Nagyajtay Teréz színpadi jelmeztervező 120
Nagyajtay (Pausperl) Teréz, Diósy Antalné (Zalatna, 1897. augusztus 10. – Budapest, 1978. január 12.) magyar iparművész, színpadi jelmeztervező, Kossuth-díjas érdemes művész.
A Nemzeti Színházban, 1960. november 1-én A Szentivánéji álom volt műsoron. Életem első munkanapján – díszítő munkásként – megyek a színpadra a „gyors-változás”-hoz, jön velem szemben egy csodálatos lény. Mint később megtudtam: az Oberon-t alakító Kállai Ferenc, fantasztikus maszkban és jelmezben. Abban a percben éreztem, „beszippant” ez a csodálatos világ, amit SZÍNHÁZnak hívnak. A csodálatos jelmezt Nagyajtay Teréz – a már akkor sem fiatal -, jelmeztervező alkotta, igen ALKOTTA, hiszen a jelmez, a maszk a színpad közepén álló hatalmas fával olyan összhangot alkotott, hogy még ma is élénken él az emlékezetemben.

 
Terka néni – hiszen mindenki így szólította -, vékony, törékeny, légies alkata a XIX. századi megjelenése a sajátságos szemüvegével, nem evilági aurát vont köré. Színházi és történelmi korszakokat átívelő alkotói pályája kapcsán mondta róla Major Tamás:

”Nem jelmeztervező, hanem igazi jellemtervező volt”

A Nemzeti Színház színpadán a meztelenkedés nemigen fordult elő. Arisztophanész: Béke (1963) c. darabjában a címszerepet alakító Bara Margit egy – akkoriban a strandokon is ritka – bikiniben játszotta végig az előadást, a dolog pikantériája az volt, hogy miközben rengeteget volt színpadon, szövege nem volt – az előadás legvégén egy szót mondott BÉKE – Major Tamásra jellemző produkció volt.
A nemzeti színházi – 37 éves – tagsága alatt; Az ember tragédiája hét (ebből kettő szabadtéri), a Bánk bán négy, a Szentivánéji álom három, a Nők iskolája szintén három különböző bemutatójához tervezett jelmezt. Az ország első színháza mellett számos más színházban is dolgozott. 1965-ben hatvannyolc éves korában „nyugdíjazását” kérte, de kikötötte, hogy utódjául szerződtessék kedvenc tanítványát, Scheffer Juditot – ami meg is történt. Az imént idézőjelbe tettem a nyugdíjazást, hiszen 1973-ig a győri Kisfaludy Károly Színház (ma Nemzeti Sz.)jelmeztervezőjeként működött.

A filmrendezők is sokat foglalkoztatták;
ELADÓ BIRTOK (1940), EGY ÉJSZAKA ERDÉLYBEN (1941), MADÁCH (1944), BESZTERCE OSTROMA (1948), KÜLÖNÖS HÁZASSÁG (1951), ROKONOK (1954), HANNIBÁL TANÁR ÚR (1956).

 
 
 
(…)Nagyajtay Teréz a Nemzeti Színház „jellemtervezője”, a nemzeti viselet megújítója, aki Erdélyből indulva, zalatnai, majd nagyajtai tanulmányok után iparművésznek tanult. Fél évet töltött Párizsban, a Comédie-Française jelmeztárának tanulmányozásával. Majd Budapesten az Operaházban dolgozott, ahol először varrónőként, szabászként alkalmazták. 21 évesen már iparművészeti műhelyt, műtermet nyitott három társával gobelin és iparművészeti tárgyak készítésére. A budapesti Operaház első tervező asszonya, Tüdős Klára is részt vett a vállalkozásában. A rendkívül törékeny, de már céltudatos üzletasszony 1921-ben a lipcsei nemzetközi vásáron egyetlen magyar kiállítóként vett részt.
Egyedi látványvilága tükröződik Bajor Gizinek, Honthy Hannának, Tőkés Annának, Neményi Lilinek tervezett jelmezein, fellépő- és koncertruháin. Megismerhetjük különleges személyiségét a kormánybiztostól, színházi kollégáitól kapott melegszívű, különös tiszteletet sugárzó levéltöredékekből is. Tisztelettel tartozunk neki a Batthyány Gyulához kötődő színházi – képzőművészeti kincsek, akvarellek felkutatásáért, megszerzését, közgyűjteménybe juttatásáért is.
Hiszem, hogy rajzai a színpadon túl is önálló életre kelnek, karakteres figurái lapozgatása közben rácsodálkozunk színházi tervezőink, védett kincseink egyediségére, különleges hangulatára, vonalvezetésére. (…)

(Részlet - Nagyajtay Teréz, a Nemzeti„ jellemtervezője” című 2015-ben megjelent Turnai Tímea szerkesztette könyvből.)

 
 
 
Megvalósított jelmezterveiből:

Bornemisza Péter: Magyar Elektra (Nemzeti Színház, 1931) Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde (Nemzeti Színház, 1932) Madách Imre: Az ember tragédiája (Nemzeti Színház, 1934, 1937, 1948; Szegedi Szabadtéri Játékok, 1955, 1960) Móricz Zsigmond: Rokonok (Nemzeti Színház, 1934) Andai Ernő–Bálint Lajos: Baskircsev Mária (Nemzeti Színház, 1935) Schiller: Stuart Mária (Nemzeti Színház, 1935) Újházy György:Missa Solemnis (Nemzeti Színház, 1935) Shakespeare: Vízkereszt (Nemzeti Színház, 1936) O’Neill:Amerikai Elektra (Nemzeti Színház, 1937) Katona József: Bánk bán (Nemzeti Színház, 1938; 1945; 1951; 1953) Kleist: Amphitryon (Nemzeti Színház, 1939) Shakespeare: Rómeó és Júlia (Nemzeti Színház, 1940) Rostand: Cyrano de Bergerac( Nemzeti Színház, 1941) Rostand: A sasfiók (Nemzeti Színház, 1942) Dumas, ifj.: A kaméliás hölgy (Nemzeti Színház, 1943) Shaw: Szent Johanna (Nemzeti Színház, 1945) Shakespeare:Lear király(Nemzeti Színház, 1948) Shakespeare: Szentivánéji álom (Nemzeti Színház, 1938; 1948; 1960) Shakespeare: Othello (Nemzeti Színház, 1949; 1954; 1962) Svend: Hol az igazság? (Nemzeti Színház, 1941) Ibsen: Peer Gynt (Nemzeti Színház, 1941) Shakespeare: Hamlet (Nemzeti Színház, 1952) Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde (Nemzeti Színház, 1955) Nagy Ignác: Tisztújítás (Nemzeti Színház, 1957) Shakespeare: Antonius és Kleopátra (Nemzeti Színház, 1960) Molière: A nők iskolája(Nemzeti Színház, 1945; 1953; Katona József Színház, 1961) Miller: A salemi boszorkányok (Nemzeti Színház, 1961) Szophoklész: Oedipus király (Nemzeti Színház, 1962) Arisztophanész: Béke (Nemzeti Színház, 1963) Németh László: II. József (Nemzeti Színház, 1964) Móricz Zsigmond: Úri muri(Nemzeti Színház, 1965)

Forrás:wikipédia

[ Kadelka László ] 2017-08-10 00:50:00