Fekete Péter – Jászai díjas színházépítő
Egy bűvész-tanoncból lett színház igazgató. Elhitette a társulatával, hogy „Felszálló ágban vagyunk!” Aztán cirkuszi sátorban készített egy Porondszínházat. Elképzelései szerint építették az Ibsen Stúdiószínházat. Oroszlánrészt vállalt a Szarvasi Vízi Színház létrehozásában és működtetésében. … és mert nem mentek az újságírók vidékre – csinált a vidéki színházaknak újságot, Magyar Teátrum néven.
Az ebben az évben 225 éves magyar nyelvű színjátszás, története nem bővelkedik színház-építő direktorokban. Most ötven éve a hatalom fölrobbantotta a Nemzeti Színház társulatának hajlékot adó Blaha Lujza téri épületet – a metró építésére hivatkozva. Napjainkban éppen a magyar nyelvű színjátszás bölcsőjét, a Várszínházat szünteti meg a hatalom, ahol 1790. október 25-én az első hivatalos előadást tartotta Kelemen László és társulata.

Napjainkban a fővárosban megszűnnek színházak, társulatok. „Válságban a színház?” - amikor Major Tamásnak ezt mondták ő így válaszolt: „Igen, már kétezer éve!” Ő és a színházművészet nagyjai, vagy Fellini a pályájuk során gyakran fordultak a cirkusz-művészet felé, mint ősi műfajhoz, azt mondván, hogy az sosem halhat meg. Schwajda György – Major lelkes híve - példát mutatott arra, hogy jobb, ha a színházhoz értő művész is „beleszól” a neki készülő épület milyenségébe. Ez a színházépítő-direktor vonulat hozta létre a Jordán Tamás vezette szombathelyi Weöres Sándor színház társulatát, majd épületét. Az ország másik végében, Békés megyében – az egyébként Szombathelyről származó - Fekete Péter a Jókai Színház igazgatója a Porondszínházat, az Ibsen Stúdiószínházat, és a Szarvasi Vízi színházat.

A bűvész
 
A Békés megye kulturális életét felpezsdítő szombathelyi Fekete Gáborból hogyan lett Fekete Péter, erről beszél a Jászaii Mari-díj idei kitüntetettje.

„A színpadra lépésnek azt az útját kerestem, ahol nem kell megküzdeni másokkal. Vas-megyében talán én voltam az egyetlen amatőr bűvész, aki pódiumhoz jutott. Volt egy öreg bácsi, akitől tanultam néhány trükköt, de valójában autodidakta módon tanultam. Egészen kis koromban kezdtem, a középiskolás időszakot már végig hakniztam. Össze tudtam rakni egy órás programot, amellyel szerepeltem. Rendkívül jó zsebpénzt tudtam keresni azzal, hogy táborokban, üdülőkben, idősek otthonában felléptem.

Egyik alkalommal a föllépésre menet az autóban vicceltek velem: Fekete Péter, a kis ügyefogyott és a szurtos kártya kapcsán, majd a színpadra lépéskor Fekete Péterként konferáltak be. Először fölháborodtam, de rajtam maradt, majd hivatalosan is megváltoztattam a nevem. Később jöttem rá, hogy az a műsorom mennyire primitív volt, de jól megéltem belőle diákként. Amikor összegyűlt egy kis pénzem a fellépésekből, fölutaztam Pestre, a bűvész boltba és vásároltam szakkönyveket és eszközöket.
Érettségit követően körül néztem, hogy hol lehet ezt tanulni, Moszkvában volt artista-képző, és Münchenben találtam egy bűvészképzőt. Inkább Münchent választottam, az összegyűjtött pénzemből kiváltottam a turista útlevelemet, beültem a nővérem Polski Fiát 126-os autójába és kimentem. A felvételi vizsgán bemutattam a programomat, kicsit csóválták a fejüket, de látták rajtam a lelkesedést és fölvettek. Kaptam egy papírt, hogy érvényes a fölvételem. Haza jöttem, elkezdtem kilincselni az Oktatási Minisztériumban, hogy engedjenek ki. Lehetőséget kaptam, hogy ott folytathassam a tanulmányaimat."

A Porondszínház
 
"Befejezve az iskolát, diplomát kaptam, arról, hogy hivatásos Bűvész vagyok. Ezt követően elsősorban német nyelvterületen dolgoztam. Szerencsém volt, mert az iskola igazgatójának egy bűvész-kellék gyára is volt, és a tanulmányaim alatt ott dolgozhattam, megkeresve a megélhetésemre a pénzt, másrészt pedig megtanulhattam a kellékkészítés csínját-bínját. A gyártás mellett egy nagykereskedés is volt, így rendszeresen jártunk prezentációkra, a főnök magával vitt bűvésztalálkozókra demonstrátornak, ahol nemcsak új eszközökkel léptem fel, hanem kiterjedt kapcsolatrendszerre tettem szert. Napjainkban, a színházi munkámban is használom ezt a tudást.

Ahogy telt-múlt az idő azt kerestem, hogy a bűvészkedésben és a cirkuszban, hol van a szórakoztatás és a művészet határa. Valahol ott találtam meg a választ, hogy ha lehet a szórakoztatás közben érzelmeket is továbbítani, akkor az már művészet. Innen, már kis lépés volt a színház. Eleinte, nyilván más rendezőknek az előadásaiban állítottam be bűvész-jeleneteket, én voltam a csoda-csináló. Egyre inkább érlelődött bennem, hogy miért mindig mások produkcióiban tevékenykedjek, miért nem a saját gondolat soromat közvetítem a nézőknek."

