Óriáskeréken a megállíthatatlan Woody Allen
A Mikulás ajándékként bemutatott új Woddy Allen filmet, az Óriáskeréket nézve kezdetben azt gondolhatjuk, hogy majd Jim Belushi lesz itt a nagy nevettető.
 
Ő Humpty, a rozoga óriáskereket működtető mogorva, “vidámparkos”, aki még mindig szerelmes feleségébe, Ginnybe (Kate Winslet). A pincérnőként dolgozó egykori színésznő szeretnivaló lendülettel robban be a jelenetbe. Humpty korábbi házasságából született lánya, Carolina (Juno Temple) náluk húzza meg magát, miután gengszter férje elől menekül, akinek már az FBI is nyomában van. A negyedik figura egy piromániás fiú, aki írónak készül. Ők alkotják a történet mozgatórugóit.

Az 1950-es években járunk a leszálló ágban lévő Coney Island negyedben, amelyet azonban Vittorio Storaro fényei örök Sunset Boulevardként varázsolnak elénk. Ebben a környezetben vet számot a négy szereplő beteljesületlen álmaival és azok lehetséges megvalósításával.

 
Mickey (Justin Timberlake), a fürdőmester tűnik az elején az egyetlen “tiszta” lénynek, az ő narrációjában szólal meg a történet, de aztán kilép a mesélő szerepéből, hogy belevesse magát ő is az eseményekbe és eljussunk a meglepő befejezéshez.

Nagyjából ennyi a film összefoglalása. Nem lehet szó nélkül hagyni Kate Winslet ragyogó alakítását. Büszke, pontosan kimért hatásokkal, játékának minden pillanatában tökéletes. Még arra is képes, hogy a fények sztárjának tartott operatőr néhány szeszélyét is másodlagosnak érezzük. Woody Allennek itt az sikerül, amit még sosem tudott igazán végigvinni – sem a Szobabelsőkben, sem az Egy másik asszonyban, sem a Bűnök és vétkekben, sem a Blue Jasmine-ben, noha hasonlítanak a történetek –, hogy bemutassa az amerikai álom lehengerlő realizmusát, azt, hogy az egyén mennyire tehetetlen a váratlan eseményekkel szemben. Felmutatja a szenvedélyek és érzelmek esszenciájának illuzórikus voltát, az egzisztenciális csőd mérlegét, amikor az ember képtelen önmaga sorsát kézben tartani és megadja magát.

 
Ebből a műből hiányzik a megszokott humor és irónia. A korábbiaknál sokkal inkább közelít Tennessee Williams drámáihoz, amely itt evidensen jelenik meg, modellként, akkor is, ha egészében különbözik tőle, vékonyabb a narráció drámai rétege. Adódik a kérdés, vajon az elmúlt tíz év terméséből stílusváltásra lehet következtetni, amely itt nagyon is konkrétan megjelenik? Akkor mi várható a Jude Law-val és Elle Fanningal készülő következő filmjétől, melynek ideiglenes címe: Rainy Day New Yorkban? Annyit lehet tudni a történetről, hogy egy középkorú férfi áll a középpontban, aki valamennyi ambíciózus színésznőt és modellt elcsábít vagy legalábbis próbálkozik, s végül egy igen fiatal lánnyal bonyolódik szexuális kapcsolatba. A téma nemcsak a tengerentúl aktuális.

Vincenzo Basile Polgár
Fordította Máté Judit

2017-12-11 06:50:00