Születésnapi levél - Agárdy Gábornak
Pontos megjelenést és hibátlan szövegtudást kérek Szegedre, szeptemberben, ahol utasításomra negyedórás nyíltszíni taps vár a Márai-díszelőadáson.
Felemelt helyárral és felemelt fővel várunk.
(Székhelyi Józseftől)
Agárdy Gábor Székhelyi József
 
Gabi bácsi,

Mesterszínész – szivünk Örökös Tagja, a magyarnyelvű színjátszás több mint két évszázados történetéből ezeregyévet szolgáló édes örmény, clowndoyen, tündér, főboszorka, sámán, Örmény és Szerelem, ceremónia fricskázó, főpukkedlikonstruktőr, szívcirógató aktor-piktor, világszám, légtornász, táncos, derüfelelős, minden maszkok maszkmestere, szegedi világpolgár, csudagyáros, cyberripacs, éterien tiszta csóró, ékszeres csavargó, szmokingos pólyás, szerelmetes öltözőtárs, a színházi Céh örökérvényű jelvénye – Isten mellére tűzve, éltessen a Színház.

Pontos megjelenést és hibátlan szövegtudást kérek Szegedre, szeptemberben, ahol utasításomra negyedórás nyíltszíni taps vár a Márai-díszelőadáson.
Felemelt helyárral és felemelt fővel várunk.

Ja, és nagyon szeretünk.
Ja, és Sziklai Pipi ölel, beszéltem Vele.
Ja, és Mészáros Ági pusziltat. Kiss Manyi prüszköl és irigyel, és azt üzeni: „csak jól köll spiláznyi… a Gabi mán csak tuggya”…
Ja, és ölellek és csókollak és nagyon hiányzol!


Székhelyi Jocó
2003-07-28 00:02:00