Szécsi Noémi: SZÍV ERNŐ KÍNAI TÁVOLBAN
Maga az író a bölcs szerzetes, ebben nincs vita, egyike a jólismert író-metaforáknak, de Ágoston Zoltán lerántja a leplet. Ó szörnyűség! Lehet kínai, lehet évszázadokkal ezelőtti, de mégis helyenként felüti a szövegben a fejét… Szörnyű, szörnyű…. Szóval felüti a fejét Szív Ernő, Darvasi tárcaíró énje… Vége, ezzel kivégezték.
   
Szextett a Műcsarnokban, 2002. október 18.

   
   
   A programban így szerepel: „a szépírókból és kritikusokból álló hatosfogat szépirodalmi műveket boncol a mű szerzője jelenlétében” –így megy ez már negyedik éve, váltakozó gárdával.      
A jelenlegi alkalomra a tárgyalandó Darvasi László elfoglaltságot talált magának, hogy legyen kifogása a távollétre. Jobb is, hogy nincs jelen: az asztalra borulna és azt hajtogatná: „Feladom a szakmát.”
Ezen a pénteken nagyüzem van a Műcsarnokban éppen: míg odalent az alagsorban az irodalom elszántjai gyűltek egybe, fent a díszes termekben a Budapesti Tavaszi Fesztivál keretein belül nyíló „Látás – Kép és Percepció” kiállítás megnyitója zajlik szakállas képzőművészférfiakkal és eredetien öltözött művészasszonyokkal, minden kézben bor, üdítő, sütemény. A hangulat emelkedett: kacaj, csevej; csevej, kacaj.
Ezzel szemben lent, az előadóteremben nincs vihorászás. A bírálók egységét szinte alig töri meg ugyanis különvélemény: egyek a fanyalgásban. Talán ez a szó jellemezné leginkább az idei könyvhétre megjelent A lojangi kutyavadászok című Darvasi kötettel szembeni kritikai hangütést. Fanyalogtak az eddig publikált kritikák szerzői, Bán Zoltán András és Mikola Gyöngyi, és egyetértően hivatkoznak rájuk a Szextett idei boncmesterei: TÓTH KRISZTINA,Abody Rita, Margócsy István, Ágoston Zoltán, JÁSZ ATTILAés Molnár Gábor Tamás.

A közönség hozzáértőkből verbuválódik egy ilyen alkalomra, akik örömmel fogadják e belterjes ironizálást: mosolyognak a bajszuk alatt, hiszen megvan a kollektív tudat, a tudás közös nevezője a teremben. Mindenki átlátja, miért ír egy író kínai novellákat, ez nem is téma: a dolgok történelmi és földrajzi értelemben vett távolítása, ugyanakkor a tanmese-műfaj saját környezetében való használata stb. A jelenlevők azonban úgy látják, a bevitt bölcsesség mennyisége nem arányos a misztifikálásra való vágy erősségével.
Persze konszenzus van abban, hogy Darvasi tehetséges gyerek, és nagyon szép a lelke, de mit ér vele, ha nem tud szerkeszteni. Ezt a szerkesztetlenséget Tóth Krisztina veti fel, a többiek csak bólogatni tudnak. Gyönyörű ötletek, csak nem lesz belőle semmi, kontrázik Margócsy, miközben Nagy Gabi, a műcsarnoki rendezvények állandó szervezője néha szigorúan megszólal a háttérből, hogy „mikrofon.”
Jász azt kifogásolja, hogy a környezet egzotikumának leírásában Darvasi nem ad számot imponáló ismeretekről: a struktúra váza látszik, ahogyan – valószínűleg egy növényhatározót a megfelelő helyen felütve – nyakló nélkül sorolja a kínai kert elemeit. Molnár Gábor Tamás megjegyzi, hogy ez akár ironikus is lehetne, ha az első részből – mivel a mikronovellák/karcolatok két fejezetbe osztattak - a tanulságszerű felépítés humbugjellege nem hiányozna. Abody Rita szerint azért sejtelmes módon, egy mondat híján kifejtett magvas igazságokat lelhet itt a gondos olvasó.
Maga az író a bölcs szerzetes, ebben nincs vita, egyike a jólismert író-metaforáknak, de Ágoston Zoltán lerántja a leplet. Ó szörnyűség! Lehet kínai, lehet évszázadokkal ezelőtti, de mégis helyenként felüti a szövegben a fejét… Szörnyű, szörnyű…. Szóval felüti a fejét Szív Ernő, Darvasi tárcaíró énje… Vége, ezzel kivégezték. Van kérdés? Van, Bóka László hozzászól. Van kérdés? Nincs kérdés. Nincs kérdés? Köszönjük a megjelenést.
A látáskiállításra érkezetteket kegyetlenül kihajtják az épületből, a Csarnok lépcsőin ácsorogva beszélgetnek. A kritikusok maradhatnak még, hogy lesajnálják az írókat, akik szép lelküket nem tudják úgy átnyomni a szavakon, hogy az nekik is tessék, és még szerkeszteni is képtelenek. A szívem szakad az írókért.
*
Szécsi-helyszínik:
GRECSÓ, AZ ÉLŐ VIHARSARKI LEGENDA
VADLOVAK (avagy Orsink is betekert a huszonévek rosszabbik felébe)
AZ ÖRDÖG ÍTÉLETNAPIG SZERETNE MARADNI


[ Szécsi Noémi ] 2002-10-22 02:16:00