.
S bárcsak egyszer, egyetlen egyszer megadatná nekem, hogy elénekeltessem; Tanár úrra a Vissi d’arte, az illik jobban, mert a teljes odaadás, a színház iránti szeretet, a tévedhetetlen emlékezőképesség, mind-mind jelen van szeretetteljes atyai pillantásában, téveszthetetlen gesztusaiban - mondottam magamban én.
Már egy éve, hogy otthagyta a karmesterképzőt, de rajtunk hagyott bélyege mély. Most is - igaz, két Verdi felvonás közt és, szokása szerint, kotta nélkül-, Liszt második zongoraversenyéhez tesz technikai javaslatokat lelkesedve, akár egy gyerek: „…ott pedig, át lehetne menni kettőbe…”

Lukács Ervin
 
Elmosolygok:

a szürke kakukk
dalol száll száll és dalol
sok dolga van

Neked, ki feltárni tanítottál a megfoghatót a megfoghatatlanban

az árnyékod is
derűs vidám ma legyen
új évbe léptél

 
 
2003-08-08 00:02:00