Dömötör Mihály - Romlás virágai
Nemcsak egy éjszakás kaland a Múzeumok Éjszakáján
Mintegy négyezer program - számos koncert, rendhagyó tárlatvezetés és filmvetítés - várta a látogatókat 313 vidéki és 133 budapesti múzeumban, kiállítóhelyen. A fővárosban a Budapesti Fesztiválzenekar ingyenes meglepetéskoncertje nyitotta meg a Múzeumok éjszakája programsorozatát a Szépművészeti Múzeum lépcsőjén, a múzeumban pedig nyomozós játékkal és dumaszínházzal várták a látogatókat.
A Néprajzi Múzeum aulájában biciklis körhinta forgott egész este, a Magyar Nemzeti Levéltár Bécsi kapu téri épületében az I. világháború korát idéző divatkiállítás volt látható, a Cseh Tamás Archívumban mások mellett a Kaláka és a Szélkiáltó adott koncertet.
A Petőfi Irodalmi Múzeumban rock and roll tanítással egybekötött házibulit rendeztek, az Aquincumi Múzeumban kosztümös tárlatvezetést tartottak az ókori polgárváros romjai között, a Puskás Ferenc Stadionban ügyességi játékokat és népi sportjátékokat lehetett kipróbálni, a Magyar Mezőgazdasági Múzeum udvarán pedig éjfélkor tűzugrás volt. Herman Ottó polihisztorra emlékeznek a Gellért-hegy szikláira vetített video-animációval, amelyet 21.30-tól éjjel 2 óráig láthatott a közönség a Duna pesti partjáról, az Erzsébet híd és a Szabadság híd közötti szakaszon.

Dömötör Mihály kiállításának címadó képével, a Kerengő Galériában (Eifert János felvétele)
 
A Nemzeti Táncszínház is több nézni-látni-hallgatnivalót kínált, amiket két és félezer látogató kísért figyelemmel: Andrea Paolini Merlo: "Mozgásban" - Papp Tibor: "Táncművészeti inspirációk" fotókiállítások a galériában, ahol a Netz Táncprodukció nyitótáncával indították a gazdag programot. A „Táncoló filmkockák” Lakatos János nívódíjas előadó jóvoltából tánc- és filmtörténeti vetítéseket kínált: Csoda születik - az első lépések a filmvásznon; Az őrült 80-as évek; Ezt Lippai Andrea flamenco táncművész, és a Sívasakti Kalánanda Táncszínház produkciói, majd az Amrita és a Csitrikári című előadásokból előadott részletek, és végül táncház követte. A Lángoló Lelkek Tűzzsonglőr Társulat a színház előtti füves területen tartott tűzzsonglőr bemutatót.

 
A Kerengő Galériában Dömötör Mihály "Romlás virágai" c. fotókiállítása volt látható, amelyet korábban dr. Feledy Balázs művészettörténész nyitott meg.

„A romlás virágai, amely Charles Baudelaire halhatatlan verses-írásos kötetének címe, szó szerint nem szólnak virágokról, viszont szólnak lázadásról, rothadásról, erotikáról, nem kevés dekadenciával. S tehát szólnak nőkről, emberi viszonylatokról.

Dömötör Mihály itt látható - költőiséggel, poézissel teli - képeivel azt bizonyítja, hogy sok ezer képzőművészeti, iparművészeti, néprajzi, népművészeti műről készített jobbnál-jobb műtárgyfotója. Igényes portréi, melyek az 56-os, valamikori forradalmároktól kezdve, a magyar irodalom nagyjain át Hódmezővásárhely jeles művészeiig vezetnek, s a tanyavilág és vidéki életforma életképein át a legendás cigányképekig ívelnek (s persze még nem is villantottam fel minden témát), nos ezek után e most látott kollekcióval folyamatos nemcsak technikai, de szellemi előrelépését is argumentálva látjuk. Így – útban 65. életéve felé –, képes olyanról fotográfiákat elénk tárni, melyek végső soron ontológiai magasságokba íveltetnek. Nos, a képek esztétikai élményén túl, ennek a kiállítási anyagnak ez is egy fontos rétege és tartománya: elgondolkodtat.

 
Ez a kiállítás tehát együttes és egyidejű, szimultán, gondolati és vizuális ereje miatt jelentős, amely dicséri az alkotó érzékenységét, intuícióját, ráérzését, együtt felkészültségének magas fokával. Itt állunk tehát egy olyan jelenségsor megörökítése előtt, ahol a „természet tehetett szépet széppé”, ahol a létezés tisztása terül ki előttünk (nem véletlenül alföldi művészt köszöntünk), s hogy Baudelaire-rel zárjam, s végső soron profánul: „Sárban vájkáltam és arannyá tettem azt.” (Feledy Balázs)

 
„Túl az emberélet útjának felén - szépsége mellett - egyre inkább foglalkoztat az élet egyszeriségének és megismételhetetlenségének drámaisága. A létezés, az ittlét perem vidékei, a határ-átlépések, „a már nem és még nem” átmenetei érdekelnek, célom a múló idő sors által megsebzett létezésnek a képi ábrázolása. „A romlás virágai sorozat”, a köznapi tekintet elől rejtve maradó, a már nem élő, de még létező virágokban rejlő esztétikumot mutatja fel. A különleges szépség és a végesség paradoxonját sűrítettem a képekbe. A fotók a virágokat az életidőből képmásként egy más időbe, a létidőbe emelik át. A fotózás során nem kellett távoli egzotikus tájakra utaznom, de a lehető legnagyobb kalandot, a lélek kalandját éltem át.” (Dömötör Mihály)

 
A fotókiállítás június 30-ig tekinthető meg a Nemzeti Táncszínház Kerengő Galériájában (1047 Budapest, Színház utca 1-3.)

[ (ej) ] 2014-06-22 10:33:00