Születésnapi levél - Wisinger Istvánnak
"Bár zord a harc, megéri a világ,
Ha az ember az marad, ami volt:
Nemes, küzdõ, szabadlelkû diák."
/Ady/

(Szegvári Katalintól)
Drága Pista!

Adyt hívtam segítségül, hogy mások számára is érzékeltessem, milyen is vagy.
Gyerekfejjel, hogy költői legyek magam is: ifjonti hévvel dolgoztunk a Polgár Dénes, Várkonyi András vezette A HÉT-ben, melynek szellemét azóta sokan, sokféleképpen, változtatták meg.
És milyen rosszul!
Pedig - emlékszel? - mennyit dohogtál akkortájt is. Persze nem Dénes miatt. Sőt! Ő nyitotta ki nekünk az ablakot Európára.
Mi már 1972-ben - ha lélekben is de- ott jártunk Csak nehezen tűrted, tűröd ma is, ha gúzsba kötve kell táncolni.

Küzdöttél a megfellebezhetetlen irodalomtudóssal, a tévé vezetésével, a Központtal, velünk és magaddal.
Múltak az évek, születtek a gyerekeink. Péter fiam dajkáltad, Horvát Jancsival tologattad a bútoraim, amikor a rommá renovált lakásomban egyedül maradtam a gyerekemmel és anyámmal.
Múltak az évek, és én örültem lányaid születésének és feleségednek, Krisztinának, aki mellett újjászülettél.
Végigküzdöttük a rendszerváltást, leváltottak, kirúgtak, megaláztak, de és az maradtál, akik voltál. Barátságunk tehát a régi.
Maradiak vagyunk? Vállaljuk büszkén! Te dohogsz, mérgelődsz változatlanul. Ezer fokon égsz. A MUOSZ élén is küzdő, szabadlelkű diák maradtál.
Hány éves is vagy? Hatvan? Hülyéskedsz?

Szegvári Katalin

2003-02-26 07:00:00