A 37. Torinoi Filmfesztivál
a horrorfilmek hódítottak
Ebben az évben egyetlen szekcióban sem jelentkezett filmmel Magyarország, a nyertes alkotások zöme is Európán túli országokat, kultúrákat képviselt.
Ki emlékszik a 29. fesztiválon díjazott Either way, vagy a 21.-en bemutatott Nói Albinói című filmekre, amelyek a skandináv országokban akkoriban a leghíresebbek lettek? Idén ismét egy izlandi film A white, white day nyert, rendezője Hlynur Pálmason. Egy ködös izlandi városkában Ingimundur (Ingvar Sigurdsson), a rendőr elveszíti a feleségét. Elhatározza, hogy kifesti a családi házat és gondját viseli a kis Salkának. Röviden ennyi a szüzsé, amelyből érzelmekkel teli, fenséges és szörnyű történet bontakozik ki, áramlik, hullámzik a feszültség és a ritmus, és az egészből minden szorongás és trauma ellenére határozottan komikus cselekmény kerekedik.

 
A legjobb színésznőnek járó díjat Viktoria Miroshnichenko és Vasilisa Perelygina kapta az orosz rendező Kantemir Balagov Dylda - Beanpole című alkotásában nyújtott alakításért. A legjobb színész címét ezúttal megosztva ketten vitték el: Giuseppe Battiston és Stefano Fresi az Antonio Padován rendezte Il grande passo (A nagy lépés) című filmért.

A legjobb forgatókönyvírónak Anthony Chen szingapúri rendező bizonyult, a Wet Season című filmjével. A közönségdíjat a Ms.White light rendezőjének, az amerikai Paul Shoulbergnek szavazták meg.
A legjobb dokumentumfilm kategóriában a 143 Rue du desert nyert, rendezője Hassen Ferhani, a zsűri különdíját pedig a Khamsin című filmért Gregoire Couvert és Gregoire Orio kapta. A zsűri Cipputi díját Lungyin Limnek ítélték a tajvani-cseh produkcióban készült Ohong Village-ért.
A Reposi moziban megtartott díjkiosztó ünnepség háziasszonya Carolina Crescentini volt.

 
Azonban meg kell említeni a The good liar című filmet, amit két nagyszerű színész alakítása tett emlékezetessé: Helen Mirren és Ian Mc Kellen. Két idős ember talál egymásra internetes ismeretség révén, de mindkettőjük múltja, amit batyujukban cipelnek, a komédiát hamarosan sötét krimivé változtatja. Színészi kihívás mindkettőjük számára a szerep, de szimpátiában feltétlenül Helen Mirren az első.

 
Abel Ferrara két filmmel jelentkezett, az önéletrajzi Tommaso-val, melyben Daniel Defoe apropóján a rendező idiotizmusa, féltékenységei, paranoiája kerül a fókuszba, míg másik filmje, a The Projectionist a szerzői film és a merész operatőri magatartás dicsőítése.
Izgalmas szekció volt a Restaurált Klasszikus Horrorok műhelye, ahol a Doctor Jekill és Sister Hide története elevenedett meg, melyben a tudós ellenállhatatlanul csábos nővé változik és a La maschera di Frankenstein, a szokásos szuperesetlen Teremtmény szerepében Christopher Lee-vel, aki mielőtt a horror ikonikus figurájává vált volna, megelőzte őt Dracula, a szintén az angol gyártó Hammer által felépített utánozhatatlan és felülmúlhatatlan figurával.

Vincenzo Basile Polgár
Fordította: Máté Judit

2019-12-04 00:35:00