Terhesnapló 44.: Jól működő kapcsolat
1
   Mivel rövid idegrohamot bonyolítottam a gyed-jogosultság hiánya okán, csak késve vágódtam be a terhesrendelésre. A bejelentkezésnél kiborítottam mocskos és rendetlen, ám rendkívül sportos kis táskám tartalmát, hogy ráleljek arra a nyamvadt egészségbiztosítási kártyára, aztán az egész halmot markomban fogva ügettem fel a harmadikra.
   A délután háromórás időpont okán teltház volt. A terhesgondozó ajtaja elé létesített négy széken mind ültek. Két kismama valamint egy pár: egy szőkenő mellett pasija tehénkedett. Szívesen - mint afféle jobbágyi beszolgáltatást - fogadtam volna, ha utóbbi átadja a helyét. meg se mozdult, ezért - elcsigázva a rohanástól - a fal mellé kucorodtam, és kétségbeesett pillantásokat vetettem a markomban szorongatott lomokra: két könyvtári kölcsönzőjegy, diákigazolvány, adókártya, négy névjegy, egy vietnami étterem reklámcédulája, bankkártya, kifizetett csekkek, karácsonyi bevásárlásból maradt blokkok, csokipapírok és még sokan mások.
 
   Az egyik kényelmesen üldögélő - talán szomorú arckifejezésem miatt - megszánt, majd azzal a felkiáltással, hogy "én még csak három hónapos vagyok" felajánlotta ülőhelyét. Egy darabig szabadkoztam, azután csak elfogadtam a nagyvonalú gesztust, lám a kismamák közt is létezik hierarchia, és én a hat hónapommal a háromhónaposak felett állok a megadandó kímélet fokában. S hatalmam egyre növekszik majd! (Ettől a kilátástól egy pillanatra meg is szédültem.)
   A párocska mellé ültem, és szorgalmas táskalom-szortírozást imitáltam, miközben buzgón hallgatóztam is.
"Ne beszéljünk erről. Inkább beszélgessünk valami másról" - zárt le a kishölgy egy vélhetően kényes témát.
"Miről beszélgessünk? A szexuális életünkről?" - vetette fel a menő mackónadrágot és széldzsekit viselő fiatalember röhögve, de közben egyetlen pillanatra sem vette le a szemét a mobiltelefonjáról, amit lázasan nyomogatott, gondolom gonosz kis plazmákat üldözött, és lőtt halomra.
"Nem. Beszélgessünk inkább arról, hogy jól működik-e a kapcsolatunk" - próbálkozott a leányzó, és ebből már azt is átláttam, hogy hülye ő is, mint a tök.
"Melyiket kell megnyomni, ha új játékot akarok kezdeni?" - válaszolta a témafelvetéstől láthatóan izgalomba jött ifjonc.
"A bal oldali gombot. Szerinted jól működik a kapcsolatunk?" - erőlködött a lány szívósan.
"Ahan. Szerintem tök jó" - mondta a csávó és nyomogatott tovább. A lánynak volt még valami a bögyében, de akkor szólították. Ekkorra szétválogattam a fontos iratokat a szükségtelenektől, és utóbbiakat - immár összegyűrve - helyeztem vissza a táskámba, majd belemerültem a "Mire kell ügyelnie a várandós kismamának?" c. brosúrába.
A formás lány néhány perc múlva visszaérkezett, kitöltött vénnyel a kezében. "Gyere, indulunk!"
"Várjál, még lövök" - hangzott a felelet.
"Hagyd abba. Gyere, igyekezz már!" - buzdította párját a lány, és amíg kabátjáért nyúlt, letette mellém a receptjét. Odasandítottam, és erőltettem rövidlátó szemeimet: háromhavi fogamzásgátló-adagra szólt a kiírás. Míg ők távoztak, egy hatalmas kő esett le a szívemről. Már azt hittem ők is babát várnak. Igazából remek dolog, hogy feltalálták a fogamzásgátló tablettát. Persze ezzel szemben egy percig se indikálnám, hogy az én gyerekemnek születni főnyeremény. De legalább egy ingyenes szelvény a kaparós sorsjegyen...
2003-03-25 16:14:00