Közönség-díjas lett Triesztben a Lajkó – cigány az űrben
Véget ért a 18. tudományos fantasztikus filmfesztivál a Politeama Rossetti színpadán átadott díjakkal. . Egy hét alatt 20 000 látogatója volt a különféle rendezvényeknek. Magyarország ezúttal sem távozott üres kézzel: Lengyel Balázs Lajkó – cigány az űrben című filmje a közönség díját kapta.
Sejtelmes próféciák, ismeretlen jövő, biztató remények – ezek lehetnek a kulcsszavak, ha összegezni akarjuk az idei felhozatalt. A 2018-as Trieszti Sci+Fi Film Fesztivál sok elintézetlen ügyet hagyott nyitva. Ki oldja meg ezeket? És főként hogyan?

Véget ért a 18. tudományos fantasztikus filmfesztivál a Politeama Rossetti színpadán átadott díjakkal. Egy hét alatt 20 000 látogatója volt a mozitermeknek és a különféle rendezvényeknek. Az első, második illetve harmadik alkotásukat bemutató rendezőknek szánt Asteroide-díjat a kanadai Zach Lipovsky és Adam Stein kapták Freaks című filmjükért, amely szót emel bárhol a világon a másság üldözése és megsemmisítése ellen.
A Méliès d’argent-díjjal az elsőfilmes Max Kestnert jutalmazták Man Divided című alkotásáért. Magyarország ezúttal sem távozott üres kézzel: Lengyel Balázs Lajkó – cigány az űrben című filmje a közönség díját kapta. Hónapok óta látható már az itthoni mozikban a film, mely azt állítja, hogy 1957-ben, amikor a szovjetek az első élőlényt felküldték az űrbe, az nem egy Lajka nevű kutya volt, hanem egy Lajkó nevű cigány.

Lajkó – cigány az űrben
 
A nézők spontán ünneplése, a film végén kitörő hosszú tapsorkán után kérdeztem a rendezőt, mit szól a fogadtatáshoz:

-Már elég jól hozzá szoktam a fesztivál szereplésekhez, hiszen innen Tallinba utazom, majd onnan Varsóba. Természetesen minden közönség máshogy reagál, de az olaszok kitörő érzelmi lelkesedése igen meglepett. A lengyelek is nagyon élénkek, de sosem jutnak el az olasz temperamentum hőfokára. Már csak ezért is nagy örömmel mentem fel a díjat átvenni és őszintén élveztem a közönség szeretetét.

-Filmed elkészítésében inspirált-e valamely black comedy vagy más rendező hasonló stílusa?

-Ha modellt kell keresnem, biztos, hogy hatott rám Bacsó Péter A tanú című mára klasszikussá vált filmje, amelyet fekete humor helyett inkább nevezték tiszta szatírának.

-Külföldön is forgalmazzák a filmet?

- Igen, Lengyelországban, Romániában és Kínában is, ami engem leginkább meglepett, hogy az Arab Emirátusok a repülőjárataikon szeretnék az utasaiknak levetíteni a filmet.

- Ki áll hozzád közel a rendezők közül?

- Paolo Sorrentino mindenképpen, tetszik az a szeretet, ahogyan a szereplőire tekint és ahogy bemutatja őket.

-A közönség és a kritika reagálásából számodra mi volt a legfontosabb?

-Meggyőződésem volt, hogy a történet humoros részei könnyen utat találnak a nézőkhöz, de erősen kételkedtem abban, hogy vajon a szomorúbb, melankólikusabb részekben is kifejeződik-e számukra mindaz, ami szándékom volt. Mind Olaszországban, mind Lengyelországban azt tapasztaltam, hogy tökéletesen átment minden. És ezért nagyon hálás vagyok nekik.

-Interjúkban, közönségtalálkozókon már mindent elmeséltél a filmről vagy vannak még feltáratlan titkok a színfalak mögül?

-Nagyon érdekes egybeesésekről tudok beszámolni. A főszereplő augusztus 15-én született, az édesanyja is és az én kislányom éppen két évvel a film elkészülte után született szintén augusztus 15-én. Ez annyira hihetetlen és különös.

