In Memoriam World Trade Center – egy visszás megemlékezés
A MEO - avagy Kortárs Művészeti Gyűjtemény - világító karácsonyfadíszre emlékeztető épületében (Újpest, József Attila út 4-6.) tekinthetjük meg Burger Barna és Fényes Gábor fotókiállítását In Memoriam World Trade Center címmel.
A tragédiák mindig érdekelték az embereket. Valahogy bennünk rejlik ez az igény a borzongásra. A médiák igyekeznek ezt a hajlamunkat maximálisan kielégíteni, a tévéképernyőn és az újságokban naponta borzolhatjuk idegeinket a világ szörnyűségeinek végeláthatatlan sorával, legyen az természeti katasztrófa vagy embernek nevezett egyedek által végrehajtott iszonyat.
Ha ez nem lenne elég, a nagyobb tragédiák túljutnak a mindennapok vérszomját kiszolgáló médiákon és könyvbe, szoborba, filmbe vagy fotóba ültetve élnek tovább.

A két ifjú titán szoros kötődést érez New York városa iránt („New York számunkra nem egy hely, hanem egy érzés”). Szinte második otthonuk a város, ezért a tragédia hallatán első reakciójuk az volt, hogy a helyszínen örökítsék meg az ottani emberek érzelmeit („Az első szabad járattal odarepültünk, és fényképezőgéppel a vállunkon ...... megint!!!”).
Fekete-fehér fotóikat az évfordulón New Yorkban láthatta a közönség az ottani magyar konzulátus kiállítótermében, és most végre mi is megtekinthetjük azokat.


„Ez a kiállítás mind tematikájában, mind látványban eltér a megszokott fotókiállításoktól. A kizárólag fekete-fehér képekből álló sorozat érdekessége, hogy a legnagyobb kép mérete a 20 négyzetmétert is meghaladja.”
„A kiállítás a képek tartalmán túl számos további érdekességgel is szolgál a látogatók számára. A különleges hatást szokatlan, a hazai kiállítótermekben szinte ismeretlen berendezési megoldások teszik még teljesebbé. A Semmelweis László tervei alapján berendezett tárlat leemeli a fotókat a falról, a képek egy része például a kiállítási térben lebeg, néhány felvétel pedig 30 négyzetméteresre felnagyítva a földön fekszik.”
A kiállítás képei valóban érdekesen lettek elrendezve, lábunk alatt láthatjuk NY épületeit felülnézetből, felfele sem árt nézni, aztán a falak mentén a képek 45 fokos szögben megdöntve sorakoznak, a hátsó falnál pedig a kisebb fotók egymás hegyén-hátán laza összevisszaságban helyezkednek el.
Talán a túlzásba vitt újszerű elrendezés kissé háttérbe szorítja magukat az alkotásokat. Nem is tudom, hogy a fotókban van-e valami különös (néha az volt az érzésem, hogy ezt bárki meg tudja csinálni, némi előképzettséggel és hozzáértéssel), vagy csak a sajtófotóknál már megszokott átütő erejű téma viszi el a kiállítást.



A terem egyik falát teljes egészében elfoglalja egy hatalmas fotó, mely a Szabadságszobrot és a város látképét ábrázolja. Ezt a képet vendégkönyvnek és „üzenőfalnak” szánták a kiállítás alkotói, ide véste fel elmés megjegyzéseit sok látogató. Elszomorítóan ízléstelenre sikeredett ez az ötlet, ami jobban illene egy vidámabb, lazább hangulatú kiállításhoz, mint egy ilyen tragikus eseményhez. Talán a hagyományos vendégkönyv, szolid, fekete borítóval, jobban passzolna ide.
A falfirkák szégyenére válnak az egész kiállításnak, és szomorúan minősítik egyes látogatók szellemi színvonalát is.

A tárlat november 24-ig látogatható.


[ Gevicser Péter ] 2002-11-05 08:40:00