Schiller aknamezőn
JESz - Ármány és szerelem Mikuli János rendezésében
Friedrich Schiller Ármány és szerelem című tragédiája Mikuli János értelmezésében, szétfeszíti a tragédia műfaji határait: a melodráma, a tragédia, a komédia és az említett műfajok paródiájának határvidékén egyensúlyoz.
Megengedheti-e magának egy Schiller-klasszikus díszlete, hogy újrahasznosított szocreál játszótérre engedjen asszociálni? A válasz egyértelmű igen, hiszen ha valami, akkor a német romantika idején íródott műremek aztán tényleg kínálja magát kiforgatásra, igazi posztmodern játékra. Mikuli János rendezése Friedrich Schiller Ármány és szerelem című tragédiája alapján a minimalizmus eszköztárát alkalmazza, de a letisztultsághoz kissé bizarr eklektika párosul. Ennek egyenes következménye, hogy a Schiller darab Mikuli értelmezésében, szétfeszíti a tragédia műfaji határait: a melodráma, a tragédia, a komédia és az említett műfajok paródiájának határvidékén egyensúlyoz.

 

Mikuli az Ármány és szerelem ’kizökkent idejét’, a társadalmi rend miatt sokáig titkolt tragikus kimenetelű szerelmi történetet egy rendhagyó, de funkcionális és nagyon kreatív, sőt inventív térbe helyezi. Az előadás fő eleme multifunkcionális, összecsukható, kinyitható, mint az NDK kempingasztalok. A díszlettervező (Mikuli Dorka) ötlete nagyszerű. A kezdeti ketrecszerű objektum a játéktér közepén komoly metamorfózisokra képes: hol ágy, hol asztal, házikó, vagy kacsalábon forgó palota, attól függ, melyik részét csukják be, nyitják ki, kicsoda és hová ül, esetleg mászik rajta. Ez az objektum stílszerűen fehér, kontrasztot képezve a szereplők rikítóan színes korhűszerű ruháival. A szereplők közül feltűnő jelenség Wurm szerepében Molnár R. Tamás azzal a markáns fekete szemüvegkerettel az orrán, ami nyilván szükségszerűségből van ott, ahol. Megjelenése bizarr így, ezzel a hipermodern ókulával. Ez egy szerencsés véletlen, ami jó hatással van az előadás összképére, de akad néhány kellék, mely esetében egyértelműen rendezői koncepcióról van szó. Az Ármány és szerelem klasszikus tragédia, sokak kissé degradáló véleménye szerint melodráma. Mikuli ezt a műfaji eldöntetlenséget kiaknázva, újabb adalékokkal gazdagítva-fűszerezve Schiller klasszikusát, igazi keveréket hoz létre. Rendezése nem mentes a paródiákba illő túlzásoktól, túlméretezettségtől. Az elrajzoltság már az előadás elején szembeötlik: a színfalak mögül előhozott zsebkendő nagysága körülbelül egy pelenkáénak felel meg. Az elméretezés az Ármány és szerelem során többször ismétlődik, például az előadás végén. A pohár, amiben édes kis Miller Lujzánk a mérgezett citromos vizet hozza, amúgy is elég nagy, Szomora Lívia aprócska kezecskéjében pedig vödörnyi méretet ölt. Mikuli a túlméretezést tehát konzekvensen alkalmazza, és a darab végére ez a pohár (vagy vödör) a néző katartikus élményét módszeresen lebontja, vagy legalábbis eltorzítja: megdöbbent, sőt még az sem kizárt, hogy nevetésre ingerel. A kellékek mellett a színészi alakításokban is fellelhetjük a parodisztikus elemeket. Szomora Lívia Lujzája lágy és egészen visszafogott, Lady Milford (László Virág) alakítása közönséges ripacskodás. És ez itt egyáltalán nem baj, hiszen az ordítás és fröcsögés a fejedelem kegyencnőjének alakításában – és persze Lujza árnyaltsága mellett – a méltóságteljes, és elegáns karakter helyett épp ellentétes hatást éri el, nevetségessé válik.

 

Mikuli János rendezése határjárás nem aknamentes területen: egy klasszikusnak nevezhető értelmezéshez képest egészen máshová helyezi a hangsúlyokat Schiller drámájának színrevitelében. Több szögesen ellentétes műfajt ötvöz, és állít szembe egymással, ennek következménye, hogy az értékek relativizálódnak, és a minőségek kioltják egymást. A produkció összhatása mégsem semleges. Sőt.

Előadások: November 3-án, 12-én, 13-án, és 17-én este 8-kor.

Janus Egyetemi Színház
Pécs, Szántó Kovács János út 1.

Jegyrendelés és információ: 72/501 500/2091

[ Sz.N. ] 2008-11-01 19:21:00