Szécsi Noémi: SZEXTETT - NŐI BŰNÖK
„Miért nem élhetjük ki szenvedélyeinket?” – kérdezi egy lelkesült hallgatónő midőn engedélyt adnak a kérdezősködésre. A többi jelenlévő helyette is elpirul, zavartan maguk elé néznek, hogyan kérdezhet ilyet, hát nem női öntudatnövelő gyűlésen vagyunk.
   
   
Szextett a Műcsarnokban, 2002. november 8.

   

   

   
Rakovszky Zsuzsa: A kígyó árnyéka

   

   Jól ismerjük a női bűnöket: vérfertőzés, csalfaság, boszorkányság, leányanyaság, csecsemőgyilkosság, feleslegessé vált férj halálba hajszolása, satöbbi. Orsolya, A kígyó árnyéka főhősnője ezek mindegyikével megvádolható. Rakovszky Zsuzsa, a szerző csupán késésben bűnös: több mint félórát csúszunk késedelmes érkezése okán, közben tisztes tömeg gyűlik össze, valóságos teltház van a Műcsarnok alagsorának előadótermében. Az egybegyűltek mindazonáltal megbocsátanak, várnak az írónőre türelemmel, és már a tiszteletteljes hangulatból érezhető: ezen a csípősen hideg őszi estén mennybe megy a regény és írója.
   
   Emlékszem, kilencszázkilencvenkilencben visszavittem a kikölcsönzött Hangok c. verseskötetet, a könyvtáros kíváncsisága miatt szabadkozva rákérdezett, hogy szeretem-e ezeket a verseket. Bólogatásomon felbuzdulva elárulta, hogy amíg Rakovszky Zsuzsa szellemi szabadfoglalkozásúvá nem avatta magát, az ő kedvenc kolléganője volt, itt, ebben a könyvtárban. Így van ez: őt, verseit, regényét kedvelik. Hiszen ha egy elismert költő arra teszi fel kivételes verbális tehetségét, hogy terjedelmes prózaművet írjon, a magyar kritikusok körében kedvezőtlen fogadtatása nem lehet a tömör, innovatív és metaforikus nyelvezetnek. Így történt ezúttal is.
   
   A hatosfogat összetétele ugyanaz, mint ebben az idényben még kétszer. Ülésrendben balról jobbra: Margócsy István, Tóth Krisztina, Ágoston Zoltán, Molnár Gábor Tamás, Abody Rita, Jász Attila. Abody Rita ezúttal a provokátor/moderátor, fel is vet számos megtárgyalandó témát a bevezetőben, de a beszélgetés aztán ezek közül kettőbe ragad bele, a sokat emlegetett álmokról szó sem esik. Annál több az enyhén archaizált nyelvről.
   Ugyanis a nyelvezet kapcsán tipikus kritikusi kötözködés kezdődik: egy tanulatlan soproni polgárlánynak, aki még retorikát sem tanult, lehet-e annyi sütnivalója, hogy összehozza ezeket a tekervényes mondatokat az „önéletírásában”? De Margócsy tanár úr nevetségesnek találja a felvetést is: balgaság lenne egy vizionárius antropológiai modellen szociológiai realizmust számon kérni. Nagy pontossággal archaizált nyelv vagy ironikus – ld. Csokonai Lilit vagy Pszichét – vagy önmagában röhejes, mint amikor pl. Kodolányi János beszélteti az ősmagyarokat a Vas fiaiban.
   
   Zsadányi Edit az ELTE BTK összehasonlító irodalom tanszéke és a maga nevében felszólal midőn Tóth Krisztina a női bűnöket kezdi emlegetni. Már csak azért is, mert Abody Rita már korábban ördögűző kántáláshoz hasonlóan felsóhajtott: ”Isten óvjon minket a feminizmus minden megnyilvánulásától!” Miért? A mű remekül klappol a XX. sz.-i női életrajzok hagyományába, a feminista kritika által életbentartott szubjektumprobléma elemzésének remek terepe lehet. Olvasható a mű abból a szempontból is, mint más női történetek: kivé válhatott volna Orsolya, ki nem lett. Rendben. Ezzel nem mernek/akarnak vitatkozni.
   
   Legvégül Rakovszky Zsuzsa kissé elfogódottan helyet foglal a Jász Attila által átengedett széken, elismeri, hogy műve történelmi környezet eszközével távolított önéletrajzi regény, hogy beleírta a saját álmait, hogy megdöbbent, mennyi olyan felvetéssel éltek a kritikusok a regény kapcsán, ami neki eszébe se jutott, de nagyon örül (pl. Kiss Noémi megszámolta, és hétszer fordul elő a kígyó a szövegben. Nahát, mondja Rakovszky Zsuzsa). „Miért nem élhetjük ki szenvedélyeinket?” – kérdezi egy lelkesült hallgatónő midőn engedélyt adnak a kérdezősködésre. A többi jelenlévő helyette is elpirul, zavartan maguk elé néznek, hogyan kérdezhet ilyet, hát nem női öntudatnövelő gyűlésen vagyunk. „Nem élhetjük ki szenvedélyeinket” - közli Rakovszky rövid tépelődés után, hiszen egy író birtokában van a tudásnak, miképpen kell élni – „és ez a regény is pont erről szól.”
   
   *
   Kiss Noémi: A kígyó árnyéka - Rakovszky Zsuzsa könyvéről
   Kiss Noémi: Gödöllői utószó (a fordítótábor zárszava)
   *
   Az írónő fotóját Vénagy Tibor készítette
[ Szécsi Noémi ] 2002-11-10 08:56:00