Születésnapi levél - Csányi Árpádnak
A magyar díszlettervező valódi megmérettetése, Az ember tragédiája színpadra állítása egy annyira „színpadtechnika-MENTES” épületben, mint a Hevesi Sándor téri. A forgóra tervezett, azon belül két emelkedő-süllyedő rendszered igazi modern színház benyomását keltette. Azon a színpadon Kossuth-díjat érdemlő játékteret alkottál. (Kadelka Lászlótól)
„1948-ban egy este több évfolyamtársammal együtt elmentünk a Nemzeti Színházba megnézni Shakespeare: Szentivánéji álom című darabját.
Nem tudom elmondani milyen hatással volt rám az előadás. Néhány nap múlva szinte gyermeki lelkesedéssel meséltem az élményt az Iparművészeti Főiskola főigazgatójának, s rögtön megkérdeztem, hogy hol képezik ezeknek a gyönyörű díszleteknek a tervezőit? A mester mosolyogva hallgatott, majd feltette a kérdést. Képes volnék tehetséges grafikus létemre pályát módosítani? Örömmel! Vágtam rá. 1949-ben elindult a főiskolán a díszlet- és jelmeztervező szak, ahol új életet kezdtem.
Így lett az első látásból örök szerelem és életre szóló hivatás.”

Drága Árpi!

Milyen az élet… Hat évvel azt követően, hogy kézbe vetted díszlettervező diplomádat, egy novemberi este, egy másik ifjú embert is elkápráztatott Oláh Gusztáv csodálatos díszlete – igaz, nem a nézőtérről, hanem a színfalak mögül. AZ olyan színház volt, amely rabul ejtette a látványra fogékony embert. Persze nem véletlen, hogy ugyanaz ragadott meg mindkettőnket – hiszen azonos napon van a születésnapunk. Akkor még nem tudtunk egymásról, arról, hogy majd több évtizeden keresztül egymással egyeztetve - vitázva szolgáljuk ezt az ezerszer áldott-szidott csodát, amelyet SZÍNHÁZnak neveznek.

Első évadod a Nemzeti Színházban, mindjárt színháztörténeti jelentőségűvé vált. Zorin Varsói melódia című darabját rendezte egy pályakezdő fiatal rendező, Iglódi István az akkori Katona József Színházban, amely abban az időben a kamaraszínház volt. A kétszereplős előadás első, és megérdemelt valódi színházi sikere volt Törőcsik Marinak és Sztankay Istvánnak az általad tervezett díszletben. Persze nem lehet véletlen, hiszen Törőcsikkel is egy napon ünnepled a jeles napot. Nekik terveztél Rómeó és Júlia „kocka” díszletet ’71-ben, hogy aztán ’83-ban forgóra álmodd a Sík Ferenc rendezte előadáshoz. Ugyancsak ő kért első Nemzeti Színház-i rendezéséhez, a Csongor és Tünde színpadképének megalkotására.

Az ember tragédiája - Paradicsomon kívül
 
A magyar díszlettervező valódi megmérettetése, Az ember tragédiája színpadi megvalósítása. Ez különösen nagy feladat, egy annyira „színpadtechnika-MENTES” épületben, mint a Hevesi Sándor téri épület. A forgóra tervezett, azon belül két emelkedő-süllyedő rendszered igazi modern színház benyomását keltette. A színi kritika annyira elfoglalt önmagával, hogy a látványt általában egy mellékmondattal intézi el, pedig azon a színpadon Kossuth-díjat érdemlő játékteret alkottál. Sajnos az akkori Ádám-Lucifer páros: Bubik István és Balkay Géza, már stúdiószínház, illetve bérletek nevét viselik. A magyar- és a világ drámairodalmának terveztél – sokszor emlékezetes színpadteret: kőszínházban, szabadtéren, tószínpadon, várpincében. Azon kevesek közé tartozol, aki még megtanulta és alkalmazta a szcenikai ismereteit.
Egy színháztörténeti eseménnyel kezdtem, azzal is fejezem be. A háború után Neked adatott meg először, hogy az addig betiltott A velencei kalmár immár engedélyezett - bombariadóval kísért – bemutatójához díszletet tervezz.

A 80. születésnapodon,

További Jó Egészséget Kívánva!

Ölel: Kadelka László

2009-11-22 06:02:00