Igazi kuriózum a Pécsi Kisgalériában
Pécs, Szent István tér 4.
Nana ALIONI (Grúzia) festőművész és Atanas KOLEV (Bulgária) szobrászművész kiállítása, amelyet, Prof.Ulrich Gansert , a Bécsi Művészeti Akadémia professzora megnyit, 2009. augusztus 28-án 17 órakor. Teljes nemzetközi összefogás, érződik az Európa Kulturális Főváros „szele“! Megtekinthető szeptember 20-ig, naponta 10-18, vasárnap (ingyenes) 12-18 óráig.
Nana ALIONI
1964. március 24. Tbilisi, GRÚZIA

A neves francia festő, Eugène Delacroix, úgy vélte, hogy „Egy kép legnagyobb erénye, ha a szemnek ünnepet jelent“ - „... une fête pour les yeux...“

A Tbilisiben született osztrák festőnő, Nana Alioni képei ünnepek a szemnek. Élénk, de sohasem rikító színekkel mutatja meg nekünk fantáziagazdag világát, költői történeteket mesél, mégis a hétköznapi rohanásunkban egy kis pihenőre késztet bennünket. Ha hagyjuk ránk hatni képeit, akkor a túlintellektualizált és racionalizált korunkban az érzelmeken át megragadható emberlét szigetén találjuk magunkat.
Alioni képein érezhetővé válnak a keleti és nyugati kultúrát egyesítő grúz hagyományok, az ország mítoszai, amelyek közel állnak a klasszikus modernhez. Chagall-lal nemcsak a költőiség és a szimbolika köti össze, de a színek is. A korai Picassoval a kompozíciói és a modellek bemutatása, a későivel a kubisztikus áthallások egyezhetnek.

 
A művek többnyire pasztóz technikával, vastagon felvitt több színrétegből épülnek fel. A színeket festőlapáttal keni szét, azokat visszakaparja. Így az alsóbb rétegek ismét láthatóvá válnak, miáltal „sűrítmények“ és dinamikus struktúrák jönnek létre. A sűrű és lendületes spachtlivonások ritmikussá és mozgalmassá teszik a képeket. A lekapart szintek és egyes részek festőlapáttal történő utólagos alakítása gyakran egy kissé kopott benyomást keltenek, ahogy a pasztellos színpaletta és a fehér színű expresszív kimagasodások is.
Alionis képei gondosan kiválasztott kellékekből és attribútumokból álló jelenetek. A középpontban általában az ember áll, többnyire egy állat, egy gyümölcs de legalább egy virág is van vele. Az ábrázolt személy szinte mindig szemből látható, közvetlenül a szemlélő felé fordul – Nana Alioni neki fest.

 
Különös vonzerővel rendelkeznek a nőalakjai. Modelljei komolynak és elgondolkodottnak tűnnek, pillantásuk többnyire a távolba réved. Mégha életidegenségükből némi melankólia árad is, az alaphangulatuk mégis pozitív. Nana Alioninak az a törekvése, hogy az embereket a képeivel felvidítsa és művészetével örömet szerezzen nekik.
Befejezésül férjemet, Walter Koschatzkyt szeretném idézni: „A művészet az emberlét számára egy elengedhetetlenül fontos eszköz ahhoz, hogy önmagát és a világ lényegét mélyebben megérthesse (…) Az , hogy az emberi léthez hozzá tartozik a szépség megélése, a formák és színek közlése, elvitathatatlan.“

Atanas KOLEV
1959. augusztus 7. Plovdiv, BULGARIA.

Kolev a bolgár – bizánci kultúra hatásának köszönhetően műveit egyéni szimbolikával és mitológiával építi fel, megtöltve azokat pszichológiai és filozófiai koncepcióval. Atanas Kolevre a sokoldalúság jellemző. Ő festő, szobrász, koncepcionális művész, ezenkívül a pöchlarni „Atelier an der Donau” Nemzetközi Grafikai, Festészeti és Szobrászati Szimpóziumának alapítója és művészeti vezetője.
Kolev nemesfém plasztikáit mutatja most be. A hegesztett, kalapált, csiszolt és polírozott mély érzéseket kiváltó fém szobrokon játszó fény eredményeképp mindig másképp láthatja a szemlélődő az objekteket.

 
A művész sokoldalúságát mutatja, hogy sokszor a szobraihoz az acél mellett rezet, márványt és más kőzetet is használ, mely mindig attól függ mivel tudja legjobban realizálni gondolatait. Műveiben Atanas Kolev sokszor kombinálja a sima fémet titokzatos, sejtelmes formákkal, jelzésekkel, bevésésekkel. Alkotásai hol konstruktivista, hol szürrealista érzéseit és kötődéseit érzékeltetik, de mindenesetben azt mutatják, hogy Kolev pontosan érzi a mozgást, a pozíciót és a dinamizmust.
Az első pillanatban absztraktnak tűnő formavilágával sikerül igazolni azt a tézist, hogy absztrahálni csak az tud igazán, aki igazán ismeri a forma lényegét. „Egy mű csak akkor jó, ha a szemlélő érzésére hatni tud .”- mondta Atanas Kolev.

A művészet több, mint időtöltés. A művészet az emberi létezés tagadhatatlan része, önmagát és a világ dolgait is képes megfogalmazni, a megfoghatatlant megmagyarázni és mindkét utat humánusan megmutatni, amelynek során a tudás és az érzések egyforma súllyal vannak jelen.
Pontosan ez adja a művészetnek azt az egyedülálló folyamatát , amely ezt magában foglalja.

Dr. Gabriela KOSCHATZKY-ELIAS

[ k.l. ] 2009-08-22 06:02:00