Rakovszky Zsuzsa és Darvasi László beszélget (helyszíni p., 2. etap)
És hogyan oldható meg a kígyó árnyékának szimbolikus gubanca? Darvasi szordínóval felfejt egy fallikus szálat. Senki nem veszi fel. Majd egy végső lendülettel felrója a szövegnek, hogy talán túl szemérmes, amikor elhallgatja, hogy a szövegbeli Orsolya hogyan válik nővé. (Darvasinak mégsem olyan egyértelmű, milyen az a jellegzetesen „női lét”.) Rakovszky valahova nagyon elnéz, majd rövid csend után visszakérdez: talán feladata lenne az irodalomnak, hogy ezt a „feltérképezetlen területet” bevilágítsa? 1:1
   
   „Zárat, rést keres a lét falában”
   
   Mindmáig nem sikerült megértenem, honnan az emberben az az illúzió, hogy két író ember beszélgetéséből feltárulhat valami a léten túli lét titkaiból. Az abszolút tuti. A legbensőbb bugyrok homálya. Sebek, ismeretlen arcok vésete. Vélhetően van ebben valami perverz. Rakovszky Zsuzsa és Darvasi László beszélgetését azonban nem lehetett kihagyni. Az elméleti hibriditás posztkoloniális ábrándjából kiszakadva pedálozok a sötét utcákon. Át azon a szimbolikusan túlterhelt hídon, a Ligeten, az újszegedi Móra Kollégiumba.
   
   Mihelyt belépek, kezembe nyomnak egy teljesnek eladott Rakovszky-bibliográfiát. Az enyém lehet. Nagyon jó, erre jegyzetelek. Legyen mindennek helye. A teremben sűrűn rakott székek, egy fekete zongora rendezői jobbról és egy ezüstösen csillogó tévé balról. Középen ülnek ők – a férfi és a nő. Elnézem őket, ez valahogy fontos. Hogy ők férfi és nő. Darvasi enyhén borostás. Rakovszkynak fru-fruja van, és az arcát elfedi az az elképesztően kedves mosolya. Belenéz a közönségbe. Nagyon erősen bele. A közönség gyomrába néz. Az enyém korog. De azért visszamosolygok. Aztán már nem annyira. Lehet, erősebben korog.
   
   Szóval, tegeződjünk, mivelhogy egyébként is. Lehetőleg ne használjunk mobil-telefont, mert könnyen előfordulhat, hogy megszólal. Krasznahorkainak is, lám-lám. Aztán a Balla Zsófia. Tudod, amikor beszól a fogyasztói társadalom, és megtörik a szeánsz varázsa. Egy pillanatra Rakovszky mögött gúnyosan felvillan a Samsung. Bólint a fekete zongora. Itt mindennek lelke van. És mindenkinek. Ezzel talán meg is lehetne magyarázni, miért állt elő egy adott ponton az az irodalomszociológiai helyzet, amelyben megszaporodtak a „női költők – mondom én ezt ilyen csúnyán” – mondja Darvasi, és hirtelen elkezd kínosan feszengeni. Aztán úgy marad. (Beszélgettél te már egy befutott női íróremetével? Na, ugye.)
   
   A kígyó árnyéka olyan, mint egy költő találkozása a Hidegheggyel. De szóban előkerül egy öreg számítógépben már mindig is elveszett, ősrégi önéletrajzi szöveg-töredék. Egyre csupaszodik a nyelv. Kb. ilyen szinten:
   D: Gyerekkor?
   

   R: Igen.
   

   D: Kislány?
   

   R: Igen.
   

   Darvasiban néha-néha még felizzik a performatív lendület. Ilyenkor rémülten felsóhajt: Mindig túlkérdezem magam. Martalóc. A szavak különös jelentőségre tesznek szert ebben a – már-már azt mondanám – minimalista dialógusban. Néha tovahömpölyög egy mondat. A 66. oldalról. Mikor a Darvasi már három perce olvassa, Rakovszky arcán átsuhan egy halvány mosoly. Ő nem vette észre, hogy ez ennyire hosszú. Én észrevettem, hogy ő nagyon is észrevette. Melyikünk tévedett?
   
   A kérdések a 17. század környékére tévednek. Miért pont a 17-ik? Miért, hogy a Márton Lászlónál, a Darvasinál, a Láng Zsoltnál is az? De mindez egy este hét órai mostban gyökerező beszélgetésben legalább annyira megválaszolhatatlan, mint az, hogy mostanság miért apáz „egyszerre” a Rakovszky, a Závada, az Esterházy vagy a Györe Balázs. Az író csak ír, és amikor felnéz, látja, hogy mások sem tesznek egyebet. Na, jó, a Rakovszky néha olvas is. Beül a soproni levéltárba, kikéri a krónikákat, az evangélikus és katolikus nyilvántartásokat, és felkapaszkodik a 17-ik családfákra. Onnan tekint szerte-szét. És látnia adatott, hogy ha kicsit megvakarásszuk, az élet csupa fájdalmas, szívszorító esemény. (Az a festmény, ott a falon, vajon Miro vagy Kandinkszkij. Nem, Kandinszkij nem lehet. Talán Klee.)
   