Az Ibsen ház
 
"Nyolc-tíz évnyi munka után kerültem Nagy Britanniába, ahol a színház világába csatlakoztam be. A Royal Welsh College of Music and Drama-ban kezdtem tanulni a rendező mesterséget, majd amikor végeztem, ott maradtam tanítani. Angol nyelvű előadásokat vittem abból az iskolából, ahol tanítottam, a Merlin Színházba, amely az idegen nyelvű előadások befogadója volt egészen addig, amíg Jordán Tamás – már a Nemzeti Színház igazgatójaként - felkért, hogy legyek a nemzetközi ügyek intézője, szüksége volt egy nyelveket beszélő és külkapcsolatokkal rendelkező színházi szakemberre.

Két és féléves együttműködés után, a Tamás iránti mély szakmai tiszteletem megtartása mellett, úgy ítéltem meg, hogy a művészi szabadságom fontosabb. Ezért mentem vissza rendezni, Szabadkára hívtak két sikeres rendezésem volt; Kés a tyúkban, és a Csáth Géza Emmája, amellyel több fesztiválon is díjat nyertünk.

Békéscsabán a norvég Ibsen Alapítvány pályázatán a színház komoly összeget nyert egy használaton kívüli épület – a színház közvetlen szomszédságában - színházi-iskola céljára való átépítésére. Azért hívtak, hogy „szak-értsem” meg, hogy milyen oktatás legyen ott. A korábban csak színész képzéssel foglakozó „Színitanház” oktatási programját, a színházi háttér szakmák irányába kellene eltolni, főként ha egy ilyen komoly beruházás készül.
Eredetileg egy kamaraszínház lett volna, de amellett kardoskodtam, hogy egy speciális Stúdió Színház legyen, amelyben „minimál-technika” szinten minden megtalálható, ami egy komoly színházban van. Mindent „Tudjon”, amit egy modern stúdiónak tudnia kell; akárhonnan lehet „játszani” akárhová, mobil nézőtere variálható. Legyen zsinór-padlása, alsó-gépészete, forgója. Itt tanulnak majd a színpad technikusok, a designerek, a világosítók. Bónuszként a hátsó fala elhúzható és az udvaron felállított szabadtéri nézőteret is kiszolgálja. Tehát egy multifunkcionális stúdió színház. A leadott tanulmányomat jónak ítélték, és azt mondták, hogy akkor maradjak ott és valósítsam meg. Az angliai nyolc éves tapasztalataim felhasználásával, ahol designer képzés is volt, készítettem el a programot."

A Stúdiószínház
 
"Elődöm, Konter László 2007-ben közös megegyezéssel szerződést bontott a fenntartóval. Én voltam a Jókai Színházban a legmagasabb rangú, végzettségű vezető, mint oktatási igazgató és felkérést kaptam, hogy vállaljam el az intézmény igazgatását. Amikor kineveztek, azt mondtam a társulatnak: én veletek akarok dolgozni, ki akarom hozni belőletek a rejtett tartalékokat. Én ezt tartom, amióta itt vagyok, senkit nem küldtem el. Túl vagyunk a szerződtetési tárgyalásokon, aki valamilyen betegség, vagy családi ok miatt nem tud velünk maradni, őket leszámítva mindenkivel szerződtem. Igyekszünk vendégként olyanokat hívni, akik tehetsége, munkamódszere okulásunkra lehet, ezzel frissítve a társulatot. Nagyban segíti munkánkat a határon túli társ-színházakkal kialakított kapcsolat, amely „színész-cserékben” és vendégjátékokban is megmutatkozik.”

Amiről az önvallomásban nem esett szó: megalapította a Magyar Teátrum díjat, a színházi háttérszakmák elismerésére, amelyet – már ötödik éve – elegáns gálaműsor keretében, a televízió nyilvánossága előtt adnak át hat, arra érdemes szakembernek, kiegészítve egy életmű díjjal. Kiadója a Bárka irodalmi folyóiratnak és elnöke a Vidéki Színházigazgatók Egyesületének.
Oroszlánrészt vállalt a Szarvasi Vízi Színház létrehozásában és működtetésében.

A Szarvasi Vízi Színház
 
A 15. Pécsi Országos Színházi Találkozó (POSzT) idei versenyprogramjába beválogatták a Jókai Színház Koldusopera című előadását, amelyet a színház művésze Katkó Ferenc rendezett.

A hatvan éves Jókai Színház életében még nem fordult elő, hogy társulatának három tagja kapjon elismerést március 15-e alkalmából. Fekete Péter igazgatót, rendezőt Jászai Mari-díjjal; Zalán Tibor írót, költőt, dramaturgot Babérkoszorú-díjjal; Szomor György színművészt, zeneszerzőt, rendezőt pedig Nádasdy Kálmán-díjjal jutalmazták.

A díjakat Péntek 13 – án adták át – egy Fekete Péter bűvészből lett igazgató, mikor kapja ha nem 13-án?!

Fekete Péter tevékenységét az alábbi kitüntetésekkel ismerték el:

Megyei Príma díj (színművészet kategóriában) – 2011. szeptember 23.
Szarvas Város Közművelődéséért Díj – 2013. július 23.
Magyar Érdemrend Lovagkereszt – 2014. március 15.
Jászai Mari-díj – 2015. március 15.

[ Kadelka László ] 2015-04-04 13:20:00