Kíméletlen szeretet és totális anarchia
Szász Csongor - Matuska
Szász Csongor - Matuska című dokumentumfilmje az első magyar terrorista hírhedt alakja köré szőtt rejtélyes történeteket gyűjti egybe, és még csak meg sem próbálja azt az illúziót kelteni, hogy az Igazság tetten érhető lenne. A film dramaturgiájának fő szervezőereje az ellentétesség, az eredmény pedig sodró és örvénylő őskáosz, a szó legpozitívabb értelmében.
Szász Csongor filmjét a 40. Magyar Filmszemle dokumentumfilm kategóriájába válogatták be, mert a Matuska végül is dokumentumfilm. Portré a biatorbágyi merénylőről. Csakhogy Matuska Szilveszter egy enigma. És ami igazán jó, hogy az is marad. Egy enigma. A film rendezője ezt vállalja is, mi több meglehet, hogy épp ez a célja. Szász Csongor filmjének egyik legfőbb erénye, hogy merész. Nem kicsit, és nem is kizárólag a témaválasztásból fakadó kihívások miatt.

Hatalmas vállalkozás egy olyan személyről portrét készíteni, akiről szinte minden információ esetlegesnek tűnik. Matuska Szilveszter nagy valószínűsséggel Csantavéren élt, feltehetőleg vegyész volt, de festő is, elég jól énekelt, bár ez nem biztos, forgatókönyveket is írt, nagyon jó ember volt, mert Betlehemet ajándékozott a csantavéri templomnak, de felrobbantott egy viaduktot, és megölt 23 ártatlan embert, bebörtönözték, kiszökött, vagy kiengedték, aztán meg eltűnt. Szász Csongor pedig félévszázaddal a robbantás után fogja a kameráját, elmegy Csantavérre és beszélget azokkal, akik „esküsznek, hogy hitelesssssen tudják”, hogy ki is volt ez a rejtélyes Matuska Szilveszter. Az alkotók közel nyolcórányi nyersanyagból aztán összevágtak egy olyan filmet, ami leginkább valami őskáoszhoz hasonlítható. A Szemlén látott többi dokumentumfilm nyersessége ehhez a stílushoz képest vasaltnadrág és aktatáska. A Matuska anarchikus megjelenésének a téma miatt van létjogosultsága, sőt csak ennek a stílusnak van, és a rendező érdeme, hogy ezt felismeri, és fel is vállalja.

Matuska Szilveszter a bíróság előtt
 

Szász Csongor filmje Matuska-porté. A néző a címből kiindulva nyilván arra számít, hogy majd megtudja, ki a biatorbágyi attentátor. Az információ pedig vég nélkül árad is levelekből, fotókról, újságcikkekből, könyvekből, élőszóból, de egyik állítás üti a másikat, az elhangzottakat mindig felülírja valami más és ellentétes, minden relativizálódik. Így lehet Matuska „egy egyszerű ember, pont olyan, mint mi vagyunk”, más helyütt pedig a megfejthetetlen „kontradikció Csantavéren”. Ilyen és ehhez hasonló mondatok hangzanak el a filmben és épp ezért a Matuska persze portré a címszereplőről, de több is annál, hiszen annak ellenére, hogy a riportalanyok folyamatosan róla beszélnek, megjelenésüktől, beszédmódjuktól, gesztusaiktól, emberi pillanataiktól egyszerűen képtelenség eltekinteni, emiatt Stani, a kis Bozsik, meg a többiek egyenrangúvá válnak a Matuska-témával, párhuzamosan haladnak vele.

Van tehát a Matuska-téma, ami rejtélyességénél fogva már önmagában is hordoz valami fura többletet, vannak a megszólalók, akik közül egyhez sem lehet semlegesen viszonyulnunk, és van még a módszer is, ahogy a rendező a nyersanyaghoz nyúl. Ez a módszer pedig a kíméletlen analitikusság. Szász Csongor semmivel nem törődik, se térrel, se idővel, semmivel. Teljes a káosz, a reggeli felvétel mellé simán bevág estit, aztán délutánit, egy a lényeg, hogy a téma, amiről beszélnek, azonos legyen, és hogy a két, három, négy beszélő, vagy akár ugyanaz a személy egyik szavával üsse a másikat. Szász Csongor a részt az egészhez viszonyítja, következetesen és a film utolsó kockájáig. És az egész itt nem más, mint az ellentmondás: minden önmaga ellentéte is, és ez alól még az Igazság sem kivétel. Kíméletlen az az olló, ami úgy teszi egymás után a megszólalók ’evidenciáit’, egy és örök igazságait, hogy azok aztán önmagukat leplezik le.

Szász Csongor furcsán szereti a bemutatott alakokat. Határokat jár itt is, mert a vágás miatt a megszólalók elég nevetségessé válnak. Egyrészt a szóhasználatuk kétes időnként. Vagyis nehezen összeegyeztethető azokkal az emberekkel, akik kimondják őket: „sértési sokk”, „kontradikció”, „összeesküvés-elmélet”, „neolatin, vagyis újlatin stílus”, „a mítoszteremtés korszaka”, az isten háta mögötti Csantavéren. Kétségtelen, hogy a Kis Bozsikon, Stanin, a Dudáson, meg a többieken nevetünk visítva és nem velük, mert ők nem is nevetnek, halálosan komolyan veszik a velük készített riportokat. Másrészt ellentmondanak egymásnak, és saját maguknak is. Határozottan állítanak mindent, mindenki tudja az Igazat, ami persze ’csak’ a saját igaza, és amint ez a sok saját igazság egymás mellé kerül, nagy lesz a zűrzavar, és hát ez a lényeg. Szász Csongor ezt a nagy káoszt még megfejeli azzal, hogy elmennek valami mediátornőhöz, és megidézik Matuska Szilveszter szellemét. „Ki voltál te Matuska Szilveszter, mint magánember? Az igazságra vagyunk kíváncsiak.”- így a mediátornő. És hát az igazság egy nagy krikszkraksz, irkafirka, kiolvashatatlan ákombákom, melyet Matuska egy furcsa háromlábú ceruzás kisszék segítségével üzen a földi tévelygőknek, valahonnan a túlvilágról.

Egy kép a Matuskából
 

A film leplezetlenül tudatos nyersessége mellett fontos még megemlíteni, mi mást, ha nem a stílus nyersességének ellentétét: a finom kidolgozottságot, amely a film ’fikciós’ részeire jellemző. Matuska „lobogó lódenkabátjába’, trencskótos nadrágjába’, vulkánfíber bőröndjével” áttetsző szellemalakként időről időre feltűnik a vásznon. Hillebrand Péter utómunkáját dicséri az a rejtélyes atmoszféra, ami ezeket a deszaturált, kékes-szürke tónusú csodálatosan szép képsorokat belengi.

A 40. Magyar Filmszemle dokumentumfilmes felhozatalára idén is leginkább az elsiratás, az igazságtalanság, a kérdőre vonás, a múltbeli események feszegetése, az elmúlás, a szomorúság, a keserű szájíz jellemző. Szász Csongor filmje is a múltban kutat, de a többi filmmel ellentétben képes a jelen pillanatait is megragadni. Friss, gyors, és mindenekelőtt nagyon bátor. Nem fél kidomborítani az emberi esendőséget, még akkor sem, ha időnként azon a vékony határvonalon egyensúlyoz, amely a megszólaló alanyok végtelen, de kíméletlen szeretete és ebből fakadó esetleges megalázása közt húzódik.

[ Szabó Nóra ] 2009-02-02 17:33:00