Bródy
Bródy János naptárában idén három esemény kiemelt fontossággal szerepel:szeptember 7-én - a Zsidó Nyári Fesztivál keretében - önálló koncertet ad a Dohány utcai Zsinagógában. Kora nyáron mutatták be a budapesti Játékszínben a …Tied a világ! című zenés társasjátékát és december 28-án a Beatünnep 2014 emlékező koncert az Arénában - az Illés együttes megalakulásának 50-edik évfordulóján.
A nyári kánikulában is pengeted a húrokat?

B. J.: Tulajdonképpen, többet is, mint gondoltam volna valaha, hogy így 68 éves koromban még fogom. Hiszen már régóta egy rezignált nyugdíjas vagyok. A jelző is fontos: igyekszem a magam korának megfelelően, egy kicsit tartózkodóbban viselkedni és nem azzal az ifjonti hévvel és lelkesedéssel belerohanni a dolgokba, mint azelőtt.

Azért „tudsz még örömet okozni (a hangszerrel), ha jól behangolod…”

B. J.: Hát időnként, néha... Kényelmes karosszék áll – nem a tévé, hanem - a monitor előtt. Ezen a nagyon nagy monitoron nézegetem a blogokat, olvasgatom az újságokat. És ha közben eszembe jut egy gondolat, amit dalba lehet fogalmazni, akkor rögtön begépelem, majd egy picit kinyújtom a kezem jobbra, máris ott a gitárom, felkapom és keresek rá dallamot. Úgyhogy mondhatom, nagyon sok kis dalcsírát nevelgetek a gépen. Ezek nagy részéből persze, nem lesz dal. Csak akkor, ha mondjuk árnyaltan, kedvezőek a körülmények. Akkor egyik-másik dalcsíra egyszer csak elkezd kibontakozni és virágokat hajt.

 

Mi a dolgotok a …Tied a világ! című produkcióban, ahol Szörényi Leventével és Szörényi Szabolccsal léptek föl.

B. J. : Annyit talán szabad elárulnom, hogy nem az Illés zenekar története kerül színre. A darab egy házibulin, vagy inkább egy partin játszódik, ahol sok minden másképp alakul, mint ahogy azt a szervezők elképzelik… Egy vidám, izgalmakkal tarkított előadás ez, amelyet egy fiatal, tehetséges, ízig-vérig színházi ember, Szente Vajk hozott létre. Igazi közösségi élményt rendezett, ahol a közönség úgy érezheti, résztvevője is a partinak, nem csak nézője.

64-ben épphogy elindultatok… Fél évszázad telt el azóta. Hogyan érint (meg) a dolog?

B. J. : Az idő múlásával szembenézni néha izgalmas kaland, máskor meg fájdalmas szomorúság.
Az ötven évnek mégiscsak van valami mágikus ereje. Szomorú, hogy azok a dolgok, amelyekről már azt gondoltuk, hogy túl vagyunk rajtuk, hogy már levontuk a tanulságot, újra megismétlődnek. Hogy ezek megint ugyanazok. Ennek következtében viszont azok a dalok, amik akkor születtek - úgy tűnik - ma is aktuális mondanivalót hordoznak. És most nem tudom, hogy örüljek, amiért akkor olyan dalokat írtam, amelyek maradandóak és nem évülnek el, vagy szomorkodjam amiatt, hogy olyan a világ, hogy ezek a dalok még mindig érvényesek.

A Zsinagógában már felléptél korábban, az „Élet menete”- rendezvényen. Ám egy önálló koncert nyilván másféle kihívásokkal jár.

B. J.: Előrebocsátom, hogy nehéz helyzetben vagyok, mert szeretném ezt a kétórás koncertet igazán jó tartalommal feltölteni. Legalább 40-50 olyan szám van, ami „adná magát”, hogy elhangozzon. Ám ennek a felét ki kell hagynom, mert nem fér bele a műsorba. Azt gondolom, hogy a Zsinagógában nem lehet két óránál hosszabb koncertet tartani. Egy nagy csarnokban ahol a közönség – hogyha akar - fölállhat, kimehet, büfézhet, ott lehet háromórás koncertet is tartani. Itt erre nincs lehetőség. Ugyanazokkal a zenészekkel játszom, akikkel az Illés szekerén című lemezt is felvettem. Ám épp azért, mert ez egy egészen különleges akusztikával rendelkező helyszín, úgy döntöttünk, hogy erre az alkalomra áthangszereljük a dalokat. A zenészek egytől egyig kiváló muzsikusok. A billentyűknél Fodó, ifjabb Födő Sanyi, aki egyébként a zenekar vezetője, valamint az „Illés szekerén” lemeznek a hangmérnöke és zenei producere. A fiatal, de nagyon tehetséges Hámori Máté gitározik, Frei Gyuri - aki alapvetően jazz-zenésznek tartja magát - a basszusgitáros, illetve akusztikus nagybőgőn is játszik, s végül Gyenge Lajos dobol, aki talán az egyik legjobb zenekari dobos, ütőhangszeres ma az országban. Rajtuk kívül lesz még egy különleges vendégünk is Szirtes Edina (Mókus) személyében.

