„úgy emlékezzenek rám, amilyen voltam!”
Bessenyei Ferenc kilencven éve született
A sokszor hálátlan utókor – az özvegy, Élthes Eszter fáradhatatlanságának is köszönhetően -, ezúttal nem feledkezett el Bessenyei Ferencről a Nemzet Színészéről. Párkányi Raab Péter alkotta szobrát, felavatták a Magyar Dráma Napján a Nemzeti Színház előtti szoborparkban. A Bessenyei Ferenc Művészeti díjat elsőként, Kónya Krisztina operaénekesnő vehette át a magyar kultúra napján.
Bessenyei Ferenc nyolcvanötödik születésnapját a Nemzeti Színház, a nagy művészhez illő gálaműsorral ünnepelte. Rá egy év és két nap múlva temettük. Azóta elkészült és fölállították a róla készült szobrot, amely egyik leghíresebb szerepében, Bánk bán jelmezében ábrázolja.
Szülővárosa, amelynek díszpolgára volt, művészeti díjat nevezett el híres szülöttjéről, amelyet minden évben a Magyar Kultúra napján adnak át, egy Hódmezővásárhelyről elszármazott, arra érdemes művésznek.

 
Nehéz Róla újat mondani, hiszen már mindent elmondtak, és leírtak már életében, emberségéről és művészetéről. Így most, Férjem, a komédiás címmel a felesége, B. Élthes Eszter által Róla írt könyvből idézzük saját – nagyon is aktuális – szavait.

 
”A színház és a színész művészete az emberábrázolás. Nem több, nem kevesebb. Ellesni az embernek egy csodás pillanatát és a fölött megállítani az időt: nézd meg, ilyen vagy, ilyen lehetsz, vagy ilyen lehettél volna. Segíteni az embernek a példa erejével. Különösen, ha bajban van. Ha bajban van az emberiség, ha bajban van a társadalom, akkor kétszeresen is az a dolga a színháznak, hogy egy jó szóval segítsen. A színháznak mindig úgy kellene állnia, mint a bajbajutott hajón a kapitánynak. Hogy a bajbajutottak tudjanak honnan erőt meríteni. A színháznak minden időben és minden helyzetben kutya kötelessége tudni, hogy mi az emberszabású élet.

Mit jelent ma magyarnak lenni?
Arra jöttem rá a Hunyadi Jánostól Petrovics Petőfi Sándoron át folytatható példasoron, hogy magyarnak lenni nem származási kérdés, hanem választás és felelősségvállalás dolga. A hazafiság számomra az, ahogyan Németh László megfogalmazta: egy nép sorsához illő magatartás.

A fontos csak az, hogy az ember az egész életével, életének minden percével egy monológot fogalmazzon, amelynek a lényege sohasem változhat.

Akik ismertek, úgy emlékezzenek rám, amilyen voltam!”

[ K.L. ] 2009-02-10 00:02:00