Koltai Róbert Napló-szilánkok
Egy esztendje mutatta be a Sanyi és Aranka Színház, Koltai Róbert önálló Móricz- estjét. A Napló-szilánkok egy évvel a bemutató után, túl van az 50. előadáson.
 
 
A premierre Budapesten, a Sanyi és Aranka Színházban került sor 2011 decemberében, Lukáts Andor művészeti tanácsadása mellett, s azóta is állandó játszóhelye az előadásnak. Koltai Róbert egyedül ül a színpadon, hangfelvételről barátai működnek közre: Molnár Piroska, Kertész Péter, Szirtes Balázs és Úri István.

Az előadást az ország több településén - Egerben, Nyíregyházán, Zagyvarékason, Salgótarjánban, Szombathelyen, Balatonfüreden, Pécsen, Leányfalun, Szentendrén, Hévízen, Kaposváron, Zalaegerszegen is nagy szeretettel fogadta a közönség.
Az est 2012. májusában az Országos Széchenyi Könyvtár Könyvtárlat című rendezvényének díszelőadása volt, valamint 2012. októberében elnyerte a 14. Kaleidoszkóp VersFesztivál Közönségdíját.

 
Az előadást a kritikák is elismerően fogadták:

„Kitűnő színész Koltai Róbert, folyamatos jelenléte hiányzik a színházi palettáról. Olvasópult előtt ül, el-elszakad a papírtól, pozíciójával maga felé billenti színész és szerep dichotómiáját. Ha hangjátékként hallgatnánk - a további szereplők hangbejátszásban szólalnak meg - inkább azonosíthatnánk a szereppel. Ha kívülről mondaná, akkor is. Így finom távolságtartás jön létre a színész és az alkatilag, habitusában mokány fizikumában mégiscsak megidézett Móricz között. Egyszerre láttatja az író lelki tortúrájának színét és visszáját. A se menni, se maradni döntésképtelenséget. A Janka-féle szeretve gyűlölt abroncsot. A napi háromszori hezitálást, amikor reggel, délben és este Máriához küldött levelekben csapong elhidegülés és fölgerjedés, szakítás és újrakezdés között. Beleéli magát Móricz lelkiállapotába, követi érzelmi hullámait, földühödik a nevében, egy alkalommal a drasztikum hevét is közvetíti, de a sorok között bujkáló komikum sem kerüli el a figyelmét, amikor észreveszi a gyöngeség, az öncsalás, a kicsinyesség mozzanatait, a feleség kalodát állító zsaroló ragaszkodását és a hidegen hallgató ideál valószínűsíthető közömbösségét vagy számító manőverezését. A két nő közül csak Janka szólal meg Molnár Piroska átfűtött hangján, egyszerre érzékeltetve az asszony hatalmi potenciáját és kiszolgáltatottságát. S az egész mögött ott van Móricz, az író, aki küszködve, szállodákba és vidékre menekülve, a megélhetési robot és a megcélzott halhatatlanság végletei között enged az íráskényszernek, körmöl nap nap után naplót, leveleket, novellákat, s expressis verbis kijelenti, hogy az írás az összes nőnél fontosabb. Ez a mi szerencsénk."

Koltai Tamás ( Élet és Irodalom)

 
„Koltai Róbert mint színész-rendező a monodrámán belül határműfajt választott: egy kopott asztalkánál ülve mindvégig felolvasás és szabad előadás határán tartja a szöveget. İgy a meggyötört-lázadó meghunyászkodó-vad szerető- papucsférj egy személyben: a naplóbejegyzések hangulatait nemcsak hangjával, de mimikájával, gesztusaival is pontosan követi játéka fokozatosan sodorja magával hallgatóságát, nézőközönségét. Akár természetesnek is nevezhető, hogy ezen napló-szilánkok tükrében Móriczot egészen új, megrázóan – csalódáskeltően? – hétköznapi oldaláról ismerjük meg; Koltai Róbert színészi teljesítménye pedig azt is lehetővé teszi, hogy közel kerüljünk ehhez az emberhez s megrázó szerelmi történetéhez.”

Dr. Karsai György (mkb.hu)

[ kl ] 2013-01-18 23:03:00