Madarász Isti filmje a versenyporgram elején Triesztben
A Hurok című film vetítését követően kértem beszélgetésre a rendezőt, aki első egész estés játékfilmjével jelent meg a fesztiválon több sikeres, Európában díjakat besöprő kisfilm rendezése után.
– Mi érlelte meg benned azt, hogy végre nagy-játékfilmet készíts?

– Tulajdonképpen továbbra is kisfilmben gondolkodtam, de látva, hogy Magyarországon nincs rá igazán kereslet, főként nem a fantasztikus filmek kategóriájában, vártam és reméltem, hogy összejön a forgatáshoz szükséges pénz. Addig meg tovább írtam a történetet, amely persze nemcsak hosszabb lett, hanem időközben formálódott is. Ez tíz évig tartott, ez alatt összejött a szükséges összeg is.

– Mely filmek hatottak rád a korábbi időutazás témájú alkotások közül?

– Azt hiszem, valamennyi idevágó filmet láttam. Ami leginkább megragadott és hatott rám, az minden bizonnyal Shane Carruth Találmány című mozija, részben mert a legjobbnak és legkomplexebbnek vélem, másrészt mert nem kínál könnyű válaszokat. Nem tartotta szükségesnek a peciális magyarázatokat. Nézőként ráérezhettél akkor is, ha nem értetted tökéletesen a történet logikáját és a relatív kronológiát.

 
– Való igaz, a te filmedben sem mindig követhetők az időbeli ugrások és a narráció fonalán sem egyszerű eligazodni.

– Ha nem is érthető minden, a történet pont azért működik, mert arra ösztönzött, hogy felkináljam az időbeli helyzetek szenzorialitását és mindazt a valószínüségükön túli paradoxont, amit elbírnak. Számomra fontos volt megmutatni a főszereplő különböző énjeit, azt, aki szereti és aki gyűlöli a nőt. A történet egy pontján találkozniuk is kellett, sőt meg kellett érintsék egymást, különböző helyzetekben meg kellett küzdeniük egymással, míg végül egyikük felülkerekedik. Ehhez teljesen figyelmen kívül kellett hagynom a jelenlegi filmes konvenciókat, amelyek szerint egy figura nem léphet kölcsönhatásba önmaga másik oldalával. Ez olyan döntés volt részemről, amelyet valószínüleg más még nem csinált meg. A főszereplő pszichológiai mélységeihez minden időkört kihasználtam és a flash back-ek mindig visszaviszik a jelenből az előző jelenetbe.

 
– Ebben a különösen komplex történetben hogyan kellett a színészeket mozgatni?

– Mivel mindössze huszonegy forgatási nap állt rendelkezésemre, nem tudtam próbálni a három főszereplővel. A színészek úgy érkeztek a forgatásra, hogy elolvasták ugyan a forgatókönyvet, de egyedül én tudtam, hogy az egyes jeleneteket miként kell értelmezni, ezért mielőtt elindult a felvétel, kérdések özönével bombáztak. Mindnyájan azt akarták először is tisztázni, hogy a történet mely pontján van épp az adott figura és a partnernek miként kell reagálnia a megnyilvánulásaira. Természetesen nekem kellett felelnem a lehető legvilágosabban, hogy a történet melyik részletét fogjuk rögzíteni. Meghalt-e már valaki vagy csak most jelenik meg először stb. Azt hiszem, jól tudtam kezelni a helyzetet, ez látszik talán a filmen, de meg kell mondjam, rendkívül jó színészekkel dolgoztam, akik azonnal képesek voltak hozni a megfelelő gesztust, és mindig annyit adtak, amennyit a jelenet megkívánt.

 
– Kik azok a rendezők, akikre felnézel szakmailag?

– Olyan kis magyar faluban nevelkedtem, ahol még tévénk sem volt, én úgy tanultam meg filmezni, hogy semmilyen klasszikus forma nem lebegett a szemem előtt, csak néztem a filmeket a moziban. Elsősorban Spielberg és Ron Howard munkáit szeretem, de Tarantinot és David Lynchet is említhetem.

– És a hazai rendezők közül?

– Természetesen ismerem és tisztelem a magyar rendezőket, de köztük engem lehet legkevésbé magyar rendezőnek tekinteni, mivel semmi közös nincs bennem és a bennük lévő poézisben. Úgy érzem, nagyon más vagyok, mint ők, részben a hátterem miatt, részben mert elsősorban arra figyelek, ami Magyarországon kívül történik.

– Milyen forgalmazásra számíthat a film?

– Otthon már tavaly bemutatták, de épp amiatt, hogy nem képviselek különösebben sem hollywoodi sem tipikusan magyar vonalat, nem sokan látták a filmet. Ami az európai országokat illeti, némileg optimistább vagyok, és Ázsiában is több felé megvették a filmet. Nemrégiben otthon az HBO-n vetítették, ez megdobta valamelyest az érdeklődést.

 
– Egy emlékezetes esemény a forgatásról?

– Van egy igen látványos ütközés a filmben, de nem sikerült úgy összetörni az autókat, ahogy elvártam, ezért a fiúk nekiestek kicsit szétverni, hogy meglegyen a kellő eredmény.

– Mik a további terveid?

–Szeretném magam kipróbálni minél több műfajban. Három forgatókönyvön is dolgozom, egy musicalen, egy komédián és egy újabb, igen komoly fantasztikus filmen. Szeretnék hasonló pályát követni, mint mondjuk Sodeberg, aki minden évben egy új filmmel jelentkezik és mindig különböző tartalmakat dolgoz fel.

Vincenzo Basile Polgár
(Fordította: Máté Judit)

2017-11-03 05:50:00