Szécsi Noémi: Korunk pestise: szinglibák
Egy természetes szőkeség – mint kiderült: ő fogadja majd a műsorba érkező telefonokat – felpattan a színpadra, és szilaj táncba kezd. Ezt lelkes taps és biztatás kíséri, és egyáltalán: egyre inkább eluralkodik a szingliöntudatosság a levegőben. Odakint világ bizonytalansággal terheli őket, megbélyegzik a magányos nőt, aki még egyszer sem kelt el a húspiacon, de már annyira megöntudatosodott, hogy nem is fog.
KORUNK PESTISE, A SZINGLISÉG

   

   
Terézanyuklub-sajtótájékoztató, 2002. november 5., Nip-Nop Café

   

   

   
   A Sláger rádió A szerelem hullámhosszán sávja eztán elnéptelenedik majd keddenként 22 és 23 óra között, mert az egyedülálló harmincas telefonálgatók átcsavarnak a Petőfire, ahol laza életvezetés-tanácsadás üli torát Barna Erika és Rácz Zsuzsa vezetésével. Ez jövő héttől lesz így, a műsor főpróbájaként funkcionált a Nip-Nop Caféba összetrombitált sajtótájékoztató.
   Rácz Zsuzsát „a legjobb lábú” eposzi jelzőjével együtt bestsellerszerzőként ismerhetjük, de dolgozott rádiós szerkesztőként és PR-osként is. Most eme két minőségét bocsátotta írói teremtménye önálló létének szolgálatába. Terézanyuban, a harminc körül tekerő, intelligens és helyes nőben, aki megrögzötten keresi az igazit, sok ezer magyar nő ismert magára, s oly sokan kívántak elkávézgatni a szerzővel a problémáról csevegve, hogy a tömegigényt kielégítendő beszélgetős rádióműsort kellett létrehozni – így szól a felvezető szöveg. Aztán pedagógiai célzatú intermezzo következik: üljenek baloldalra a párosok, jobboldalra a páratlanok. Én már bevackoltam magam egy jobboldali karosszékben, amit nem szándékozok elhagyni, ezért facérnak adom ki magam, így a hely szelleméhez is alkalmazkodom. A feltett kérdésekre adott válaszokból rögtön kiderül, hogy sok különbség nincs a két oldalon üldögélők között, hiszen mindkét csoportból ugyanannyian szeretik a töltött káposztát. A tanulság tehát: a szinglik is teljesértékű emberek (vagy legalábbis érzésem szerint erre futott ki a didaktikus levezetés).
   
   A színpadon élénk beszélgetés veszi kezdetét, miközben egyesek a bárpultnál zajonganak, mások a szendvicseket és az iszonyú finom pogácsákat tizedelik. A meghívott vendégek között találjuk a tévés Horvát Jánost akiről 3 új információ derül ki: 1. az elnyomatás sötét éveiben az volt a legfőbb problémája, hogy hogyan hozassa meg Kubából kedvenc parfümét. 2. 1990-es amerikai ösztöndíja idején a kelet-európai férfiudvariasságot divatba hozta ottani munkahelyén. 3. Szerinte a nők rosszul vezetnek. Ebben a más színpadra kiállított sármőrök is egyetértenek (masszőr, orvos-patológus, újságíró, etc. Zsuzsi legjobb férfibarátai).
   
   És kit látnak szemeim, majdnem dobok egy hátast, mert ott ül Kukorelly is, rég láttam, már szinte hiányzott. Rácz Zsuzsi azzal indokolja a meghívását, hogy a költő érti meg legjobban egy nő lelkét (?), és hogy szerinte Kuksi olyan jó pasi, úgy néz ki, mint egy pénzbehajtó. Kukorelly nagy sajnálatomra nem adja elő a „Csicska vagy köcsög” címen a terasz.hu-n már ismeretett elméletét, de azért beváltja a hozzáfűzött reményeket. Szerinte a gól rugása után összeszorított ököllel a levegőbe döfködés nincs megengedve női focistáknak, mert ez azt jelenti, hogy „szétb****m a p***dat”, és csak férfiaknak szabad. Később, a színpadot elhagyva bizalmasan azt is elárulja, hogy rövidesen kiadót vált, és hogy holnap utazik három hónapra Münchenbe, alkotói ösztöndíjjal.
   
   A vidám beszélgetés után a regényből Zöldmezőszárnyakirályfi néven megismert Szilvási István és Gypsy Folk Bandje muzsikál, mindenki fogyaszt – ételt, italt – tapsol, és a lábával veri a ritmust: az egekbe hág a hangulat. Egy természetes szőkeség – mint kiderült: ő fogadja majd a műsorba érkező telefonokat – felpattan a színpadra, és szilaj táncba kezd. Ezt lelkes taps és biztatás kíséri, és egyáltalán: egyre inkább eluralkodik a szingliöntudatosság a levegőben. Odakint világ bizonytalansággal terheli őket, megbélyegzik a magányos nőt, aki még egyszer sem kelt el a húspiacon, de már annyira megöntudatosodott, hogy nem is fog. De vannak olyan fórumok, ahol önmaguk lehetnek, nem kell titkolniuk „betegségüket”, sőt, ebben rejlik legfőbb erejük. Ennél a pontnál vad partizásba csapnak a nőcik, és mivel attól félek, hogy engem mint „pöffeszkedő családost” egy óvatlan pillanatban meglincselnek a kurjongató, testüket hangos zenére felszabadultan rázó facér amazonok, Zsuzsink műsorához szerencsét és sikert kívánva sietve távozom.
   
   

   
[ Szécsi Noémi ] 2002-11-06 20:26:00