Brestyánszki Boros Rozália – Csörte
Az immár Békéscsabai Jókai Színház új bemutatója az Ibsen Stúdiószínházban, 2012. január 6-án, Brestyánszki Boros Rozália (fotó) szabadkai dramaturg műve alapján a Csörte című darab. Két évvel ezelőtt a városban rendezett Országos Drámaíró Versenyen, 24 óra alatt állították színpadra, akkor Fekete Péter igazgató megígérte a szerzőnek, ha kidolgozza a művet, a színház műsorára tűzi.
 
„Karaokesztár a peremen!!! Ez a show egyedülálló kezdeményezés, hiszen még sohasem volt példa arra, hogy egy ilyen picinyke és szegény határmenti falu, mint a miénk, egy ilyen nemes és nagyszerű vállalkozást valósított volna meg. Ez az esemény méltó módon járul hozzá a mindössze 300 lelket számláló település erkölcsi és gazdasági felemelkedéséhez! Legyenek velünk! Szurkoljanak nekünk!!!”

Kara Tünde
 
Ezzel az átlátszó, szánalmasan közhelyes és üres dumával próbálja meg eladni a vidéki tévéshow szervezője a média napjainkra oly jellemző olcsóságainak egyikét a falubelieknek. Brestyánszki Boros Rozália drámája erősen ironizálva, tehát kegyetlenül teszi fel kérdését: mi történik akkor, ha a modern kor kéretlenül és váratlanul tör be vívmányaival – mobiltelefon, tévékamera, laptop, skype – egy falucska lakóinak addigi megszokott, csöndesen csordogáló, egyhangú életébe?
Az eredmény csakis zavar, félelem és riadalom az újtól, értetlenség és meghasonlottság lehet. Különben, miért nevez be – magát akár nevetségessé téve – boldog-boldogtalan egy számára is nyilvánvalóan gagyi tévés vetélkedőbe, a talán neki se jelentős fődíj, a talán számára sem elképzelhetetlenül nagy összeg, a háromszázezer forint elnyerésének ígéretén kívül? Elképzelhető lenne, hogy működik a beetetés, még mindig hat a rég lejáratott szlogen: TE IS LEHETSZ SZTÁR!?

Katkó Ferenc - Gulyás Attila
 
Arra sincs egyszerű magyarázat, hogyan történhet meg, hogy valaki épp százezer forintos számlát roamingozik össze a fiától kapott laptopon. Lehet, hogy nem ismeri annak a működését? Küldte, megkapta, de a használatát már senki sem magyarázta el neki? Legkevésbé az ördögi masinát hozzá mással eljuttató, a fővárosban magát roppant elfoglaltnak, fontosnak megjátszó gyereke…?
„Azért ha egyszer az életben írna nekem egy levelet, papíron, tollal... Amit a postás kihoz ide...”- hangzik az Anya szájából. Egyszerű emberi viszonyokra, jó szóra, kapcsolatra vágyunk, amit nem pótol, nem pótolhat a legördögibb technika sem.
Generációk, egymástól végzetesen eltávolodott világok találkoznak össze pillanatokra ebben a különös darabban, pontosabban, mennek el könyörtelenül és ostobán, érzéketlenül – vagy csak tehetetlenül – egymás mellett, elmulasztva az újra egymásra találás talán utolsó esélyeit. Az ígért erkölcsi és gazdasági fellendülés lufija a nélkül pukkan szét, hogy szállni láthatnák a levegőben. Vajon, mi marad utána a csalódáson, a kapcsolatok ellehetetlenülésének fel- és beismerésén kívül? Süket és értetlen csönd, eltakarhatatlan szégyen, csalódás – és a fölemésztő magány.

Liszi Melinda
 
Fekete Péter rendezésében önkéntelenül sodródunk a csillogással, beszállunk a show-bizniszbe, még szurkolunk, énekelünk is együtt a szereplőkkel, ahogy benyaljuk a reklámok igazát, s ahogy felvesszük az áruhitel kölcsöneinket, vagy küldjük az sms-einket a valóság-megasztár műsorokra. Szánjuk az egyszerű pórnépet két órán át, mígnem a darab katartikus végére elválik az ocsú a búzától, mély és felszín, érték és feledhetőség súlyozódik.
Van-e, lesz-e még olyan telefon, olyan skype a laptopon, amelyen felhívhatnak valakit ők, a messzire szakadtak, városba futottak, hogy megkérdezzék tőle: Jól vagy? Hogy vagytok ti ott, messze, nagyon messze innen, otthon, édes Anyám…

Liszi Melinda - Katkó Ferenc - Kara Tünde - Gulyás Attila
 
Brestyánszki Boros Rozália

CSÖRTE
karaoke sztárbazár

Szereplők:

Bogi, rutinos nihil, de valaha nyilván csillogott - Kara Tünde
Maci, fátyolos nihil, lassan, távolról, békésen - Katkó Ferenc
Joci, itthonról elment, de oda nem ért haza - Gulyás Attila
Vivi, itthonról elment, és menne minél távolabb - Liszi Melinda

Jelmez: Papp Janó
Díszlet: Fekete Péter
Díszlettervező asszisztens: Egyed Zoltán
Koreográfus: Kerekes Judit
Dramaturg: Zalán Tibor
Zenei vezető: Gulyás Levente
Súgó: Frank Ágnes szh.
Ügyelő: Szente Károly
Rendezőasszisztens: Kiss Kata
Rendező: Fekete Péter

Bemutató: 2012. január 6. 19.00 óra, Ibsen Stúdiószínház

Brestyánszki Boros Rozália - dramaturg, író
A vajdasági Zentán született 1970-ben. Anyai nagyapja német, szülei magyarok. ’71-ben családja Szabadkára költözött, azóta – kisebb nagyobb megszakításokkal – itt él.
A gimnázium elvégzése után az újvidéki Bölcsészettudományi Kar Magyar Tanszékére iratkozott, de tanulmányait itt nem fejezte be, később a szabadkai Tanítóképző Főiskolán diplomázott.
1998-tól a szabadkai Népszínházban helyezkedik el, 2004-től a Magyar Társulat dramaturgja. 2007-ben a szabadkai Színitanoda vezetője.
2005-ben az újvidéki Fórum kiadóház gondozásában megjelent a Decennium című színháztörténeti könyve, amely a szabadkai magyar színjátszás legutóbbi tíz évét dolgozza fel.
2010-ben a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet gondozásában megjelent Színházi alapok amatőröknek című kézikönyve
Angol, német és szerb nyelvből fordít. Drámáit, novelláit, fordításait és esszéit az Üzenet című irodalmi folyóiratban, A Hét nap című hetilapban, a Magyar Szó című napilapban, valamint a zEtna kiadó drámaantológiájában és irodalmi honlapján publikálta.

[ ebics ] 2012-01-06 05:02:00