Kiállítások a Műcsarnokban
2013. szeptember 1-ig látható Kerstin Ergenzinger – Vörös zaj című, és szeptember 7-ig A művészet él! című Körösényi Tamás kiállítása.
 
2013. szeptember 1-ig
Kerstin Ergenzinger – Vörös zaj
M0

Kerstin Ergenzinger (1975) sokféle médiummal dolgozó képzőművész. Installációi a realitáshoz való viszonyunkat kérdőjelezik meg. Arra emlékeztetnek, hogy környezetünk felmérése és értékelése szubjektív, instabil és állandó változás jellemzi. A Berlinben élő képzőművész reaktív installációja a véletlenszerű, szinte érzékelhetetlenül finom mozgást, vagyis az általa keltett rezgést teszi láthatóvá és hallhatóvá egy természeti formának tűnő, ám tökéletesen mesterséges térbeli alakzat hajladozásának és zörejeinek segítségével.
Alkotói gyakorlatának fontos eleme, a szokatlan anyaghasználat még a kortárs képzőművészet avatott szemlélőjét is zavarba ejti: például a Vörös zaj eszköztára is inkább a természet- és orvostudományhoz köthető, mint a kiállítóterekhez. Szeizmométer és nitinol huzal hozzák ugyanis mozgásba az óriási száraz levélhez hasonló, függő kinetikus tárgyat, melynek hullámzását a terembe belépő látogató léptei is befolyásolják.

Fotó: Andorka Tímea
 
2013. szeptember 7-ig
A művészet él! – Körösényi Tamás kiállítása
Kiállítótér

A művészet él! Ez a gondolat Körösényi Tamás részéről nemcsak a „A művészet vége?”-kérdésre adott válasz, hanem több évtizedes alkotói és oktatói gyakorlatból eredő meggyőződés, művészeti manifesztum is.
Szobrai rendszerbe épülnek, sorozatokat alkotnak. A sorozatok egymással összefüggnek, egy-egy szobrászi gondolat az életművet behálózza. A sorozatokon belül alapvető szobrászi fogalmakkal, (mint pl. a sík, a felület, a test, a tér, a forma) megteremtett összefüggések alapvető fogalmakat, pl. a halál, a kommunikáció, a nemek, a gondolkodás, a valóság értelmeznek és modelleznek.

Fotó: Garami Artúr
 
Körösényi Tamás 1976-ban diplomázott a Magyar Képzőművészeti Főiskola szobrász szakán. 1982-83-ban a bécsi Képzőművészeti Akadémián Bruno Gironcoli osztályán tanult. 1987-től 1993-ig a budapesti Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola, 1990-től a Magyar Képzőművészeti Főiskola tanára, 1999-től a Magyar Képzőművészeti Egyetem Szobrász Tanszékének vezetője, 2001-től a Magyar Képzőművészeti Egyetem Doktori Iskolájának témavezetője volt. Mesterként tanítványok generációi felé közvetített olyan mintákat, elveket és módszereket, amelyek a kortárs magyar szobrászatban példaadóak.

2013-08-12 05:37:00