Jindrich Chalupecky könyve Marcel Duchampról
Macel Duchamp életében a képzőművészet fenegyereke volt, halála után pedig huszadik századi klasszikusa lett. E különös sorsú alkotóról szóló kiadvány a Balassi Kiadó gondozásában látott napvilágot a Téli Könyvásárra időzítve.
"Egész életét feltétel nélkül a művészetnek szentelte, ám ugyanakkor szüntelenül kételkedett benne. Ezért volt oly vitatott jelenség, és ezért az még ma is"- ahogy a cseh filozófus és művészettörténész, Jindrich Chapulecky írja róla a Balassi Kiadónál megjelent könyvében.
Ahhoz a híres generációhoz tartozott, amely Picassót, Matisse-t, Chagallt, Mondriant, Klee-t adta a világnak, ő volt közülük a legfiatalabb. Kezdetben Gauguin szimbolizmusa hatott rá, aztán kubista lett.
Abszurd korszaka az első világháború után bontakozott ki, ekkor dadaista folyóiratokban is publikált. A szürrealizmust Breton és körének barátsága hozza meg számára.
Minden irányzatot kipróbált tehát, de egyiknél sem ragadt le véglegesen. Művészetének nagyságát éppen az adja, hogy nem lehet sehová sem besorolni. Képrombolónak nevezik, holott ready-made-jeivel teljesen új műfajt alkotott.

A konyhai székre állított biciklikerék, vagy a vécécsésze, amely a szellemes Forrás címet viseli, mind megannyi játék, nem provokáció, ahogy a kortársak hitték.
Ahogy André Berton fogalmazta: ezek a tárgyak a művész választása által felemeltettek a műalkotás méltóságához. Duchampnál élet és művészet nem válik el egymástól. Hamar szakít a párizsi művészvilággal, ahol sosem érezte jól magát, mert különcnek tartották. Nyilván azért, mert nem érdekelte a hírnév és a gazdagság.

Kép - Teeny és Marcel Duchamp Man Ray lakásán, 1955 (Fotó: Man Ray)

Sculpture-morte, 1959
 
Egyetlen barátja van csak ebből a körből: Picabia.
Jóban van Apollinaire-rel, a költővel is, akárcsak később Bretonnal, akinek könyvborítókat tervez. Az utolsó békeéveket Münchenben és Prágában tölti - Csehországban ezért van nagy kultusza. 1915-ben, 28 évesen az USA-ba megy, és itt szinte második hazára lel, fel is veszi az amerikai állampolgárságot.
Európával sosem tudott végleg szakítani, meghalni is idejött 1968 őszén. De igazán híres Amerikában lett. Philadelphiában őrzik utolsó művét, amelyen majd harminc évig dolgozott. Az "Adva lévén..." című kép valójában dioráma: két festmény. Az első egy hatalmas, aprólékosan kidolgozott kapu, rajta két nyílással, amelyen át a második kép látható: egy fűben heverő, női akt. A maga korában óriási botrányt kavart, nem véletlenül mondta Duchamp, hogy "a nézők azok, akik a képet csinálják."

Monográfusa, Jindrich Chapulecky egyike a század legnevesebb cseh gondolkodóinak. 1934-ben ismerte meg Marcel Duchamp művészetét, később tanulmányt is írt róla, és 1969-ben, a művész halála után ő nyitotta meg Prágában nagy retrospektív kiállítását.
Ez a könyve sokáig nem jelenhetett meg, csak szamizdat formájában, ezért ritkaságot vehet kezébe az olvasó a Téli Könyvvásár alkalmából.
A gyönyörű kiadású, számos képpel illusztrált kötet közelebb hozza hozzánk ezt a furcsa, különleges, senkihez sem hasonlító, huszadik századi alkotót, aki azt vallotta, hogy "a modern világ fülsiketítő zaja közepette a művész hangja alig hallható."

[ Ézsiás Erzsébet ] 2002-12-23 00:00:00