A gall kakas és a magyar színész
Valcz Péter (fotó) alig 24 éves és már jelentős szakmai múltat mondhat magáénak. 2006-ban végzett a Kaposvári Egyetem Művészeti Karának első színész osztályában, ahonnan egyenesen a színházhoz szerződtették. Feladatot is kapott: számos színpadi szerep és két rendezés.
Az őt követő végzős osztályokkal állította színpadra először Molnár Ferenc: Egy, kettő, három c. darabját, majd az Állati színjáték c. mesedarabot, amit már nemcsak rendezőként, de íróként is jegyzett. A filmvászon sem idegen tőle (Till Attila: Pánik). Jelenleg Párizsban, Ariane Mnouchkine egykori iskolájában, a Jacques Lecoq Nemzetközi Színházi Iskolában képzi tovább színházi ismereteit. Március 28-án pedig a Néprajzi Múzeum Más-Szín-Tér című fesztiválján újabb darabját mutatta be a magyar közönségnek. Francia, olasz, német és magyar szereplőkkel hozta létre A gall kakas és a magyar tyúk című színházi produkcióját, amellyel közvetlenül a párizsi premier után hazalátogatott. Az előadás előtt Balogh Robert kérdezte.

„A gall kakas és a magyar tyúk – beszédes cím – afféle huncut, soknyelvű történelmi tabló a csekély francia-magyar kapcsolatok által ihletve”- mondja a szórólapotok. De valójában miről is szól ez az előadás?

Valcz Péter
 

Egyfajta Ádám-Éva történet, csak épp Ádám francia Éva pedig magyar. És egyik sem beszéli a másik nyelvét. Ráadásul kapcsolatfelvételüket erősen zavarják az egymásról kialakított kulturális klisék. Ahhoz tehát, hogy valóban kapcsolat születhessen a két ember között meg kell küzdeni ezekkel a sztereotípiákkal. Ebben segíti őket Lucifer, aki a darab kvázi történelmi tablóin vezeti őket végig. Így találkozunk Asterix-szel és Obelix-szel épp úgy, mint Hunorral és Magyarral, Szilveszter pápával és Szent Istvánnal, Napóleonnal és Ferenc császárral, Baudelaire-rel, Rimbaud-val, csakúgy mint Ady Endrével és József Attilával.

Hogy adtad a fejed erre a hihetetlennek tűnő vállalkozásra, hogy egy soknemzetiségű csapattal Párizsban állíts színpadra saját darabod, ráadásul több nyelven?

Egy kép a próbáról
 

Maga a rendezés nem volt teljesen szokatlan számomra. Babarczy László tanár úrtól kétszer is kaptam erre lehetőséget és úgy alakult, hogy Állati Színjátékot már én is írtam. A párizsi iskolát elég zavarosan kezdtem. Azzal voltam elfoglalva, hogy megmutassam magam és bizonyítsak, ahelyett hogy befogadtam volna, amit nyújtanak. Ennek a tanulásban sokszor gátoló energiának kerestem egy másik csatornát. A darab ötlete meg viszonylag egyszerűen született. Magyar vagyok és Párizsban tanulok…és ez olykor nem könnyű.

Régóta írsz?

Kamaszkorom óta. Mint a legtöbben, versekkel kezdtem, hóditó szándékkal persze. Aztán novellák, meg volt egy kisregény is, ami Bögre orr címre hallgatott. Mivel csak ritkán tudtam ezeket meghaladni, így mindig műfajt váltottam, és így jutottam el az első drámámhoz a Poszthumusz c. darabomhoz, amit az RS9-ben be is mutattak.

Hogyan találtál szereplőket A gall kakashoz ? Milyen háttered volt a darab létrehozásához?

