Eger – Ideért a Cigánykocsi!
Ki lehet-e törni a nyomorból, bűnből, elszigeteltségből? Miért pazarolják el a cigányok a tehetségüket? Miért nem tudnak beilleszkedni a magyar társadalomba? Csemer Géza a kérdéseket 1984-ben tette fel a Cigánykerékben. A romák legégetőbb problémáival foglalkozik őszintén, önkritikával, váddal, sok humorral és lírával. Szakcsi Lakatos Béla világzenét írt hozzá.
A Vajda azt mondta, hogy végre egy irányba kéne fordítani a tengelyt. A hajtó diktálja az irányt, a lovak adják a tempót. Attól függ, hogy kaptak-e elegendő zabot, vagy üres hassal kell húzni az elrongyolódott sátoros kocsit. Az út Magyarországon át vezet, balról jobbra, keletről nyugatra…

A cigánykereket is akkor vetik a purdék, amikor jó kedvük van. Ha elölről hátra vetik az már szaltó, - szaltó mortále! Halálugrás, mondta Szakcsi Lakatos Béla Olaszországban negyven évig élt nagynénje, akit kislánykorában vitt el a nagyvilágba egy vándorcirkusz kocsija. „Kicsi voltam és nagyon dzsunga, de nagyon ügyes ám a kötélen” – mondta hajlott korában Szakcsiék szobakonyhájában az egykor sikeres artistanő, aki akkor még egy olasz városka piacán retikülöket árult a szinyorináknak.
Cigányélet, cigánysors!

A leghíresebb magyar cigányt az egri remete, Gárdonyi Géza találta ki, - Sárközi néven játszotta el Agárdy Gábor Várkonyi Zoltán gyönyörű filmjében. – Mint dolgos, okos, fineszes cigány embert jelenítette meg a Szegeden született színész – Agárdy Gábor.
A Szegedről szalasztottak közös jellemzője, hogy ők is nagyon szeretik a hazát – gondolom. Úgy ahogy a sváb származású Gárdonyi, aki ráadásul még Géza is volt. Szegedi újságíróskodása folytán keveredett barátságba Dankó Pistával, akit kottaírásra, összhangzattanra okított, s közben versszövegekkel is ellátta, többek közt a Bakalevéllel: „írom a levelet Balog Máriának”. – E nótának az eljátszásával, az azóta is működő cigánybandák temérdek pénzt muzsikáltak ki a magyar zsebekből, s ha ennek csak egy része a most éhező cigánygyerekek táplálására, ruházkodására szolgálna – lenne csak „jó világ”, sőt „cudar világ”, s ha még a gyárakat is visszaállítanák, új munkahelyeket is hoznának lére a rajok, akkor a „jóvilág” jobb lehetne, mint azelőtt.

A Cigánykerék című zenés játékot a Szegedről jött Csemer Géza (fotó) és Szegvári Menyhért, az ugyancsak onnét szalasztott rendező állítja színpadra ezúttal Egerben. A játék az 1960-as 70-es évek budapesti dzsumbujában, a „nyócker”-ben játszódik, - rossz környéken – mert ahol cigányok élnek, ott rossz lesz a környék, csak a Fejes Endre félék mondják rá, hogy „ezerszer áldott”. Mert élnek ott dolgos cigányok is, akik lovira és tánciskolába járnak, és akkoriban mozijegy üzérek is, verdakereskedők, akik régen lókereskedők voltak, és mindkét nembeli prostituáltak, fiúk, lányok, koraérett gyermekek, bűnözők és „maszületett” bárányok, művészek és vallásbarévültek, jók és rosszak, ahogy az összmagyarságban is. – Szóval melegek, leszbikusok, - jobbkezesek meg balkezesek.

Jól tudta ezt az egész rövidke életét Egerben leélt Mészáros György is, aki ’56 miatt börtönt szenvedvén megtanult az odabenti romáktól anyanyelvi szinten cigányul, és ezen a nyelven gyűjtött cigányfolklórt, népszokást, néplélektant, írt cigány nyelvtant és szótárt, megszerette a cigányokat. Ebben a tárgyban tartott volna előadásokat a cigányok történelméből – ha engedték volna neki. De nem támogatták, tehát robotolt a Vízügyi Igazgatóságon, közben megálmodta gádzsó létére a „cigány mennyországot”.

