Késő barokk impressziók
A Magyar Nemzeti Galériában a közép-európai térség legnagyobb 18. századi festője Franz Anton Maulbertsch (1724-1796) és kiváló tanítványa Josef Winterhalder (1743-1807) műveiből Késő barokk impressziók címmel 2009. november 19-én megnyílt átfogó kiállítás látható. A nagyszabású, reprezentatív tárlat 2010. február 28–ig, a Budavári Palota C épülete földszinti kiállítótermében látható.
Franz Anton Maulbertsch (M. J. Schmidt festménye)
 
Maulbertsch a közép-európai térség 18. századi legnagyobb festő és grafikus tehetsége volt. Jelentősége az osztrák és az egyetemes kultúrában is Mozartéhoz hasonlítható. Langenargenben született, de hamarosan Bécsbe költözött és a Képzőművészeti Akadémián tanult. Később a Bécsi Akadémia tagjává választották. Haláláig a császárváros elismert és híres polgára, aki az utolsó nagy barokk festők egyikeként fényből és színből építkező expresszív fény és foltfestészetével túlmutatott korán. Winterhalder - akinek az apja ismer híres szobrász volt - kezdetben Maulbertsch utánzója, követője majd méltó tanítványa - végül önálló művészegyéniséggé lett. A Fekete erdőben született majd Morvaországban élt. Mindketten a templomi festészet, a nagyméretű templomi freskók és oltárképek festésében voltak - kimondhatjuk - a legnagyobbak. Alkotásaik megrendelésre készültek osztrák, cseh, morva, magyar templomokba és egyházi épületekbe.

Mária bemutatása a templomban
 
A Magyar Nemzeti Galéria november 19-én megnyílt kiállítása három ország együttműködésével, több múzeum segítségével jött létre. A kiállítás Maulbertsch és Winterhalder művészetét külön, a közös munkák találkozásával mutatja be. A kiállítási anyagból rendhagyó módon így két egymás felé tartó kiállítást két bejárattal rendeztek. A látogatás haladási iránya tetszőlegesen megválasztható Maulbertsch vagy Winterhalder művészete felől.

Magyar szentek megdicsőülése, 1772
 
Az egyik irányból Maulbertsch korai munkáival indul a tárlat és itt nagyméretű olajai mellett látható 13 önálló rajz és három rézkarc is, melyből egyikük az olaj eredetijével együtt került kiállításra. Vázlatainak zöme magyarországi műalkotásokhoz készült: a zirci főoltárkép, a sümegi, a pápai templom kifestése, a győri székesegyház mennyezet vázlatai. A Winterhalder kollekció Langenargenből, Maulbertsch szülővárosából változtatás nélkül érkezett Budapestre. Előzmény: 1984-ben “Maulbertsch és köre” címmel Langenargenben megrendezett konferencia kísérő kiállítása volt az anyag, amely 2006-ban Brnoban is bemutatásra került “Maulbertsch Morvaországban” címmel. Ez most a kiállítás egyik, restaurált és teljes értékű részét képezi. A két művész életműve a szombathelyi székesegyház rekonstruált főoltárképe és freskóinak bemutatásánál “találkozik”. A magyar kultúrkincs korabeli legértékesebb darabjait Maulbertsch vázlatai, rajzai alapján együtt kezdték el festeni. Halála után a vázlatok alapján a munkát Szily János szombathelyi püspök felkérésére, mint a legavatottabb, Winterhalder fejezte be. Az egykori főoltárképet - amely Mária és Erzsébet találkozását ábrázolja - a II. világháborúban bombatalálat érte és 192 festménytöredékre szakadt szét. A restaurátorok legnagyobb feladata most a megmaradt darabok és a II. világháború előtt készült jó minőségű fotó alapján ennek rekonstruálása - a töredékek megmentése, vászonanyag összeillesztése - volt. A kiállításon az eredetileg 8,5 X 4,5 méteres főoltárkép 16 nm-es középső része látható. (Ezt tudták befejezni. A restaurálást, amelyen a Magyar Nemzeti Galéria hat restaurátora dolgozott a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.)

Vázlat
 
Most kerül először bemutatásra Maulbertsch 1763-ra datált és szignált műve a Heródes lakomája amely a Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekségből érkezett. (Mária Terézia adománya volt.) Kisebb sorozatokat, közepes méretű “galéria-képeket” is látunk a kiállításon. Maulbertsch halála után az özvegytől Szily püspök megvásárolta a teljes hagyatékot. Több főmű érkezett külföldi múzeumokból, a New York-i Metropolitanból, a bécsi Albertinából is. A kiállítás gerincét a Szombathelyi Egyházmegyei Gyűjtemény és a Magyar Nemzeti Galéria Régi Magyar Gyűjteményének anyaga képezi. 96 festmény, rajz, rézkarc és 20 levéltári dokumentum adják a kiállítás teljes anyagát.

A sarlatán, 1785
 
A Magyar Nemzeti Galéria saját forrásból Késő barokk impressziók címmel magyar nyelvű katalógust adott ki angol nyelvű rezümékkel.
A kurátorok Jávor Anna, Boda Zsuzsanna és Zora Wörgötter és a restaurátorok kitűnő munkájának köszönhetően nagy élményben lesz részük a barokk szerelmeseinek és mindazoknak, akik a kiállítást látni fogják.

Nagy Sándor Jeruzsálem előtt, 1784 körül (vagy 1792 körül)
 
A kiállítás a Brnoi Morva Múzeum (Moravska galerie v Brné) és a Langenargeni Múzeum (Museum Langenargen am Bodensee) együttműködésével jött létre.

[ Angyal Mária ] 2009-11-20 18:02:00