Gergely Edit: Sportmegálló + Jucimama (trinapló - 03. 26.)
2

   
   Teniszzokni passepartout
   
   Mondom Áginak a bemutatkozás utáni ismerkedés perceiben: márpedig ‘87-ig magam is versenyszinten teniszeztem („jé, én akkor születtem…” - csodálkozik rám - s ettől magam vajmiféle háromszögletű ütőkkel pillangóvadász-szerűen pázsiton testgyakorló, századközepi emancipált-lányok korából előlépett élő-tanúnak érzem).
   Kajtattam imént néhány fotóalbumban, hátha lelnék fotót, eme megjegyzést követően eléhívódott múlt-képsorokat illusztrálandó. (Nem került elé.) No lám, akkor mit is vakuzik e híján most az élő emlékezet.
   
   Először is temérdek koszos zoknit. Bolyhos, vadonatúj, puha pamutharisnyák vörös por-rétegelte megbecstelenítését. Ahogy az edzés előrehaladtával kikezdi a salak vas(oxidálódószínű)foga. A boka-kikanyarítás fölötti redőkben mint hajléktalan öregek ráncain – úgy megül a kosz. A cipőn belüli felület, izzadt ugyan, de makulátlan – leszámítva a sportcipő szellőzőnyílásain beszivárgás elszíneződéseit. S mindezt, ahogyan sajnálkozó érdeklődéssel szemlélek, a foltkontűrökből – mint más korombéli a bodorfelhőkből – fantázia-figurákat vélve kiolvasni.
   Aztán a többnapig áztatott koszos zoknik. (Ceausescu-világ ínséges évei, minőségi pamutárut csak úgymond „pult alatt” kaphatni.) Anyu a fazék fölé görnyedten bele-belekavar a mosókonyha, vagyis szóda-illatot árasztó löttybe, hol e megmocskolt termékek „kifőződnek”. Továbbá több napig áztatottak egynémely hotel kagylójában, mit fel is alig érek – ám ott legalább van melegvíz, s anyu fazékfeletti sóhajtozása helyett inkább megcsimpaszkodom e lehetőségbe. Mint hazaérve menten kiderül: nagyon helytelenül, hisz e szakszerűtlen jóindulattal kifőzhetetlenül tönkretettem, „beleöltem” a mocskot az anyagba. (Anya nem sóhajtoz, bánatosan néz, majd leül számolni, házikasszából futja-é új pamut-csempészárura.)
   
   Ilyenkor ment meg Jucimama. (Róla itt a kép a gépen, beollózom. Ölében magam vagyok, egyévesen. Őróla bejegyzés van raktáron, a Magánterületen.) Elemi iskolás kisunokájának megtakarított tartalékából „szponzorizál”-na, mondja. A napi iskolát követő háromórányi edzésekhez a beölt-tartalék, versenyek előtt ígyhát ez a mama-adalék (adomány) gyarapítja a zokniállományt.
   
   A fotó, amit elékeresni próbáltam, egy aradi (?) verseny utáni győzelmemet örökíti meg. A sportiskola gyergyó-központban felállított hegesztettvas Élsportoló Pionírjaink hirdetőtáblára készült a fotográfusnál, a sportiskola (és pártunk – Partidul Comunist Roman) megrendelésére. Ott már bakfissorban, sok hajcihő után végül nőiesen féloldalra (balra) kötött lófarokkal, (és Scherer Gyöngyike csapattársammal) állok ott. Mindkettőnknél diplomák, ám serleget formázó porcelánkupa csak énelőttem virít. S mivel az „utasítás” szerint egy-egy szál virágot is kellett vásárolnunk magunknak a fényképezkedéshez, így jobb kézben az, balban a diploma, a kupa így hát a földön, lában előtt, bokamagasságban. Fekete-fehér fotó.
   
   De én ma már tudom: a kupa mögé takart tornacipőmből nem koszosfehér, hanem igazi, meleg, bolyhos puhafehérségével a Jucimama zoknija von paszpartu-t e nosztalgia pillanatfelvételéhez.
   
   *
   
   Kapcsolódó cikkek:
   
   Jucimama dióskiflije
   Második megálló
   Első megálló
   *
   http://www.maganterulet.tk/
   Oek Land by Night
   Hétközbeni duhaj
   *
   Minimaximál: Hárompasasok s a világ nyolcadik csodája
   *
   Zsigmond Andrea: Testszínű szavak
 

   
   Krónika-elismerés Portik Szatmári Ágnesnek.
   
   A lap olvasói által a 2002-es év legjobb utánpótláskorú erdélyi magyar sportolójának választott Portik Szatmári Ágnest tegnap köszöntötte Csinta Samu, a Krónika felelős szerkesztője. A tenisz-világranglista 54. helyén lévő 15 éves sportolónő gyergyószentmiklósi lakásában lévő kupagyűjteményben kitüntetett helyet kapott az olvasók elismerését jelképező trófea is. A díjátadás időpontja azért késett mostanáig, mivel a teniszezőlány nemrég tért haza egy dél-amerikai versenykörútról.
   
   *
   
   (1. kép) "Kézenközött" a Krónika-serleg.
   
   (2. kép) A két Ági ugyan mosolyog a lencse kedvéért - a beszédtéma azonban legkevésbé sem mulatságos: sürgősen "elkelne" egy szponzor a háznál... (Balról jobbra: Csinta Samu, Portik Endre - édesapa, edző, Szatmári Ferenc - nagyapa, az anya Ágnes és Ági, az ünnepelt.)

   

 
2003-03-26 18:05:00