Sántha Attila: Csütörtötök (A székely vers napja)
3
Látom, merényleteket követnek el ellenem mindegyre, alighanem György Attila barátom (aki a tegnapi napló illusztrációja) előszedett egy képet rólam, amin ragad le a szemem, s a szerk. nyilván betette. Na mindegy, küldök még egy leragadt szemű képet, de ez már a múltté, mert most látok szemműtét folytán. A fotón épp a málnaszőrt kavargatom, par egzámplum, félreértés ne essék. Látszik kissé Balázs Imre József haja is, amit azért még megismerek. Egyébként Imre az, aki betölti (és jól!) az űrt, ami az erdélyi magyar kritikában tátong, mióta a középnemzedék testületileg kivándorolt, hogy képviselő legyen Magyarországon. Ő az, akinek nemcsak szeme van, hanem lát is, ami azért nagy szó egy kritikusnál.
   A tegnap beharangozott székely versem végül nem született meg, csupán használhatatlan sorok, de azért leírom:
   Künt büh ülü üszküpül gübü küpün, / bütüt küszürül dühü üsztürün / fosküpü güzü.
   Hű, ez nehezen ment, az új gépemen fel van cserélve az Ö és az Ü, emiatt elég nehéz csak ü betűvel beszélni még egy székelynek is. Ígyhát a vers abbamaradt, de egyszer majd úgyis befejezem. Lefordítva így szólna:
   Kint nagy ölyv járkál a mocskos forrásnál, mialatt sarkokat köszörül le dühödtem forgó keréken pletykafészek alak.
   Nem érted, nem érted, én meg nem tudom felfogni, mi ezen az érthetetlen… Szóval egy egész kötet lesz ezekből, beware. Ide kapcsolódik, hogy egyik kedvenc székely szavam (a fuzsitus mellett) a gelevőgyi (eszement), amely helyet hiába keresek a térképen. Ha valaki tud valamit Gele völgyéről, kérem szóljon, szívesen felkeresném (a völgyet).
   Mára ennyi elég is, vár a málnaszőr.
   
   
 
2002-10-03 17:50:00