Az Úr hangja
 
Pálfi György Az Úr hangja című filmjét sokan úgy értékelték, mint a fesztivál erkölcsi győztese, noha nem kapott díjat. A Stanislaw Lem novellájából készült történetben Péter apja keresésére indul, akit azóta nem látott, hogy az elmenekült a hazájából, a rezsim elől, a családjától, amikor ő még kisfiú volt. A találkozás apja új családjával azzal jár, hogy egy sor dolgot tudomásul kell vennie, miközben éppen akkor értesül az egész világ arról, hogy egy távoli bolygóról intelligens lények üzenete érkezett. A történet mesélésben és a megvalósítás stílusában is olyan új elemeket hordoz a mű, amely megerősíti a Taxidermiában megismert sokoldalúságát. Olyan egyedülálló személyiség a rendező, akit nem lehet semmilyen skatulyába belegyömöszölni, akire joggal mondhatjuk, hogy művészi unikum. Pálfi személyesen nem tudott megjelenni a fesztiválon, mivel Japánban éppen filmje promotálásában vett részt. Helyette Lemhényi Réka, a film vágója kísérte el az alkotást. Arra voltam elsősorban kíváncsi, hogy egy ilyen sokrétű, komplex mű munkálatai közben hogyan alakult a kapcsolata a rendezővel.

-Évfolyamtársak voltunk a budapesti Filmművészeti Egyetemen és több más társunkkal együtt eddig már öt filmet készítettünk közösen úgy, hogy a kezdetektől együtt dolgoztunk. Egyetlen új “tag” az alkotóközösségben az operatőr, Pohárnok Gergely, aki Valeria Golino új filmjét is fényképezte, az Eufóriát. Mi mindig együtt dolgozunk intenzív brainstormingok közepette. A koncepciót illetően általában először a kezembe adja a nyersanyagot de nem fűz hozzá semmit, nekem kell véleményt mondanom, azt várja tőlem, hogy én határozzam meg, miként képzelem a vágást. Egyébként már a kezdetektől megvitatunk minden elemet, mi hogyan illeszkedik a történetbe vagy éppen esetleg kevésbé hangsúlyos, elhanyagolt. Már akkor elkezdem a vágást, amikor a rendező még forgat, így időben észreveszem, ha esetleg valahol valami hézag van akár a forgatókönyvben, vagy esetleg hiányzik valami, és akkor még időben ki tudja egészíteni újabb jelenet felvételével vagy éppen kivesz valamit az anyagból.

Pálfi nagyon kísérletező típus, szívesen változtat a film esztétikáján, nyelvezetén ellentétben más, hagyományosabb álláspontú rendezőkkel, akiknek a munkája elsősorban a történetre támaszkodik. Ő erősen vizuális, aki mindig az újat keresi. Amint befejeződött a forgatás még másfél évig dolgoztunk a vágáson nap mint nap. Mindössze két hónapra álltunk le, hogy leülepedjen bennünk mindaz, amit addig tettünk és hagyjuk, hogy esetleg újranézve bennünk is változik-e valami a filmmel kapcsolatban. Valójában az utolsó vágásnak több verziója is létezik, így többféle lehetséges befejezéssel is szembenéztünk, amelyek más perspektívát kölcsönöztek a filmnek. Legyen szó akár a főszereplőről, akár más szereplőkről. A film egyszer csak elkezdett nőni, hatalmasodni, mígnem egy szörnnyé vált, amellyel meg kellett küzdenünk. De nemcsak mi ketten vettünk részt ebben a harcban, hanem a forgatókönyvíró is, akivel szinte újra teremtettük a filmet a vágás során. Pálfinak ez a munkamódszere. Amikor aláír egy szerződést, mindig ragaszkodik ahhoz a záradékhoz, hogy a vágás alatt illetve utána kapjon négy napot, amikor pótlólag leforgathat még szükséges jeleneteket.

Vincenzo Basile Polgár tudósítása Triesztből
Fordította: Máté Judit

2019-07-12 10:40:00