Nyugodjék békében!
A hagyományos társadalom halottjáról gondoskodni kíván, és azt igyekszik fölkészíteni a halotti létre. Ez az ellátás kettős. Hite szerint a testet és/vagy a lelket szolgálja. Egy társadalom temetési szokásai minél "fejlettebbek", annál gazdagabb a tetem fölkészítésének aktusa, amely során mind a test, mind a lélek a figyelem, a cselekvés középpontjába kerül. A halottak békéje nem evilági.
Érdemes elgondolkodni azon, hogy halála után a halottat megillető örök nyugalmat csupán szóval és nem tettel biztosítjuk az elhunytnak.
A tetemmel való foglalatosság és a temetés pedig indokul szolgál arra, hogy a halott hozzátartozóinak megkönnyíthessék a gyász földolgozását. Ez alól a mai, európai gyökerű kultúrával rendelkező társadalmak sem kivételek. Ritka az olyan temetés, ahol a még temetetlen holttest mellett ne mondana valaki valamilyen megemlékezést.
Ahol nem a pap vezeti a halotti szertartást, ott helyettesíti a világi elöljáró, a főnök, egy munkatárs, vagy éppen az erre szakosodott hivatal dolgozója, aki megannyi irodalmi idézettel fűszerezett sztereotip szövegében a halott jó tulajdonságait dicséri. A szöveg ritkán változik. Minden társadalmi osztály halottaira van séma, melyet csak be kell helyettesíteni a megfelelő névvel és dátumokkal.
Néha előfordulnak tévedések, a koporsó körül állók azt is tudják, hogy az elhunytat nem illetik meg a dicséretek, ennek ellenére a halott verbális zaklatása változatlanul tovább folyik, a hozzátartozók siránkozásával kísérve.

Elsie Russell (1956- )
Koponya, kenyér és gránátalma
 

A halottzaklatás, az elhunyttal való, sokszor megismételt foglalatosság oka tehát az, hogy az ember nehezen nyugszik bele a halálba, a halott elvesztésébe. Ezért mosogatja, öltözteti, borotválja, kifesti, földíszíti, használati tárgyaival ellátja, mutogatja, siratja, szavakkal zaklatja, máskor táncol, énekel, ünnepli, betakarja, különféle tartóba teszi, ez gyakran csónak, szán vagy kocsi, a temetése után még évek múlva is, bizonyos időszakokban, például halálának évfordulóján, Halottak napján dáridózik körülötte, csak éppen a nyugalmát nem biztosítja.
Ezek közül a rituálék közül a hozzátartozók sok mindent még akkor is elvégeztetnek a halott körül, ha lelkileg már régen nem kötődnek hozzá, vagy annak halála közömbösen érinti őket, esetleg már várták is azt. A társadalmi megfelelés érdekében ugyanis el kell "játszani" a hagyományos szerepet. Vagyis a tetemet zaklatni kell.

Clementine Hunter (1886-1988)
Temetés
 

A halott zaklatása siratással: A kiterített halottat nappal siratják, éjjel virrasztják. Amíg a házban van, mindig van mellette valaki a keservesek közül, aki vagy fennszóval, vagy a maga csendességében siratja, siratgatja.

Szokás a fölravatalozott tetem "halottnézése": Aki bátrabb, fellép a ravatal melletti lócára, közelebbről nézi meg a halottat. Aki fél, annak azt tanácsolják, hogy fogja meg a halott nagy lábujját, sőt gyermekekkel meg is csavartatják. Aki nem akar a halottal álmodni, a kezét fogja meg...

Madarász Viktor (1830-1917)
Hunyadi László a ravatalon
 

Halloween, a halott szellemek éjszakája
[ Garami Márta ] 2002-10-30 00:13:00