   Mire feleszmélek, „a női lét” jellegzetes helyzetei, félelmei és traumái kerülnek elő. Egyre- másra járnak le a diktafonos hangszalagok. Nekem is mind jobban becsípődik a téma. Miféle konszenzusos alapon tudja itt mindenki, milyen a jellegzetesen „női lét”? És hogyan oldható meg a kígyó árnyékának szimbolikus gubanca? Darvasi szordínóval felfejt egy fallikus szálat. Senki nem veszi fel. Majd egy végső lendülettel felrója a szövegnek, hogy talán túl szemérmes, amikor elhallgatja, hogy a szövegbeli Orsolya hogyan válik nővé. (Darvasinak mégsem olyan egyértelmű, milyen az a jellegzetesen „női lét”.) Rakovszky valahova nagyon elnéz, majd rövid csend után visszakérdez: talán feladata lenne az irodalomnak, hogy ezt a „feltérképezetlen területet” bevilágítsa? 1:1.
   
   Amikor kijövünk, arra eszmélek, hogy soha életemben nem dedikáltattam könyvet. Eszembe se jutott. A könyv az könyv, a szerző az szerző. Beszorultam ebbe az episztemológiai résbe.
   

   
   Kapcsolódó cikkek
   
    Farkas Zsolt: novellától a textusig
Minden novellát szöveggé lehet változtatni és az összes műfaji és egyéb kódot lehet szándékosan radikálisan eltérő kódokkal konfrontálni. Érdekes is lehet, de módszeresen csinálva biztos, hogy nem az. Az efféle inszisztencia egyébként legtöbbször a történeti tájékozatlanság illetőleg/valamint az érzéketlenség jelölője.
Balázs Eszter: Mondd, Isten lát engem, amikor élvezek?
A sok kifejezetten jóleső történetből többek között megtudjuk, hogy a nők előnye, hogy jobban tudnak kínozni és a szenvedésük hangosabb; hogy Isten az élvezet látja, de nem érti; hogy van ráckerti pác (mondhatni kincs, ami nincs).
Szécsi Noémi: SZÍV ERNŐ KÍNAI TÁVOLBAN
Maga az író a bölcs szerzetes, ebben nincs vita, egyike a jólismert író-metaforáknak, de Ágoston Zoltán lerántja a leplet. Ó szörnyűség! Lehet kínai, lehet évszázadokkal ezelőtti, de mégis helyenként felüti a szövegben a fejét… Szörnyű, szörnyű…. Szóval felüti a fejét Szív Ernő, Darvasi tárcaíró énje… Vége, ezzel kivégezték.
Vaníliaízű nagymama (Darvasi, Háy és Szijj a Cicaszéken)
A mesebeli farkas nem akar szerepéhez méltóan viselkedni. Azt üvölti:"A nagymama húsa rágós, és vaníliaíze van! És én utálom a vaníliát. Piroska pedig kifejezetten ízetlen. Nem akarom megenni a nagymamát!"
Karafiáth Orsolya: Darvasi tökfőzelékháborúja (Trapiti)
Van e regénynek mindene, ami egy regénynek kell. Van terjedelme, vannak fejezetei, van benne történelem, árulás, barátság, kémkedés, szerelem és valódi tökfőzelékháború. Vannak benne manók és boszorkányok, átkok és titkok, ármány és nyomozás.
*
Kiss Noémi: Rakovszky Zsuzsa: A kígyó árnyéka
A könyv szintén szimbolikus szerkezetbe rendeli a női szereplőket, akik Rakovszkynál tevékeny szereplői, sőt főszereplőivé válnak a könyvnek: szolgálóleányok, grófnék és nyárspolgárok, valamint boszorkányok. Tulajdonságaikra nézve ezek a nők a társadalom szemében durva, képmutató, kegyetlen feleségek, kurvák vagy cselszövő tudósok. Szinte nincs is úgymond pozitív hős.
Rakovszky Zsuzsa regénye kapta a Magyar Irodalmi Díjat
Az emlékirat valójában titkos tudások könyve. Tűzvész indítja az emlékezetet útjára és egy hatalmas, az egész városra kiterjedő tűz okozta pusztítás segít végül Orsolyának megszökni az apjával élt házasságából. Susanna, a nevelőnő vezeti be fiatal Orsicskát a tűzvész idején a boszorkányságok és a babonák világába. Később a családi barát, tudós Lang Mátyás tanítja alkímiára és a biológia rejtelmeire.
Szécsi Noémi: SZEXTETT - NŐI BŰNÖK
„Miért nem élhetjük ki szenvedélyeinket?” – kérdezi egy lelkesült hallgatónő midőn engedélyt adnak a kérdezősködésre. A többi jelenlévő helyette is elpirul, zavartan maguk elé néznek, hogyan kérdezhet ilyet, hát nem női öntudatnövelő gyűlésen vagyunk.
Töwis: Költői portrék
"Mérei Anna rendezõ-kolléganõmmel együtt úgy éreztük, hogy a kortárs magyar irodalmat és ezen belül a költészetet más formában is népszerûsíteni, alkotóit támogatni, és jó értelemben reklámozni kell. Régen is így volt ez, de ma különösen fontos a szépirodalom felé terelni az olvasókat." (Részlet Katona Zsuzsa előszavából.)
*
Fotó: Vénagy Tibor, Kenedi Tibor
[ teodicea@freemail.hu ] 2003-03-28 21:05:00