Egy kép az előadásból
 

Kezdetben úgy képzeltem, hogy az Iskolában, a sokféle nemzetiségű fiatal közt biztosan megtalálom a szereplőket, de ez nem így történt. Így aztán bohócok, babysitterek, közgazdászok, többnyire kint élő magyarok, őshonos franciák, egy hangos olasz meg egy eltévedt német alkotják a társulatot, ami mostanra tényleg nagyon szoros közösségé vált. Nagyon nehéz öt hónapos próbaidőszak van mögöttünk, hiszen megfelelő színházi háttér nélkül kellett dolgozni. Próbahelyet a kollégium illetve a párizsi Magyar Intézet biztosított, ahol aztán a bemutatót is tartottuk. Hogy fogadta a párizsi közönség?

A darab március 21-i bemutatója nagyon jól sikerült. Hihetetlenül sokan jöttek el az Intézetbe, gyakorlatilag a nagyterem minden négyzetcentimétere megtelt. Megtörtént az, amire titkon vágytam. Ha a soknemezetiségű publikum nem is értett minden mondatot, de elfogadta, hogy pont ez az, amiről a darab szólni kíván. Nem mindentudó nézői attitűddel ülték végig a két órát, hanem aktív módon az adott szereplővel együtt próbálták megérteni, megismerni a másikat. Sikeres pályakezdés után zsebedben egy kaposvári szerződéssel miért döntöttél úgy, hogy szakítasz az itthon ívelő karriereddel és újra az iskolapadba ülsz?

Valcz Péter
 

Nagyon fiatalon, 18 évesen felvettek a Kaposvári Egyetem színészszakára. 21 évesen szerződtetett a Csiky Gergely Színház. Sok szempontból nem vagyok még elég érett a feladatokhoz és két év kőszínházi munka után szerettem volna még tanulni. Hogy mit? Elsősorban a karakterépítést. Itthon azt tanuljuk, hogy hogyan fogalmazzunk meg egy szerepet önmagunkból, emellett engem az is érdekelt, hogy hogyan lehet fölépíteni egy teljesen új karaktert, anélkül, hogy ripacsnak titulálnak. Ezért már korábban is részt vettem különféle workshopokon, ám ezek mindig csak ízelítőt adtak egy-egy stílusirányzatból, de azok tényleges elsajátítására nem volt mód. Marad az iskola és külföld. Jacques Lecoq Nemzetközi Színházi Iskola, Párizs. Lecoq, aki korábban testnevelő tanár volt, nem a szellem, hanem a test felől közelíti meg a színházat. Megpróbál egy olyan állapotot kialakítani, ahol az egész test reagál, és nem csak a magyarázó szöveg, az egyszerű mimika, és a sokszor csak hadonászó kezek dolgoznak. Rengeteget foglalkozunk mozgáselemzéssel, hogy egy olyan egyszerű mozdulatsor, mint a járás, mennyi apró momentumból áll. Itt rengeteg karaktert kipróbálhatok. Foglalkozunk állatokkal (légytől az elefántig), anyagokkal (fém, papír, üveg, fa), színekkel, őselemekkel. Ezentúl meglepetten tapasztaltam, hogy itt az absztrakció tananyag. Festmények, novellák, versek hangulatának megragadása és mozgásbeli kifejezése; egyszerű tárgyak térformáló hatalma, satöbbi. Szóval úgy érzem, jó helyen vagyok.

Egy tanévre mentél Párizsba. Utána milyen terveid vannak?

Még nem tudom. Mindenképpen olyan színházat szeretnék, amelynek a szórakoztatás mellett és a szórakoztatással van egyéb értelmes célja is. Ennek az egész műfajnak sokkal nagyobb hatalma van, mint amennyire legtöbben használják. Egyrészt a témákban, másrészt az elfogadott befogadói hozzáállás megváltoztatásában látok lehetőséget. De nem szeretnék senkit sem kioktatni, csak próbálkozom. Zöld Színház. Ez az új ötlet. Zöld Színház. Színház és társadalom. Reszkessetek.

Kapcsolódó linkek:
   • A Jacques le Coq iskola honlapja
   • A Gall kakas... a Néprajzi múzeum honlapján
   
[ Balogh Robert ] 2009-04-05 15:50:00