Egy előadó számára létezik fontosabb a sikernél?

B. J.: Számomra az előadás sikere nem az én személyes sikeremet jelenti. Az a lényeg, hogy a dalok, amiket előadok, azok eljussanak a közönség szívéhez. Az a fontos, hogy a dalokba fogalmazott gondolatok és érzelmek maradandó élményt szerezzenek.

Elengedheti magát a közönség? Tapsolhat, kiabálhat?

B. J. : Azt gondolom, hogy az ilyesmi nem illik a hely szelleméhez, és én nem is várom ezt el. Van az örömnek és a bánatnak egy különös keveréke, amit meghatottságnak szoktunk nevezni. Ezt az állapotot szeretném ezen a helyszínen elérni. Nem kitörő örömre vagy ovációra, de nem is szomorú elkeseredésre hangolom magam.

Megengedsz egy bulvárkérdést?

B. J. : Meg. Fejfedőt viselsz, viseltek?

B. J. : Természetesen. Hiszen, ez mégiscsak egy megszentelt hely. Bulvárkérdésre bulvár válaszom az, hogy még nem tudom, milyen fejfedőm lesz. De valószínűleg nem a hagyományos zsinagóga viselet. Könnyen lehet, hogy egy fekete cowboykalap. Mert valahol olvastam, hogy a világon csak két emberfajta nem veszi le a kalapját társaságban: a zsidók és a cowboy-ok.

Mit ad(hat) hozzá a dalokhoz a Zsinagóga atmoszférája?

B. J. : Azt hiszem, a dalok között van jó néhány olyan, aminek az asszociációs rendszere másképp működik egy templomban, mint egy fesztivál-koncerten. Ha például azt éneklem a Szabadnak születtél című dalban, hogy „s most itt mondják neked elvakult, sötét lelkű ostobák, keress magadnak máshol hazát…”, az egész másként hangzik, más értelmet kap, ha Pozsonyban vagy Marosvásárhelyen énekelem, mintha ha egy zsinagógában.

Politikai szerepvállalásod közismert. Amit gondolsz a világról, megírtad a „Kockázatok és mellékhatások” (2001), illetve az Illés szekerén (2011) című lemezeken. Most mit jövendölsz? Egyáltalán, írsz még új dalokat? Változtat-e a dal bármit is a világon?

B. J. : Sokáig azt hittem, hogy az énekelt ritmusos szövegek és a dalok jelentős hatással lehetnek a társadalmi folyamatokra. Most már ezzel nem áltatom magam, de azért ma is úgy gondolom, nem mindegy, hogy miről szólnak a dalok. Egyébként pedig, most nem dalokat írok, hanem egy színpadi művön dolgozunk már egy ideje Kocsák Tibor zeneszerző barátommal. Bulgakov Moliére-ről szóló darabjából készítünk egy mai zenés színpadi játékot, Képmutatók címmel.

És végül a 2014-es esztendő csúcspontja Beatünnep az Arénában…

B. J. : Talán most nagyon előre szaladtunk, erről még rengeteg szó lesz. De különösen izgalmasnak ígérkezik, hogy ezen a koncerten nem kizárólag csak mi fogunk játszani, hanem nagyon sok remek, fiatal muzsikus is, az alternatív szférától kezdve, a televíziós tehetségkutató versenyekben feltűnt énekesekig. Tehát sokféle előadásban lesznek hallhatók azok a dalok, amelyekről a műsor összeállítói azt gondolják, hogy még mindig érvényesek, még mindig élvezhetők és fontosak.

Ha visszaforgatnád az idő kerekét, van, amit másképpen csinálnál?

B. J.: A mai tudásommal biztos, hogy másképpen készülnék a jövőre, hiszen most már tudom, hogy mit hoztak a rég-várt új idők… De sajnos, vagy szerencsére az idő kerekét nem lehet visszaforgatni, még ha néhányan nagyon is szeretnék.

[ Kiss Péter ] 2014-09-06 00:53:00