Egri István 110
Egri István (született: Klein István, Budapest, 1905. május 21. – Budapest, 1980. július 10.) magyar színész, színházi és rádiós rendező, főiskolai tanár, író, publicista; érdemes és kiváló művész; Náray Teri színésznő férje volt. Lányai: Egri Kati és Egri Márta.
 
A színházi szakmában a hallatlanul népszerű Egri István a „Dacos” nevet kapta. A rendkívül felkészült színész-rendező – Dacosan – ragaszkodott az elképzeléseihez, miközben rendezéseiben szabad teret adott a színészi fantáziának. Azon régi mesterek közé tartozott, akinek a szerző, színész, közönség hármas egység volt a legfontosabb. Mint rendező soha nem tolakodott a szerző és a színész közé. Mindég a történetet akarta elmesélni úgy, hogy a szereplői a lehető legjobb formájukban mutatkozzanak meg. Igazi mesterember volt. Előadásaiban nem a rendező, hanem a színészei csillogtak.

Maga is színész lévén kitűnően ismerte a színjátékos lelkivilágát, és képességeit, így instrukcióival könnyen célt ért. Rendkívül tájékozott volt a színházkészítés minden ágában; az építészet, a képzőművészet, a jelmeztörténet, a zenetörténet a kisujjában volt. Bár nem sorolták a „sztár” rendezők közé, időről időre nagy hírű előadásokat rendezett.
Nem lévén kritikus, vagy esztéta, de a szemtanú hitelessége késztet, hogy három előadásáról megemlékezzem.

Félkegyelmű: Váradi Hédi - Sinkovits Imre - Iglódi István
 
Az 1965/66 évad „nagy szezonja” volt a Nemzeti Színházban; szeptember 17-én Móricz Úri muri, majd a Katona József Színházban (akkor a nemzeti kamara színháza) november 26-án V. Havel Kerti ünnepély, március 18-án Galambos L. Későn, szeptember 18-án L. Pirandello Csörgősipka. Már maga az a tény, hogy az ország első színházában egy év alatt valaki négyet rendezzen, ez abban az időben nem volt szokás, ez is mutatja rendkívüli munkabírását és felkészültségét.
A Csörgősipkának – Berek Kati és Kálmán György főszereplésével – híre ment a szakmában, oly annyira, hogy eljött megnézni a Palermoban és Agrigentoban szerveződő Pirandello Fesztivál igazgatója és azonnal meghívta az előadást. Így esett meg, hogy a „szocialista Magyarország” - a második világháború után első ízben - 1968 decemberében NYUGATI turnéra mehetett. Az előadásnak olyan sikere volt, hogy a szervezők azt kérték, a következő évben egy másik Pirandello darabbal szerepeljen a társulat, ez volt A virág az ajkán.

Racine: Berenice, V. Vasarely színpadképe
 
Egri István 1969-ben megrendezte Dosztojevszkij- Tovsztonogov Félkegyelműjét a Nemzeti Színházban. Parádés szereposztás; Miskin herceg – Iglódi István, Nasztaszja Filipova – Váradi Hédi, Ragozsin – Sinkovits Imre szerepelt még Makay Margit, Avar István, Máthé Erzsi, Béres Ilona, Balázs Samu, Dániel Vali, Gór Nagy Mária.
A fiatal Iglódi István ezért az alakításáért Jászai Mari-díjban részesült.

A Nemzeti Színházban ettől kezdve több fiatal is elkezdett rendezni: Iglódi, Babarczy László, Nagy András László így egyre kevesebb feladatot kapott Egri. Ezért más színházakban is rendezett.
Emlékezetes sikert aratott rendezése a győri Kisfaludy Színházban. Az addig konzervatívnak tartott mester, abban az időben szokatlan megoldást választott. Racine Berenice díszlettervezőjének meghívta a külföldön élő világhírű magyar képzőművészt, Viktor Vasarelyt. Ezzel egy időre ismét a figyelem központjába került.

Sétálós ember volt. Esténként a Váci utcában, a Vörösmarty tér és az Erzsébet híd között rótta a „hosszakat”. Esti sétapartnerei a Katona József Színház előadásairól kijövő színészek elsősorban Sztankay István, Avar István, Kálmán György, akkoriban szintén a Belvárosban lakó Léner Péter.
Napra készen ismerte a színházi programot, így tudta, mikor kit várhat az esti sétákra. Abban a szerencsében volt részem, hogy - ugyancsak ott lakván – gyakran várt és beszámolót kellett adnom a színházban történtekről. Mindnek előtt az aznapi előadásról, majd egy „hossz” Major és az ő tevékenysége, egy „vissza-hossz” Marton Endre kivesézése. Akkoriban sokat dolgoztam a Rádióban, arról is várta a híreket – egyszóval ezeken a sétákon szedte össze az információkat a színházi világról. Egy élmény volt Vele sétálgatni a sokszor már kihalt Váci utcán, végül amikor elfáradt a Mérleg utcai kapujánál búcsúztunk el, hogy majd holnap folytatjuk.

Immár harmincöt éve nem sétálunk.

[ Kadelka László ] 2015-05-21 00:20:00