Kozmosz: Húsz-harminc éve vasárnap
1

   Nyolcvanhatos kép = vasárnap

   
   Reggel, csak hogy emlékeztesse magát Közmagyar, beszkennel egy régi fotót magáról ide a trinaplóba. Ez a Filmszínházmuzsikában jelent meg, ami akkoriban szinte az egyetlen színes művészettel és szórakoztatóiparral is foglalkozó lap volt. Király Tamás divatbemutatóján Közmagyar egy kecskét sétáltat. A hét eredménye: a felesége, aki korábban ellene volt a könyvből filmet készítéssel járó esetleges kamerázásnak, mostanra eljutott odáig, hogy a művészet – bár nem örül neki – elmegy, hisz arra kevesen kíváncsiak, de a best vagy a Claudia-show, az nem. Közmagyar azon töpreng, miért van az, hogy évtizedek óta nem tud kettőről háromra lépni: marad ávangárd, s a hócipősök se hívják haknizni, se rádiózni: „túl elvont, túl bonyolult, nem humoros, túl őszinte vagy” (Fábry, Fridi, Farkasházy, Verebes).
   
   Nyilván a téma zavaró: hogy aszongya, a melegséget át lehet változtatni heterósággá. Sőt, magától is átváltozhat. Tehát szembefúj a korszéllel. Felháborítja a konzervatívokat, mert azt mondja, persze, próbálja ki, aki akarja, ha nem tetszik, majd átalakítja magát. És felháborítja a liberálisokat, mert azt mondja, hogy az is oké, ha valaki úgy dönt, hogy nem akar a homó szubkultúra része lenni. Például, mert érett, felnőtt kapcsolatra vágyik és benne saját gyerekekre, és – ez már aztán tabu - a spermát is élőlénynek, „magához hasonlónak” tekinti. És az apahiányt nem-szexuális módon pótolja férfi-társasággal. (Pl. sport,..tánc-csoport, stb.) Miért? Azért, mert a benne lévő „sérült gyerek” (ahogy az ex-addikt csoportokban mondják) nem tud még mit kezdeni a szex-szel. Na, jó, mondják - vagy gondolják - erre Somával az élen a liberátorok körülötte: de akkor hol van a kéj az életedben? Erre az a válasz, hogy orgazmusa lehet ejakuláció nélkül is (egészség is van a világon), és a másik: aki függő személyiség, az jobb, ha más, apróbb örömöket épít bele az életébe. Hát ez tényleg bonyolult.
   
   És csak párezer embert érdekel. Akik szeretnék, ha harmonikusabban kapcsolódnának az átlagos többséghez. Akiknek az apahiányos (azonos-nemű) kéj-függőség akár fantázia szinten, gondot okoz.
   

    Ha igaz, hogy a lakosság egy (vagy tíz) százaléka küzd nemi szerepzavarokkal és azon belül egy (vagy tíz, vitatéma) százalék függő és azon belül egy töredékszázalék vagy ezrelék akar gyógyulni…akkor Magyarországon mondjuk száz (ezer) ember lehet kiváncsi erre. Csakhogy a többségük nem olvas obskurus honlapokon névtelen szerzőket. Ezért lett volna jó, ha a felesége támogatja a szerepléseit, ami előtt, lám, Tyllának hála, megnyílt volna az út. De úgy látszik, Közmagyarnak bele kell törődni a „meg-nem-értett zseni” önsajnálatra csábító szerepébe. A fő érv: mivel az „üzenete” a faluban ( s az oviban) csak arra redukálódik majd, hogy ő „biztos meleg” (hiába nem az) – ezt az egészet csak akkor lehet felvezetni, ha a gyerekei már nagyobbak és meg lehet velük beszélni az ilyesmit.
   
   Közmagyar ma a Nagypapáéknál (Apu) ebédel. 78 felé jár. Közmagyar már a 48-at is soknak érzi – milyen lehet tényleg öregnek lenni? Ijedten figyel: egyre több a hatvanas „fiatal” – olvasta, hogy Cseh Tamás már 60…Vagy a Nádas. Fiatalkori bálványai, Haraszti, Baksa, szintén 56-57 évesek. Tényleg: harminc éve egyetemista volt és a következő évben disszidált. Londonba, Párizsba s aztán hazamenekült a szabadság elől. Húsz éve már évek óta nem közlik a regényét, amit Lakner Jutkával írt, mivel Lakner férje neves ellenzéki volt – igen, állásából a színháztól kirúgták emiatt. Ugyanúgy ösztöndíjas – történészi kutatás - és rajzolgat – majd egy év múlva hozza le az És – mint ma. És Nyugat-Berlinben fog forgatni egy év múlva. Tíz éve meg Izraelbe jár, nyelvet és hagyományokat figyelembe vevő gondolkodást tanul.
   
   Az Európában nagyon új jelenség – talán csak a múlt század utolsó harmadában adódott -, hogy nemzedékek békében nőjenek föl. Némi árnyékot az vet erre, hogy a szovjetizmus inkább hideg háború volt, némi hadifogoly-tábor beütése volt az életnek itt, a legvidámabb barakkban is. Sem egyénként, sem közösségként nem tudtunk felnőni, mert ahhoz a bajok nyílt – élesen ellentéteket kifejező – megbeszélése kell s erre az utolsó tíz év nem volt elég. Például az emberek most veszik észre, hogy vannak deviánsok, most látnak ilyet először „élőben” a valóságsókban. És mindenki a betiltás mellett szavaz (kirúgja a nép a felelőst – levelek özöne jön nekem is a metro-ba, hát képzelem, ott benn mi van). Nyilván lenne a piacon igény e témák finomabb felvezetésére. A kétoldalibb látásmódra: hisz mind a liberátorok, mind az aszkéták valós emberi érzelmeket fejeznek ki. Merje elküldeni az életrajzát egy jobboldali tévének? Kitenni magát egy újabb családi vitának?
   
2003-01-27 00:00:00