Születésnapi levél - Gobbi Hildának
Nem fogja elhinni, van már új Nemzeti Színházunk- a Duna parton, gyönyörű kilátással a budai hegyekre. Képzelje, Magának szobra is van a Bajor Gizi sétányon. Tisztelettel, szeretettel üdvözlök mindenkit, Majort is, remélem, sokat veszekednek és cigarettáznak. (Benedek Miklóstól)
Drága Hilda!

Bocsásson meg, hogy olyan régen nem írtam, - van már vagy tizenöt esztendeje de hát mindenféle zavarok voltak itt nálunk.
Nem untatnám ezekkel, bizonyára sokat olvasott róla. Különben semmi baj nem történt, és én nagyszerűen érzem magam. Még mindig színész vagyok, a pálya bevált és szépen jövedelmez, már persze az itteni magyarországi viszonyokhoz képest.
Állandóan dolgozom, mint mi itt mindnyájan színész társaimmal együtt, ki-ki a maga helyén.
Alig győzzük a sok munkát, annyira elhalmoznak szerepekkel a televíziók- már rengeteg csatorna van- ha látná, milyen fantasztikus fejlődés történt. Virágzik a szinkron, a rádió, a filmgyártás. Fiatal és idősebb pályatársaim halálra dolgozzák magukat igen magas honoráriumért.
Valóságos showman-ek lettünk, és a kedves közönség oly mohón néz minket, mintha reklám-élelmicikkek lennénk. Elviselhetetlenük nem hagynak békén a médiumok (ma így hívjuk) felkéréseikkel, a Szabó család kismiska volt ehhez képest! Na.
Az ember már akkor is játszana ha semmit sem fizetnének érte. Pompás az élet! Nem fogja elhinni, van már új Nemzeti Színházunk- a Duna parton, gyönyörű kilátással a budai hegyekre, állandóan bulizunk és ünnepeljük a magyar színházművészetet.
Képzelje, Magának szobra is van a Bajor Gizi sétányon.

 

Na de meg is van aztán a látszata mindezeknek. Az emberek, még a kritikusok is barátságosan és jóindulattal mosolyognak ránk, és mi is őrájuk. Általában itt nálunk ez a jóindulatú mosoly most divat, és valóságos hóbort.
Szóval mindnyájan megelégedettek vagyunk, a fejünkre vajat kenünk, és egy nagy lekvártóban ladikázunk, a szomszédos színháznak egymásnak puszit integetnek. Nem intrikálunk már egymás ellen, mert már nem vagyunk arra rászorulva, és ezért van is aztán állandóan kacagás. Látja Hilda, nem dolgozott hiába!

Ezzel tulajdonképpen mindent el is mondtam magunkról, ami Önt, kedves Hilda érdekli.
De... ejnye, egy kis szívességre kérném. Tudom, sokan fordulnak egy kis segítségért Magához még ma is. Én itt írom levelemet egy kávéházban, és sajnos nincs nálam elég pénz. Legyen szíves, kölcsönözzön nekem holnapig ezer eurót!
Küldje el postafordultával, meg fogom adni pontosan, ha nem, hát leköphet rám a mennyországból!
A pénzre okvetlenül szűkségem lenne, hogy egy-két hordó Ararát konyakot vehessek valahol Ajrópában, hogy ezt a sok zagyvaságot, katyvaszt, dilettantizmust, középszerűséget, kht-t (kurva hideg tél volt) fertőtleníthessük.

Tisztelettel, szeretettel üdvözlök mindenkit, Majort is, remélem, sokat veszekednek és cigarettáznak.

A mielőbbi viszontlátásig! Boldog Születésnapot!

Kézcsókkal:

Benedek Miklós

Budapest, 2003. júniusa

Fotó:Peti Péter

2003-06-03 18:02:00