Hajdú Éva - A Seuso-kincs
Szeretettel várják önöket, Hajdú Éva A SEUSO-KINCS című könyvének bemutatójára 2014. szeptember 17., szerda 17.30 Örkény István Könyvesboltba (1137 Budapest, Szent István krt. 26.). Hajdú Éva újságíróval, a Seuso-kincsek volt miniszteri biztosával László Ágnes beszélget.
Könyv, amelyben minden benne van, amit a IV. századból származó Seuso-kincsek eredetéről, történetéről, magyarországi kapcsolódásáról, kalandos, krimibe illő eltulajdonításáról, visszaszerzésének főbb állomásairól tudni lehet és érdemes. A Kossuth Kiadó A történelem nagy rejtélyei sorozatban jelenteti meg ezt az átfogó, hiteles és a mai ismeretek alapján a legteljesebb körű feldolgozást, amelyben tényekkel és még feldolgozásra váró rejtélyekkel, titkokkal ismerkedhet meg az olvasó.

A könyvből kiderül, ki volt Sümegh József, aki az 1970-es évek közepén Polgárdi közelében rátalált… a római kori lelet-együttesre – de rejtély marad, hogyan halt meg. Kiderül, hogy milyen palotát rejt Szabadbattyán földje – de rejtély marad, hogy itt élt-e Seuso, a kincs feltételezett tulajdonosa. Itt olvasható, hogy ki vásárolta fel az ezüstöket Londonban – de rejtély marad, hogy ki csempészte át azokat a magyar határon. Kiderül, hogy mennyire hasonlítanak a tárgyak a Nemzeti Múzeum kincséhez, a négylábú ezüstállványhoz – de még nem tudjuk, hogy tényleg összetartoznak-e.

 
Azt, hogy ki volt Seuso, nem tudjuk. Neve a legbecsesebb műtárgy, a kilenc kilogrammos Seuso-tál állatos jeleneteket ábrázoló medalionjának köriratában olvashatjuk. Csak abban lehetünk bizonyosak, igen gazdag, előkelő ember lehetett, hiszen ajándékba nagy és súlyos ezüsttálat kapott, családos volt és minden bizonnyal emeletes villában lakott a Pelso tóhoz, azaz a Balatonhoz közeli birtokán.
Szakemberek szerint a kincs magyar eredete eléggé megalapozottnak tűnik. Mert itt, ennek a helynek a közelében került elő az az állvány, amelyet 1874-től őriznek Magyar Nemzeti Múzeumban. Az állványra pontosan ráillik az egyik Seuso-tál, és anyagában, díszítésében, feliratában nagy hasonlóságot mutat az ezüstkinccsel.

Hajdú Éva, újságíró, a Seuso-kincsek volt miniszteri biztosa a könyv bevezetőjében ezt írja: „Londonban, a Lordok Házának egyik kis tanácstermében, az angol parlament impozáns épületének második emeletén, 2006. december 12-én mintegy két tucat képviselő előtt beszéltem a Seuso-kincsről. Az Egyesült Királyság parlamentjébe, a régészeti bizottság ülésére kaptam meghívást, s e meghallgatás után éreztem először, hogy a kincs előbb-utóbb haza fog térni Magyarországra. Ekkor már tizenegy éve foglalkoztam a páratlan ezüstlelettel.”
A jóslat, ha nem is teljes körűen, de bevált:

„2014. március 26-án jelentette be a magyar kormány, hogy tárgyalásai részben eredményre vezettek, néhai Sir Peter Wilson (a Seuso-kincset Londonban 30 éve felvásárlók egyikének) két fiától, 15 millió euró ellenében, a birtokukban lévő nyolc darabot átvette. Lord Northampton angol főnemes alapítványa birtokolja a kincs ismert részének másik felét. Várhatóan nem lesz nehéz vele megegyezni, csak az összeg nagysága a kérdés. S ha igaz az, hogy a leletegyüttes eredetileg több darabból állt, az elkövetkező években nyilván azokból is felajánlanak majd a magyar államnak. Sok még a feladat. Folytatni kell a kincs vélhető megtalálási helyén a régészeti feltárást, hitelt érdemlően bizonyítani kell a magyarországi eredetet, alapos tudományos vizsgálatnak kell alávetni a kincset, igazságot kellene szolgáltatnunk halálának felderítésével annak, aki életét veszítette érte. A Seuso-kincs legnagyobb ellensége mindig is a titkolózás, a rejtegetés volt. Ezért nem ismerjük még mindig sorsának teljes történetét, ez vezetett majdnem végleges eltűnéséhez. A nyilvánosság erejében bízva dolgoztam érte az elmúlt csaknem 20 évben.”

[ L.Á. ] 2014-09-13 06:50:00