Diplomamunkája, nagyméretű önarcképe tette egyértelművé a továbbiakban követendő irányt.

S, hogy teljesebb legyen a kép, meg kell említeni, hogy Lovas Gábor nem kizárólag festészettel, hanem a vizualitás számos területével foglalkozik, tagja volt az Ultramarin csoportnak, melyben videó installációkat, rövid scatch filmeket, kísérleti videókat készített. Még e munkákban is fellelhető azonban a festészeti párhuzam, gondolok itt az Akvarell önarckép című alkotására, melyben az analóg videó-keverő színtorzítási lehetőségeit kihasználva teremtett líraian festői képeket.

Jelenlegi alkotásai, az itt látható munkák egy jól beazonosítható kortárs áramlatba sorolhatóak. Hagyományos értelemben vett, klasszikus eszközökkel létrehozott táblakép megalkotásával foglalkozik. Figurális, a látványt naturálisan feldolgozó tradicionális képekről van szó, melynek technikája olajfestés és hordozója vászon vagy falemez.

A képeket nézve óhatatlanul is analógiákat keresünk, s könnyű dolgunk van, hiszen e festészeti áramlatot világhírű alkotók nevei jelzik, mint Lucian Freud, Luc Tuymans, Michael Borremans.

Túl egyszerű lenne azonban néhány művészettörténeti párhuzammal elintézni Lovas Gábor festészetét. Hiába sorolhatnánk klasszikus alkotók neveit Rembrandtól Vélasquezig, bár hagyományos, történeti festészeti hatások gazdagítják technikáját és alkotásai megjelenését (gondolok itt a színek kiválasztására, a festőien megfogalmazott kompozíciókra, fény-árnyék hatásokra, a formák tömör és világos megfogalmazására), nem elégszik meg a stílusok idézetével, továbbfejlesztésével, hanem és itt Sudár Péter ismertetőjéből idézek – művei a mindenkori normálist célozzák meg.

Ha csak a hagyományos festészet szemszögéből vizsgáljuk az alkotásokat, befogadó szempontból csak a technikai oldalt vizsgáltuk meg és elsiklottunk a lényeg felett, ugyanis a képek tartalma és tematikája ízig-vérig mai művészetet tárnak elénk.

Képeinek hangulata rendkívül széles skálát mutat, találhatunk köztük kegyetlen önvizsgálatot, távolságtartó realista leképezéseket, de ugyanígy szerepelnek humoros, groteszk, néha érzelmességbe hajló, melankolikus alkotások is.

A hagyományok mellett óhatatlanul hatnak rá a film, a fotó, a digitális technikák által átalakított látható világ elemei is. Tetten érhetők ezek képkivágásokban, sorozatokban, festői megfogalmazásokban, még ha nem is ezek adják festészetének lényegét, a jelenkor alkotója nem tudja magát kivonni e hatások alól.

Kérdezhetnénk, hogy milyen Lovas Gábor egyedi stílusa, s nehezen fogalmazhatnánk meg pár mondatban. Alapvetően nem arculati stílusról van szó az esetében, nincs meg az a kulcsszó, amivel könnyedén beazonosíthatnánk munkáit. Kísérletező, felfedező hozzáállása a festészethez az, ami alapján alkotásait összefűzhetjük. Klasszikus, tradicionális műveltség, az absztrakt képeinél kialakult laza és friss ecsetkezelés, a modern képi világ lenyomata szűrődik keresztül személyiségén, hogy személyes érzésekkel, emlékekkel, vágyakkal, kérdésekkel itassák át a születendő műveket. Ez a személyesség és sokoldalúság menti meg a sematizálás és sorozatgyártás veszélyétől.

Érdekes, látványos, friss munkákat ajánlok a kedves megjelentek figyelmébe!