Vidra a párizsi salátabárban (helyszíni p., 2. etap)
A költőt Orbán János Dénes mutatta be, majd közölte, hogy a rendezvényt a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma támogatja. Itókával is – bőven. OJD felsorakoztatta BIJ érdemeit, funkcióit, összes létező és virtuális kiválóságait. Kicsoda BIJ? Bemutatásra került BIJ, a költő. BIJ, a szerkesztő. BIJ, a tanár. BIJ, a kritikus. BIJ, az irodalomtörténész. Mindeközben BIJ titokzatos Mona Lisa-mosolyát villogtatta. Bizonyára helyeslően.

   
   Balázs Imre József: Dél-Párizs nyárikert
   
   Igaz, hogy még csak tavasz van, és Kolozsvár, de mi már a nyárról álmodunk. És miért ne? Párizsról is... Ez alól még a költők sem kivételek. A kolozsvári Bulgakov Café pincéjében újabb könyvbemutatóra került sor március 30-án, vasárnap. Ezúttal Balázs Imre József, udvarhelyi származású, irodalommal is foglalkozó honfitársunk legújabb szerzeményét, A Dél-Párizs nyárikert című verseskötetét ismerhette meg a kisszámú nagyérdemű. Ez a BIJ-versgyűjtemény immár a második.
   
   A költőt Orbán János Dénes mutatta be, majd közölte, hogy a rendezvényt a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma támogatja. Itókával is – bőven. OJD felsorakoztatta BIJ érdemeit, funkcióit, összes létező és virtuális kiválóságait. Kicsoda BIJ? Bemutatásra került BIJ, a költő. BIJ, a szerkesztő. BIJ, a tanár. BIJ, a kritikus. BIJ, az irodalomtörténész. Mindeközben BIJ titokzatos Mona Lisa-mosolyát villogtatta. Bizonyára helyeslően.
   
   Pár perccel később ő is szót kapott. Papp Attila Zsolt költő (A Dél kísértése) faggatta, nem túl meggyőzően: Miért Magyarországon adták ki a kötetet? BIJ, a költő válaszolt: Harcos Bálint, a József Attila Kiadó szerkesztője a Jelenkorban olvasta a verseket, amelyek annyira megtetszettek neki, hogy gondolta, kitölti velük a sorozat hiányzó 118. kötetét. Bár igen friss kiadás, Erdélyben csak antikváriumok közvetítésével olvasható. Épp azért, mert Magyarországon adták ki.
   
   Ezek után BIJ kiosztja ívlapokra nyomtatott verseit, amelyekből felolvas néhányat: Salátabár a lelked (in. Ismét másnap, 1998), Doktor Karnevál, A herót, ez utóbbi kísértetiesen hasonlít OJD prózában megírt A nagy P-jére, egy kissé szemérmesebb változatban. Erre inni kell! OJD italt oszt. A pincér is. Érdekes jelenség: Tuborg csak a Parnasszus-lakó „háromnevűeknek” jár? A köznép Ursust, kólát, fantát iszik.
   
   A fogyasztói hullám visszahúzódása után, ital helyett ismét az irodalom és az irodalmár kerül a középpontba. Szóba kerül a kötet verseinek milyensége, minősége. BIJ állítása szerint egyfajta evolúció figyelhető meg a két kötet között. Az első kötet inkább ún. slágerverseket tartalmazott, amelyek folklorizálódtak, az olvasóközönség betéve fújja azokat. „Salátabár a lelkem” – jelenti ki PAZS, a nyelvbotlást hatalmas röhögés kíséri. A második verseskötetből az egységesség megőrzése érdekében hiányoznak a slágerek – magyarázza BIJ.
   
   Ez jó. Legalább más is megérti rajta kívül, hogy mit írt, ellentétben sok kortársával. Következő kötete tévés műfajokat, horrortól elkezdve a telenovelláig tartalmaz. (Lásd még „tévés műfajok”) A Ki viszi haza a buszsofőrt?-típusú verseket hiányolhatjuk majd belőle.
a költő a kötet
   PAZS: A verseid inkább a magyarországi lírai vonalba illeszkednek bele.
   BIJ: Ennek oka, hogy nem akartam beskatulyázódni, leragadni a Helyőrségnél.
   OJD: Igen, mert a Mentor többet fizetett.
   A továbbiakban BIJ irodalomkritikusi és irodalomtörténészi munkásságáról esik szó.
   PAZS: Aki az irodalomról ír, annak egy kissé felül kell emelkednie, felülről, kívülről kell szemlélnie az irodalmat.
   BIJ: ezt könnyen megoldhatónak véli, könnyen meg is oldja: amint leír egy verset, rögtön olvasóvá válik. Képes kívülről szemlélni. De van egy hatalmas előnye az átlagolvasóval szemben: ha valami nem tetszik, belenyúlhat a szövegbe, átírhatja.
   
   Ő kritikus szemmel figyeli az erdélyi társadalmat, a dolgokat szereti más-más szemszögekből is láttatni. Páldául a Korunk szerkesztőjeként olyan tematikus számokat készített, amelyek peverzitásról, populáris-irodalomról és kultúráról, gyermekirodalomról szólnak. Ezek is részei az életünknek, csak hajlamosak vagyunk átsiklani felettük, kisebb jelentőséget tulajdonítva nekik. BIJ nem így tesz. Rendszerető ember lévén, az irodalom terén is rendet akar teremteni.
   Átfogó magyar irodalomtörténetet szeretne írni, ehhez azonban szükség van egy önmegsemmisítő munkára: előbb az erdélyi magyar irodalomtörténetet kellene megírnia. Miközben ezen nagyszabású tervekről álmodik, újabb köteten dolgozik. Kitalált magának egy totemállatot: ez a vidra. A készülő kötetből is felolvas: A vidra négyféle erejét ismerhetjük meg. Közben felolvas költők nevére írt anagrammákat. Megjegyzés (OJD részéről!) a pincéből: kár, hogy OJD nevében nincs SZ-betű.
   
   A közönség két korty között (OJD: „Igyatok, mert lehívom a teraszról a hippiket”) felteszi kérdéseit: Mikorra várható a legközelebbi kötet. BIJ erre matematikai feladványban válaszolta, hogy egy kötethez kb. 50 vers szükséges, ő havonta kettőt-hármat ír. Addig talán kiadja válogatott verseit – hangzik el zárásként.
   Erre igyunk!
   
[ editeva@yahoo.com ] 2003-03-31 20:35:00