Akit megcsapott a mozdony füstje
Vigasztalanul szemerkélő esőben rendezték meg szeptember 21-22-én a Lokomotív Grand Prix-t a Magyar Vasúttörténeti Parkban, Budapesten. A vándorserlegért Ausztria, Csehország, Szlovákia és Magyarország legjobb gőzmozdony-vezetői mérték össze tudásukat. Az öt versenyszámból álló és két kategóriában megrendezett „mozdony forma-1” vetélkedést a Terasz is meglátogatta.
Őszintén szólva, nehéz volt elképzelnem, milyen is lehet a mozdony grand prix. Feltételeztem, a gyorsaság meghatározó lesz, de itt véget is ért a fantáziám. Talán mások is ugyan ezt gondolhatták, mert az eső sem riasztotta el az érdeklődőket. Szépszámú közönség gyűlt össze a „Lokoparkban” vasárnap délután. Sem gyerek, sem felnőtt nem csalódott: a szervezők látványos programot kínáltak.

A versengés egyidős az emberiséggel. A technika vívmányai, az új találmányok azonnali összevetést, versenyt kívántak – legyen szó autóról, vízisíről, repülőgépről, gördeszkáról vagy a Rubik kockáról! George Stephenson 1815-ben szabadalmaztatta a gőzmozdonyt, s 1829-ben már versenyt is rendeztek a vasparipáknak. A sorra alakuló mozdonygyárak el kívánták dönteni, melyikük gyártmánya a legjobb? Az emlékezetes, október 6-ai Rainhill-i versenyt Stephenson Rocket nevű mozdonya nyerte meg. A vasúti közlekedés legendás feltalálójára emlékezve versengtek a masiniszták a harmadik évezred első magyarországi mozdonyversenyén. (A képen a 22,034 pályaszámú, 3. helyezett magyar kismozdony látható. Az alacsony tengelynyomású, másodrendű vonalakon motorkocsi menetrendben közlekedett, ezért hivatalosan motorpótló mozdonynak nevezték. Legnagyobb sebessége 65 km/óra volt.)
Kötelező-e mozdonyversenyt rendezni? Szendrey András, a házigazda MÁV Nosztalgia Kft. igazgatója (képünkön) úgy vélekedett, hogy nem kötelező, de akik ezeket az öreg masinákat karbantartják, gondozzák, igénylik a megmutatkozást. S mi lehetne a legjobb forma? A játékos versengés. Ahol nem csak a gyorsaság számít, hanem az ügyesség is!

„Indián támadás a vonat ellen” – hozták az ötletet a zólyomi vasutas kollégák. Azaz, emlékezve a vadnyugati vasútépítési hőskorra, hatalmas gerendát kell a fűtőnek elgörgetni a sínről. Közben a vezető óvatosan adagolja a gázt, mit beszélek! – a gőzt, hogy a sebesség pont megfelelő legyen a mozdonyról való le- és felugráshoz! Mi tagadás, volt is sikere a produkciónak; egyesek azért izgultak, nehogy elüsse a vonat a nem kis erőt kifejtő segédet!

A 2. helyezett szlovák kismozdony A győztes 313-as cseh kismozdony A 4. helyezett 424-es magyar nagymozdony
 
És, ha már a fűtés, a gőz adagolásának rejtelmeinél tartunk. Nem volt könnyű feladat úgy szabályozni a nyomást, olyan sebességgel vezetni a mozdonyt, hogy a dugattyú rúdjára helyezett sörösdoboz ne essen le a földre. Száz méter, izgalom, feszültség, hogy aztán hatalmas füttyöt megeresztve jelezze a 424-es masinisztája: sikeresen teljesítette „sörmenetet.”
Ebből a típusból, a 424,009 pályaszámú személy- és tehervonati mozdonyból 514 db hagyta el a MÁVAG Mozdony-és Gépgyárat 1924 és 1958 között. Nyolcvanhat tonnát nyomott a szerkocsival együtt huszonegy méter hosszú monstrum. Gőzfelhőbe burkolózva gyorsult fel a 90 km/óra maximális sebességre.


Nem volt könnyű ilyen teljesítmény mellett a „Hölgyrablás” sem. Bilincsbe verve, a sínekhez láncolva álltak a hölgyek, s izgultak, hogy a vonat idejében megálljon előttük, a fűtő kiszabadítsa őket a vasból. Az már az öröm kategóriája, hogy ölben vitték őket a hajtányra, egykor a mozdonyra, s kézi meghajtással repültek a célba.

Újabb erőpróbára készültek a kedves, öreg masinák. A holtidőt kihasználva mondta el Szendrey igazgató úr a Terasznak, hogy Magyarországon csak a MÁV-ból kivált Vasúttörténeti Park tudja megrendezni ezt a versenyt. Ez az intézmény specializálódott a gőzmozdonyokra. A közlekedési múzeumnak a közlekedéstörténeti emlékek bemutatása a feladata, múzeumi körülmények között. A „Lokopark” egyfajta interaktív módszert követ: a bemutatás mellett fontos a használat is; ennek maga a verseny a bizonyítéka.


„Tűzoltás a síneken” adta ki a következő feladatot a versenybíró. Egykor nem volt ritka a kipattanó szikra okozta tűz. A gőzmozdony az egyetlen olyan jármű, mely azonnal rendelkezik az oltáshoz szükséges vízzel.
Lecsapódik a sárga indítózászló, a mozdony gőzt okád a dugattyúkból, felgyorsul, a segédvezető ugrásra készen áll a lépcsőn: éles fütty, ugrás, rohanás a vödörért. Kinyitja a vízszelepet, a gyorsaságot a hivatásos tűzoltók is megirigyelhetnék, ujjongás – a tűz elaludt! Vissza vonatra, van még ötven méter a célig.


Talán kevésbé volt látványos, ám nagy ügyességet kívánt az „Angolposta” feladat végrehajtása. Mélyen kihajolva a mozgó vonatból, egy kampó, a szítóvas segítségével kellett a csomagot felvenni és a sín mellé készített kosárba dobni. Hajdanán időt takarítottak meg a küldemények célba juttatásának e mozgó módszerével!

Jobbra a szlovák 475-ös, a nagymozdony kategória győztese
 


A verseny végére elállt az eső. A hálás közönség vastapssal jutalmazta a versenyzőket. Mindenki győzött ezen a napon – mondta az igazgató úr. De rend a lelke mindennek, álljon hát itt a végeredmény! A kismozdony kategóriában cseh, szlovák, magyar, osztrák sorrend alakult ki. A nagy mozdonyok versenyét a 475-ös szlovák monstrum nyerte, második a magyar 109-es, harmadik a 498-as második szlovák vonat lett, míg a negyedik helyen a 424-es másik magyar mozdony végzett.

Fotók: a szerző felvételei

[ Oszvald György ] 2002-09-24 00:06:00