Na, melyik országban vagyunk?
Olyan nincs, hogy valahol valami ne lenne. Valahol mindig van valami. De hol?
Tegyük fel, hogy Ünnepi Könyvhetet akarna szervezni egy kerületben a kulturális lelkesedés. Sátrak emelkednének. Az egyiknek útban van egy autó, és ki akarna menni, de nem tud, mert az egyetlen utcát elállja egy másik autó. Orral befelé áll, egy egyirányú utca végén. Amikor szólnak a gazdájának, kiderül, hogy nem is nagyon akar elállni onnét. Voltaképpen modellvasútboltja van, és az egyik sátor zavarná a forgalmát, mert ellenérdekű ténykedésre készül: huszonnégy órás, olvasás közbeni görkorcsolyabemutató folynék benne. Azt szeretné elérni, hogy odébb tegyék. Ez persze így túl közvetlen.

De hah. Mi történik a sátrak állítása közben?! A díszburkolatot megfúrják! Ki engedélyezte ezt? Van-e polgármesteri engedély? Zsandár, és ismét zsandár!
Én kicsi vagyok ehhez, vonogatja vállát a közeg, illetve van egy olyan póz, amelybe semmiképp nem lehet belekötni. Ez az első, kézügybe kerülő jármúvön történő jegyzőkönyv-felvételi tevékenység. Egy pilóta emlékeiből: leszállt valahol a learatott búzatarlóra vitorlázó repülőgéppel, és a helyi zsandár azonnal elővette a jegyzetfüzetét: "Észleltem, hogy a K-26-os táblába repülőgép szállt le."

Mindenki tanácstalan. A sátrak állítása áll, a megnyitó csúszik, az események folyását az ütköző érdekek elrekesztették, s most az események duzzasztása folyik; pedig valakinek az utcát is föl kellene söpörnie, mert nagyon nagy követ érkezik az egyik tengeren túli állam képviseletében. A király nem érhető el, a nagyvezir sem, mert a mobilja stabil. A rabszolgák hada a végsőkig tétova.

Heti kvizkérdésünk tehát: melyik országban vagyunk?

[ Norman Károly ] 2003-06-13 21:20:00