Somos Béla
SOMOS BÉLA

 

Egy újságlap harmada

 

 

56 szeptemberében a Gamma Optikai Művek színjátszókö-rében a Salamon Béla által híressé tett A tízest próbáltuk

Nem vettek fel bennünket egyetemre (helyhiány miatt, származás miatt, gyenge eredmény miatt), így mindnyájunkban volt egy kis keserűség, amikor a kezünkbe adott vasdarabból egy kockát, később – egy másik vasdarabból – egy kalapácsot kellett reszelnünk, de azért annak örültünk, hogy az utolsó pillanatban ide mégiscsak sikerült bekerülni, hiszen a finommechanikai műszerész szakma jó megoldásnak látszott, s azzal az előnnyel járt, hogy remélt majdani gyermekeink e szakma révén már nem ilyen-olyan bizonytalan származásúak lesznek, hanem egyértelműen és biztosan munkás származásúak

A Szerelő-Egy a második emeleten volt, ebédelni a mi turnusunk negyed egykor mehetett, rohantunk le a lépcsőn versenyezve, akkor négy héten át minden vasárnap volt egy válogatott futballmeccs (a ruszkikkal Moszkvában, a franciákkal Párizsban, a sógorokkal Bécsben, s még valakivel, de nem jut eszembe kivel), mind a négy meccset megnyertük, hétfőnként, keddenként ebéd közben persze ezt tárgyaltuk, mert fönn a műhelyben, a kockareszelés közben erre kevesebb lehetőség volt

A hétfő szóról jut eszembe, hogy ekkoriban indult a Hétfői Hírlap, a Blahánál, az akkor még álló Nemzeti mellett már vasárnap este lehetett kapni újságot, tömegek várták, szedtük ki a rikkancsok kezéből

A Fehérvári úton az út két szélén, a járda mellett húzódtak a sínek, s rajtuk a hosszú zöld szerelvények közlekedtek Albertfalvára, Törökbálintra

A portánál elég szigorú ellenőrzések voltak, a Gamma hadiüzemnek minősült, nem véletlenül, mert nemcsak fényképezőgépet, öngyújtót és diavetítőt gyártottak, kimenetkor mindenkinek le kellett nyomnia egy speciális szerkezetből kiálló kart, a szerkezet véletlenszerűen megcsördült, s akinél ez történt, azt a portaszemélyzet egyik tagja alapos személyi motozásban részesítette, azaz végigtapogatta tetőtől talpig, a célra szolgáló külön kis helyiségben esetleg le is vetkőztették

Huszonharmadikán, kedden reggel egy piros-fehér-zöld karszalagos egyetemista jött a gyárba

Ebéd után már nem mentünk vissza a műhelybe, hanem egyből az alagsori öltözőbe, aztán a kétemeletes igazgatósági épület és a magas sárga főépület közti térségen gyülekeztünk, nyolcan, tízen álltunk talán egy sorban, lehettünk nyolcvanan, százan, talán többen, egy-egy öreg szaki kicsit aggódva pillantott ránk, de nyílt a kapu, s az akkor még kevésbé forgalmas Fehérvári út úttestjén a járművek közt helyet biztosítva magunknak vonultunk a Műegyetem felé, fél kettő lehetett

Már tartott a gyűlés az egyetem kertjében, amikor odaértünk, nem sokkal később indultunk tovább a Bem tér – majd a Margithídon át –, a Parlament felé

Azért is fontos mondanom, hogy mi gammások is ott voltunk és együtt mentünk az egyetemistákkal, mert ezt nem szokták emlegetni, pedig történelmi tény

A Gellért tér kis üvegkalitkájában a forgalomirányító rendőr még idegesen kapkodott a lámpa színét változtató billentyűk körül, de épp akkor, amikor mi átvágtunk a híd előtt ügyet sem vetve a lámpa színére, belátta, hogy a dolgok irányítása kicsúszott a kezéből, hát ki- és lemászott üvegdobozából

Az egyik oldalon Huber Tibi, gimnáziumi osztálytársam és inastársam, a másikon egy Marika nevű lány, kart karba öltve, a vezetéknevére nem emlékszem

A Margithídon teherautóról a Szabad Ifjúság legfrissebb példányait szórták vagy adogatták, egy újságért öten is nyúltunk, egyiknek a harmada az enyém lett

 

Újabban ezt a szakadt újságlapot, más korabeli újságokkal együtt, meg szoktam mutatni diákjaimnak

2002-11-19 12:48:00