Strauß Park
Bothon Strauß Park - rendezte Alföldi Róbert
Látványos, aktuális, szubkulturális, szabados – felcímkézhető akár így is az Alföldi Róbert rendezte Bothon Strauß A park című előadás a budapesti Nemzeti Színházból. Nemcsak egy szubkultúra sajátosságait, nem is csak a különböző szexuális orientációk működését állította a centrumba az adaptáció. A Szentivánéji álom variációja több elemre épül, Kafka szorongására az ürességtől, az érzelemelvonással nehezített befogadásra, a klasszikus festményeket idéző tálalásra és a meghökkentően aktuális „mondanivalóra.
„Baromi fontos, hogy mi van a Nemzeti Színházban" kezdett rá a POSzT-válogató Janisch Attila az előadás értékelő beszélgetésen (amelyekre egyre kevésbé látom értelmét eljárni, legtöbbször belterjes, és túl felszínes ez a szakmai fórum). A Pécsi Nemzetiben az előadás működése a pesti Nemzetihez képest szegényesebb színpadtechnika miatt változott, de a „mondanivaló” érvényes maradt. Botho Strauß 1983-ban írta a darabot, de a mai gazdasági és emberi válságra is tökéletesen rezonált az előadás. A mellettem ülő pszichiáter kifakadt a végén: „Vannak ilyen pszichoterápiás csoportok, de az nem tart három órán át tart.” Iszonytatóan kimerítő az ábrázolt üresség. Ezt a visszafogott, objektivitásra, belső intenzitásra törekvő érzelemábrázolást a német színjátszásból próbálják meg átültetni a honiba, leginkább Zsótér nevéhez tudnám kötni a vonulatot.

 
 
 

Alföldi Róbert előadásában az emberi kapcsolatok elsivatagosodtak – és maga az előadás is. A Parkot intellektuális alapon „megközelíthetőnek” tartom, de kevéssé nevezem példaadó színházi élménynek. Igaz, a kiindulópont, a darab nem tökéletes – kétségtelen vannak erényei, pl.: az erős üzenet, ahogy az előadásnak is akad pl: Nagy Mari alakítása -, de összességében a néző teljesítménye jelentősebb, mint az alkotóké. Unalmas az előadás, a végtelennek tűnő és érdektelen órák az utolsó jelenet állati üvöltésében összefoglalható (lett volna, mintegy fél percben). Ha ilyen lesz a színház, nem fogok odajárni többet (a Nemzeti Színház példaadó szerepet próbál betölteni).

[ Balogh Robert ] 2009-08-02 22:04:00