Egerbe invitál engem Ilia Mihály – az egyetemen tanárom – buzdított, hogy menjek, - Mészáros György vitt el Eger alá – Andornaktálya felsőre. Később Eger fölé – Bogáncsra. Mekkora nyomor fogadott ott engem, muzsikus cigánygyereket. Ott és akkor ismertem meg a Pusoma családot: a térdelve ügyködő, kovács Aladár bácsit, és feleségét Csiki Herminát, aki, mint mondta bejárt Egerbe utcát söpörni. Meghívtam az Egyetemi Színpadra föllépni. Jött is a kölcsönkapott kis bundában, s ment vissza a hegyoldalba vájt sziklalakásba, ami fölé a kis egyentáblára föl volt írva: Dankó sor.

A Tiszatáj akkori főszerkesztője Mocsár Gábor – az Égő arany kifejezés megalkotója úgy volt csak hajlandó leközölni az erről szóló riportomat, hogy lapalji megjegyzést fűzött hozzá: „figyelem fölkeltő szándéka miatt közli írásomat…”
Hát azóta sem történt sok ebben a dologban, ha csak az nem hogy a cigányság is pártosodik, ahogy mintának veendő magyarság példázza… „És forognak a cigánykerekek, és sírnak mind a cigánygyerekek”.
Mészáros György a Park Hotel melletti Park utca 4. szám alatt nevelte feleségével együtt kisfiát, aki már fiatalember lehet. Ó de büszke lenne, ha akár kicsi tábla hirdetné humanizmusból kitűnőre vizsgázott apja nevét.

A Pusoma család nevét Ragályi Elemér szenvedélyesen igaz filmje örökítette meg tanulságul. – A gyilkossággal megvádolt Pusoma fiú nem bírván elviselni a gyalázatott, nem várta meg a jogos fölmentést, öngyilkos lett! A kiterjedt família neve így lett annak az előítéletes világnak a szimbóluma, amiről Pusománé Csiki Hermina annak idején, az Egyetemi Színpadon keseregte a börtönnótákat egymás után, megríkatva hallgatóságát: „Csendőrök, rendőrök átkozott legyetek, apró szemű láncot rám ne vasaljatok”. Csak a Ragályi Elemérek, és az ifj. Schiffer Pálok kiállásán és jóakaratán múlna egy egész nép megítélése? – Talán szerénytelenség, hogy mi is azért foglaltuk művünkbe a nehéz sorsunkat, hogy fölhívjuk a figyelmet az igazságtalanságra.

Hogy egyik szavamat a másikba öltsem – aztán Egerhez köt más is. Az, hogy a Várban a Püspöki palota előtti színpadon, Mikó András társul hívva engem is, megrendeztük Farkas Ferenc Vidrócki operáját Begányi Ferenccel, Pitti Katalinnal, Domahidi Lászlóval, német Gáborral, Maros Gáborral, s mikor Kis Anna éneke (Innocet Vince Ernő szövege) megszólalt, hogy „Halljad Mátra szele, halljad” – föstött mátrai fák megindultak a színpadon előre, s minden néző-hallgató megborzongott a nézőtéren. A Mátra szele megidézte a magyar múltat, a letűnt betyárvilágot. Engem Eger azóta is bűvöletében tart.
A Vidrócki opera rendezésekor a Park Hotel belső teraszára naponta bekocogott ételhordójával egy Ferenc Józsefre hajazó rövid-nadrágos, stüszi kalapos idős úr és üdvözölt minket, az ott ebédelő stábot. Most én köszöntöm vissza, mint a történelmi Eger számomra jelképes alakját – minden jót kívánva emlékének, leszármazottainak.

Ami együtt tartja ez emlékfoszlányokat bennem, az közös országuk határtalan szeretete. Mert nem csak azt tudatja, hogy a szeretett és gondokkal küzdő haza új utat keres és arra is sugallatot, hogy mi a cigányai énekkel, zenével, tánccal is magyarnak kell érezzük magunkat, ahogy Sárközi is magyarnak érezte magát az Egri csillagok egyik fényesen ragyogó, kéken hunyorgó, kacsintó egri cigánycsillaga.

Budapest, 2010. március

Csemer Géza

2010-04-07 00:02:00