Hamlet cool
Shakespeare: Hamlet - rendezte Bagó Bertalan
A Bagó Bertalan rendezte Hamlet (Zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház) kamaszos hevülettel, fésületlenül, nyeglén szólt időnként pár percen át, a többi csak halál, unalom, nyammogás.
Amióta német nyelvterületen láttam klasszikusokat másfél órában, egy részben, színházra alkalmazva, nem igazán értem, miért kell annyit szenvelegni, ha csak felmondják a történetet, s nem adnak hozzá valami újat: értelmezést, látványt, mozgást, minek üresjáratban felmondani a szöveget, amikor a sztorit ismerjük… Örömteli, hogy humorforrássá válik az Arany-fordítás, és a szaxofonszóló, a szünetben az örömzenélés, ahogy a szellemről rituálisan lehullnak páncél darabjai, vagy ahogy a hatalmas lepleket duzzasztja a szélgép, vagy ahogy magával a mélybe húzza a leplet az eltűnő szellem.

 

Akadnak bombasztikus elemek, csak még, még és még. Kevés volt a jelenetenkénti egy-egy invenció. Mert valóban, hol vagyunk már Gábor Miklós szöszke, parókás Hamletjétől, vagy a POSzT-on a színház nézőterén végig feszülten figyelő Gálffy László érzékeny alakításától… Bagó Hamletjében a mélységek nem tárultak fel, néhol kellemesen megborzongat a distancia, ahogy belenyúlt Shakespeare ikonikus darabjába, csak ez messze van a nagy belenyúlástól. A többnyire teljesen üres térben bóklásztak a színészek, a királyi udvarban nem volt udvartartás (Dániában is válság van), egy tucatnyi színész, ha összesen felvonult az egész előadáson. Magánemberek jöttek-mentek, nem királyfiak, csak akkor mit keresett Claudis fején korona? Mi végre ez az egész? – kérdezhetném még oly sok darab esetén. De ez csak szó, szó, szó…

[ Balogh Robert ] 2009-08-02 20:13:00