Kávéházak, kocsmák - KORUNK - 2003. MÁJUS
   A szeget igen. Azt látta. A fában, a háta mögött. Nagy diófa volt. Fejmagasságban a szeg. És rajta a kabát. Ahogy Fodor annak idején felakasztotta. Bejött, beverte a szeget a fába, és felakasztotta gyűrött, barna ballonkabátját. Ahá, tehát itt van. Pillantása a korsóra esett. És ha ő itt van, akkor a többiek is. Hallotta, amint a korsók egymásnak koccannak. Elvigyorodott. Megragadta a korsót és a magasba emelte. Eszébe jutott. Minden megvan…
   
   
   Korunk – május
   

   
   PAPP ATTILA ZSOLT • Atlantisz Café (vers)
   SALY NOÉMI • Képmás, más kép, másképp a kávéházról
   MÓZES ATTILA • Kocsmák, micsoda kocsmák!
   ONAGY ZOLTÁN • A kocsis a bakon morog...
   LÁNG GUSZTÁV • Söröző(k) a Piros Madárhoz
   KÁNTOR LAJOS • A pincér füle
   GYARMATI ZSOLT • Kávéházak a dualizmus kori Kolozsváron
   Kocsma a magasban (interjú Lőrincz Gyulával, kérdezett Szántai János)
   Több mint kocsma: Bulgakov (interjú Orbán János Dénessel, kérdezett Szabó Géza)
   ZEKE GYULA • Bécs és Budapest
   KARÁCSONYI ZSOLT • Ami fent van, az van lent is
   VASS TIBOR • Testkultúra (vers)
   ZELEI MIKLÓS • Tamás bácsi? (próza)
   MÓRA ZOLTÁN • Café Rolling Rock, Bartók Béla út, Budapest
   GERGELY TAMÁS • Café Perforál
   Szemelvények a Café Stockholm–Torontóhoz
   BALLA D. KÁROLY • UngParty NetCafé
   
   TOLL
   

   CSAPODY MIKLÓS • A sirálybőr-cipő
   LÁSZLÓFFY ALADÁR • A „Cola”
   PALÁDI ZSOLT • Kiskapitalista kalauz
   
   TÁJOLÓ
   

   FÜZI LÁSZLÓ • Maszkok, terek...
   
   MŰ ÉS VILÁGA
   

   BOROS ENIKŐ • A Sinistra körzet motívumhálója
   SZÁNTAI JÁNOS • Kitano csendjei. És tébolydái (Filmszem)
   
   KORUNK KÁVÉHÁZ
   

   Kávéház-kultúra
   
   TÉKA
   

   VISKY ANDRÁS • Test, forma, transz-forma (Exercitia spiritualia)
   FODOR DÓRA • Dialógus 18. századi szövegekkel
   LÁSZLÓ LÓRÁNT • Benkő Samu: Alkalmak és szavak
   LÁSZLÓ NOÉMI • Kék szemű könyv
   Olvasószolgálat
   
   KÉP
   

   KÖNCZEY ELEMÉR (régi fotók felhasználásával)
   
   
   1. Kávéház
   


   Ott ült. Az egyik sarokasztalnál. Ahonnan ráláthatott. A tér. A történésre. Magának sem merte bevallani. Szórakozottan forgatta ujjai közt az étlapot. Vagy vendégkönyv volt? Betéve tudta persze. De valamit tennie kellett. A pincér ide-oda keringett a teremben. Nagy, fehér lepke. Az ő asztala kívül esett a körön. A lepke elért egy bizonyos pontig, aztán mintha ablaküvegnek csapódott volna, megtántorodott, és szédülten folytatta keringését. Belül.
   Várt valakire. De persze nem merte bevallani. Önmagának sem. A vendégeket nézte. Szanaszét ültek. Golyók egy biliárdasztalon. Az öreg szerkesztő. Előtte kávé. Fekete. Tej, cukor nélkül. Ennyi maradt. Paksaméta sehol. Kovács bácsi. A hírlapíró. Arcok. Fejek. Színes golyók. Párosak és páratlanok. Az ajtó fele pillantott. Nem vágta be senki. A huzat sem. És a pincér. Már nem volt lepke. Biliárdgolyó volt. A fehér. Sorra kiütötte a fejeket. Sorban begurultak a lyukakba. Valamilyen lyukba. A szerkesztő. Kovács bácsi. A hírlapíró. Mind. És akkor felé indult. És nem volt tér. Történet sem. Ott ült. A téren. Várt valamire. De persze nem merte bevallani magának sem. Hogy mire.
   
   2. Kocsma
   
   Üres volt. Tátongó, foghíjas száj a délutánban. Nem akart betérni. Dolga volt. És mégis. Csak benézek, gondolta. Nem is gondolta. Csak éppen eszébe jutott. Kintről be, azaz. Már ült. Előtte korsó sör. Nem tudta, hogy került oda. Valahogy nem jutott eszébe. Persze az is lehet, hogy eleve bent volt. El se ment. Hopp. Megvan. Nem a sör. Ő maga. Nagyot húzott a korsóból. Igen, ez az eleve-ott-levés. A sört azonban továbbra sem értette. A pincért nem látta. Sőt. Senkit sem látott.
   A szeget igen. Azt látta. A fában, a háta mögött. Nagy diófa volt. Fejmagasságban a szeg. És rajta a kabát. Ahogy Fodor annak idején felakasztotta. Bejött, beverte a szeget a fába, és felakasztotta gyűrött, barna ballonkabátját. Ahá, tehát itt van. Pillantása a korsóra esett. És ha ő itt van, akkor a többiek is. Hallotta, amint a korsók egymásnak koccannak. Elvigyorodott. Megragadta a korsót és a magasba emelte. Eszébe jutott. Minden megvan…
   
   

Sz. J.

   
illusztrációk: KÖNCZEY ELEMÉR - (régi fotók felhasználásával)
 
2003-05-15 21:09:00