Móna István ( 1940. – 2010.)
Egy legenda elment
Elhunyt Móna István olimpiai bajnok öttusázó, vívó, edző, sportvezető. A legendás Balczó-Móna-Törk F. csapat tagja. Az Olimpiai Bajnokok Klubjának alapszabály írója és alapító alelnöke. Az Élettusa három tételben című könyv szerzője. Temetéséről később intézkednek.
 
Az utóbbi időben a Rudas-gőzből hiányzott, az egyébként törzsvendég Móna Pista. Eleinte azt hittük, hogy a készülő könyve miatt, de ma, már tudjuk, hogy más oka is volt.
Eleinte a vívó páston találkoztunk, de hamar rájöttem, hogy kevés keresnivalóm van a párbajtőrözők, nálam egy fejjel magasabb táborában: a Móna, Kulcsár, Schmidt, arról nem beszélve, hogy mennyivel tehetségesebbek voltak. A legendássá vált Balczó-Móna-Török F. öttusacsapat „vízhordója”, teljes mértékben alárendelte tehetségét a közös érdeknek.
A Nyírség számos remek sportolót adott az országnak, kiemelkedik a sorból Móna Pista olimpiai és négyszeres világbajnok – igazi csapattag – öttusázó.
Furcsa világ volt Magyarországon a ’60-as években. A sportolók kiváltsága – amennyiben hozták az eredményeket – az volt, hogy „elnézte” a hatalom, ha külföldről hazatérve „a szokásosnál nagyobb csomaggal” érkeztek. Aztán, ha valakire megnehezteltek, akkor alaposan megnézték a pakkot a határon, s jött a csempészet miatti eltiltás. Ezt számos sportoló megsínylette. Ezt az időszakot elevenítette föl életrajzi ihletésű Élettusa három tételben című könyvében, amelynek bemutatóján már nem tudott megjelenni.

 
Az előszót a kétszeres olimpiai bajnok Nagy Tímea írta:

„Senkit sem hagy hidegen a személyisége. Aki valaha kapcsolatban volt vele, az vagy megszerette vagy megutálta...
Ő az, aki minden követ megmozgatott, ha kellett, mindenkivel összeveszett vagy szövetséget kötött azért, hogy előbb Sydney-ben, majd négy évvel később Athénban is olimpiai bajnok lehessek. Ő az, aki kiabált velem, szidott vagy dicsért, megríkatott és megnevettetett. Összességében nehéz ember, aki megérdemli azt a sok szeretetet, amit azoktól kap, akik ismerik őt. Nem vagyunk túl sokan...”

Török Ferenc - Balczó András - Móna István
 
Részlet a Wikipédiából:

Móna István (Nyíregyháza, 1940. szeptember 17. – 2010. július 28.) olimpiai bajnok öttusázó, vívó, edző, sportvezető.

1955-től 1970-ig a Budapesti Honvéd sportolójaként öttusázásban és párbajtőrvívásban versenyzett. 1962-től 1970-ig mindkét sportágban magyar válogatott volt. A hatvanas években kiemelkedően eredményes, Balczó András–Móna István–Török Ferenc összeállítású öttusacsapat tagjaként négy világbajnoki, majd az 1968. évi nyári játékokon olimpiai bajnoki címet nyert. Legjobb egyéni eredménye az 1966. évi Melbourne-i világbajnokságon elért negyedik helyezés. Az aktív sportolástól 1970-ben vonult vissza.

Sporteredményei:

öttusában:

o olimpiai bajnok (csapat: 1968)
o négyszeres világbajnok (csapat: 1963, 1965, 1966, 1967)
o világbajnoki 4. helyezett (egyéni: 1966)
o kétszeres világbajnoki 5. helyezett (egyéni: 1963, 1965)
o négyszeres magyar bajnok (1962, 1963, 1965, 1966)

• párbajtőrvívásban:

o magyar bajnok (csapat: 1970)

Edzői és sportvezetői pályafutása 1968-ban az Eötvös Loránd Tudományegyetemen állam- és jogtudományi oklevelet, 1972-ben a Testnevelési Főiskolán öttusa és vívó szakedzői oklevelet szerzett. Visszavonulása után ügyvédként tevékenykedett, egyúttal a Budapesti Honvéd öttusa és vívószakosztályának edzője, majd a vívószakosztály elnöke lett. 1989-ban majd 1992-ben megválasztották a Vívó Szövetség elnökségi tagjának. 1991-ben Török Ferenc szövetségi kapitány felkérte a válogatott lovagló és vívó edzéseinek felügyeletére. 2001-től a magyar vívóválogatott párbajtőr fegyvernemi menedzsere. 1992-től a Magyar Olimpiai Bizottság tagja. 1993-tól a Magyar Olimpiai Bajnokok Klubjának titkára, 1997-től 2004-ig alelnöke volt. 2005-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje kitüntetésben részesült a vívás és öttusa területén végzett magas szintű vezetői és oktatói tevékenységéért, sportpályafutása elismeréseként.

[ k.l. ] 2010-07-29 05:12:00